Visszapillantó tükör - 120 éve született David Alfaro Siqueiros mexikói festő

Művészeti tanulmányait 1919-től Európában folytatta, Párizsban megismerte Paul Cézanne műveit, és itt találkozott a szintén mexikói Diego Riverával, akivel körbeutazták Olaszországot, hogy a reneszánsz freskókat tanulmányozzák. 1921-ben marxistaként tért haza, és kiadta a forradalmi művészet manifesztumának szánt Vida Americana kiáltványát. Programja szerint a modern mexikói művészetnek vissza kell térnie a gyarmatosítás előtti hagyományokhoz, az indián népi örökséghez. Siqueiros, Rivera és José Orosco, akiket a nagy mexikói muralista hármasnak neveznek, az azték és olmék kultúrából merített, büszkén vállalták a mesztic (fehér és indián keverék) Mexikó örökségét, szenvedélyes és monumentális alkotásaikban társadalmi mondanivalót is megfogalmaztak. Kibontakozásuknak az adott teret, hogy a forradalom örökségét szavakban felvállaló kormányok népszerűsíteni akarták annak eszméit a javarészt írástudatlan emberek között.

A három festő 1922-ben közösen készítette el a Nemzeti Előkészítő Iskola falait díszítő Mítoszok című freskót. Monumentális alkotásaikat ezután Mexikóváros középületein jeleníthették meg, hatalmas alakjaik között akad paraszt, bányász, föld nélkül maradt indián, munkafelügyelő, kövér bankár. Megfestették a felfegyverezett nép hőseit és zsarnokait, munkáját, ünnepeit, történelmét. Az elismertség és az elutasítás végletei között hányódó Siqueiros soha nem hagyott fel a politizálással. Szerkesztette a kommunista párt szócsövének számító El Machete című lapot, tevékenysége miatt többször letartóztatták, még börtönbe is zárták. Agitált munkások között, megalakította a Forradalmi Festők, Szobrászok és Vésnökök Szakszervezetét. Elkezdte festeni a Munkás temetését, amelyet nem fejezhetett be, az elkészült munkát a nézeteit ellenző diákok megrongálták, a következő oktatási miniszter pedig fehérre meszeltette.

1932-ben Los Angelesbe ment, ahol két muráliája készült el. A jelentősebb, a Tropical America című az Egyesült Államok és Latin-Amerika kapcsolatát egy keresztre feszített indiánnal szimbolizálta. Művét többen kommunista propagandának minősítették, és fél év után lefestették, restaurációja csak napjainkban kezdődött meg. A művész 1936-ban New Yorkban festőiskolát alapított, új technikai eljárásokkal kísérletezett. Modern ipari festékanyagokkal dolgozott, és a hatalmas felületekre szórópisztollyal vitte fel az anyagot. Freskói mellett Uruguayban és Argentínában is festett táblaképeket.

A spanyol polgárháború kitörése után, 1937-ben Spanyolországba utazott, több köztársasági brigádnak volt a parancsnoka. Visszatérve Mexikóba folytatta művészeti és politikai tevékenységét, Sztálin elvakult híveként 1940-ben részt vett a Mexikóban menedéket talált Trockij elleni egyik sikertelen merényletben. A támadás után letartóztatták, de végül elengedték. A második világháború alatt antifasiszta műveket festett, de elfogadott állami felkéréseket is. Készített falfestményt az egyik mexikói egyetemnek, és ekkoriban festette legnagyobb, 450 négyzetméteres művét Habsburg Miksa császár egykori rezidenciája, a mostani Történelmi Múzeum falára.

A vezetést nyíltan bíráló Siqueirost 1960-ban a vasutasok sztrájkjának támogatása miatt börtönbüntetésre ítélték, s csak 1964-ben engedték ki a nemzetközi tiltakozás hatására. Szabadulása után azonnal dolgozni kezdett, de a politikával sem hagyott fel, bírálta a vietnami háborút, hitet tett Fidel Castro kubai kommunista rendszere mellett. A művész és forradalmár 1974. január 6-án halt meg Cuernavacában. Felfokozott színeivel, absztrakt és figurális elemeket merészen egyesítő munkásságával önálló stíluskorszakot, a monumentális-dekoratív festészet korszakát teremtette meg.

Fotó: vimeo.com