124 éve halt meg az 1848-49-es szabadságharc fősebésze
Markusovszky Lajos orvos, akadémikus, a magyar orvostudomány újjászervezője 142 éve, 1893. április 21-én halt meg Abbáziában.
MTVA
1815. április 25-én született a felvidéki Csorbán. Tizenkét éves koráig apja nevelte, aki ágostai evangélikus lelkész volt Csorbán. Tanulmányait Rozsnyón, később Késmárkon folytatta, majd 1834-ben a pesti egyetem orvosi karának hallgatója lett. 1837-ben apja meghalt, így Stáhly Ignác országos főorvosnak, az orvosi kar igazgatójának ajánlatára Festetics Leó gróf családjánál vállalt előbb latin nyelvtanári, majd nevelői állást. 1843-ban az akkor Pestre érkező Balassa János sebészprofesszor mellett lett tiszteletbeli segéd. Disszertációját Az orvos mint nevelő címmel írta. Balassa hamar felismerte tehetségét, és orvosi diplomájának megszerzése, 1844 után Bécsbe küldette ösztöndíjjal szakismereteit bővíteni. Bécsben a híres Joseph Wattmann professzor műtőnövendéke lett. Itt ismerkedett meg Semmelweis Ignáccal, akivel életre szóló barátságot kötött. Tanúja volt Semmelweis kutatómunkájának és a gyermekágyi láz kóroktana felderítésének.
1847-ben hazatért, és a pesti egyetemen Balassa János sebész asszisztense lett. Balassával Európában az elsők között alkalmazták sebészeti beavatkozásnál az éterbódítást, amelyet először Markusovszky önmagán próbált ki. Ott volt a márciusi ifjak között, s amikor Eötvös József Balassa Jánost megbízta a minisztériumban az egyetemi ügyek intézésével, ideiglenesen ő vette át a sebészeti klinika irányítását. 1848 novemberében honvédorvosi szolgálatot vállalt, Görgey seregében törzsorvos lett. Amikor Görgey az ácsi csatában súlyos fejsérülést szenvedett, őt rendelték mellé kezelőorvosnak. Elkísérte Görgeyt Aradra, vele volt Világosnál, majd Nagyváradon az orosz fogságban, és elkísérte száműzetése helyére, Klagenfurtba is. Innen hamarosan visszatért Pestre, ahol politikai megbízhatatlanság címén megfosztották állásától.
Amikor a börtönből szabadult Balassa visszavehette katedráját, Markusovszkyt magánasszisztensként alkalmazta. Egyik szervezője volt a Balassa körül csoportosuló haladó orvosi körnek, amely a hazai orvosképzés, a közegészségügy és az orvostudomány felemelésére dolgozott ki terveket.
1857-ben Markusovszky megalapította és 32 éven át vezette az Orvosi Hetilapot, 1863-ban pedig létrehozta a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatot. Magántanári kérelmét protestáns vallása miatt elutasították. Magánpraxist folytatott, az Eötvös és Trefort család háziorvosa volt. 1862-ben Lengyel Endrével szerkesztette és kiadta az Orvosgyógyszerész műszógyűjteményt.
A kiegyezés után megalakult Andrássy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, Eötvös József előbb az orvosi ügyek, majd az összes egyetemi ügyek vezetésével bízta meg. Ezen tisztséget 1892-ig, nyugdíjazásáig töltötte be. Jelentős szerepe volt az orvosképzés korszerűsítése, a közegészségtani tanszék megszervezése, a kolozsvári orvosi kar megszervezése (1877), a klinikai rendszer fejlesztése, az orvostovábbképzés elindítása területén. Fő szorgalmazója volt az egészségügyi-közegészségügyi reformoknak, 1868-tól tagja, majd elnöke volt az Országos Közegészségügyi Tanácsnak, amely fontos szerepet játszott az 1876. évi közegészségügyi törvény szakmai előkészítésében, megfogalmazásában és végrehajtásában. 1886-ban megalapította az Országos Közegészségügyi Egyesületet, amelynek Trefort Ágoston elnök mellett alelnöke volt. Ez évtől adta ki az Egészség című folyóiratot.
A Magyar Tudományos Akadémia 1863-ban levelező, 1890-ben tiszteleti tagjai sorába választotta. Halála után több tudományos társaság alapított Markusovszky-díjat, amelyek közül kiemelkedik az Orvosi Hetilap díja és emlékérme. Sírhelye a Markusovszky család sírboltjában található Vasegerszegen. Nevét megyei kórház viseli Szombathelyen.
