Azok a régi csibészek: könyv a nagy generációról

A szerző szerint számos, a közvélemény előtt korábban ismeretlen sztori hangzott el ezeken a beszélgetéseken és olyan összefüggéseket raktak helyre a zenészek, amelyek az elmúlt fél évszázad során még nem lettek egyértelműen tisztázva. Hangsúlyozta: még az olyan színes történetek is hozzáadnak a kor megismeréséhez, hogy Zalatnay Sarolta az ORI-székházban összefutott Kádár Jánossal, aki megkérdezte tőle, ő énekli-e a János bácsi pipája című dalt. "A lista többé-kevésbé lefedi a legfontosabb előadók, formációk körét. Voltak, akiket különböző okokból nem sikerült megszólaltatnunk, Somló Tamás például igent mondott a felkérésünkre, de sajnos a betegsége, majd a halála megakadályozta a beszélgetést. Alapvetően a hatvanas években indult nagy generáció fajsúlyos képviselőivel ültünk le, időben a nyolcvanas évek elejéig jutottunk el" - jegyezte meg Poós Zoltán.

Ahogy a könyvben is olvasható, Bródy János szerint a könnyűzene zenei, irodalmi iparművészet, a Cseh Tamás Program pedig egyértelműen felvállalta a magyar könnyűzenei örökség kulturális értékként kezelését. A társszerző szerint számos olyan pont volt az elmúlt évtizedekben, ami ezt a megközelítést megalapozta, példaként említette az Ezek a fiatalok című, 1967-ben bemutatott filmet, az első magyar beatlemez, az Omega Trombitás Frédi... című albuma megjelenését 1968-ban, a Képzelt riport... vígszínházi premierjét 1973-ban vagy az első rockopera, az István, a király tíz évvel későbbi bemutatóját. Fontos elemnek nevezte a folyamatban Ungvári Tamás és Sükösd Mihály könyveit, amelyek a rock and rollt az ellenkultúra legfontosabb megnyilvánulásaként elemezték.

"A rock and roll persze a szocializmus mézesmadzaga is volt, ezzel adták el az ifjúsági sajtót. Közben pedig a zenészek is élhettek a megnyíló lehetőségekkel" - tette hozzá Poós Zoltán. Kitért arra, számára is új információ volt Nagy Ferótól és Németh Lojzitól hallani, hogy 1981-ben az óbudai Hajógyári-szigeten rendezett szuperkoncerten a Dinamit azért nem lépett fel, mert szolidaritást vállalt a Beatrice kitiltása ellen. Vagy - tette hozzá - az sem közismert sztori, hogy Vikidál Gyula egy konténerben akart becsatlakozni a színpadra egy Korál-koncerten.

Poós Zoltán úgy vélte, hogy bár a hazai rockzene irodalma ma már igen tekintélyes, még sincs átbeszélve sok mindent. Szerinte minden fórumot meg kell ragadni annak érdekében, hogy a populáris kultúrát mai háttérzenei funkciójából visszahelyezzék fontos társadalomformáló szerepébe, amelyet a hatvanas, hetvenes években játszott. "Szomorúnak tartom, hogy a mai ifjúság az Omegától csak a Petróleumlámpát ismeri, miközben elképesztő életmű áll a zenekar mögött". "A beszélgetéseknek a szubkulturális kontextusba helyezésen vagy a sztorizáson túl az is különleges hátteret biztosított, hogy történész szerzőtársam, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalában dolgozó Csatári Bence tudományos kutatásainak eredményeivel tudta szembesíteni a zenészeket" - mondta Poós Zoltán. Az Azok a csibészek című kötet bemutatója szerdán lesz a Magyar Rockhírességek Csarnokában.