Pesti Srácok

Hat és fél év a Gulágon - könyvbemutató Debrecenben

Hat és fél év a Gulágon címmel jelent meg Barna Attila debreceni újságíró könyve Rizák István egykori elhurcolt visszaemlékezéseiből; a könyvet a 86 éves Rizák István jelenlétében mutatták be szerdán a debreceni Svetits Katolikus Intézetben.

MTI

Barna Attila elmondta: a Gulág emlékbizottság támogatásával, 300 példányban jelent meg a könyv, amelyet Hajdú-Bihar megye valamennyi középiskolájába és könyvtárába eljuttatnak. A visszaemlékezésből megdöbbentő történetek során bontakozik ki a 20 éves korában Beregszászról ártatlanul aegy szovjet munkatáborba hurcolt, 25 év kényszermunkára és 5 év száműzetésre ítélt, majd rehabilitált férfi életének talán legnehezebb időszaka. Rizák István a könyvbemutatón römét fejezte ki, hogy "olyan országban él, ahol nevén nevezheti akár a bűnösöket is".

PestiSracok facebook image

Ugyanakkor azt is szeretné, hogy a visszaemlékezések "ne gerjesszenek bosszúállást, ellenségeskedést". "Próbáljunk meg békességben élni, visszaszerezni azt a békét, amibe beleszülettünk", azt a békességet, szeretetet, nagyszerű közösséget, amit ő Kárpátalján élt át kis falujában - mondta megindultan az idős férfi. A "málenykij robot" egyik áldozata megrázó élményként idézte fel, amikor az ítélethirdetése előtt bekerült egy olyan cellába, ahol a kivégzetteket merevítették.

"Hamar rájöttem hol vagyok, mert a fa heverő véres volt. A tarkón lőtteket oda fektették". Bár nem sok esélye volt, hogy élve megússza, de bízott az Istenben - mondta. Végül az utolsó pillanatban a bíróság megváltoztatta az indítványozott halálbüntetést 25 év szabadságvesztésre és 5 év száműzetésre. Az egykori Szovjetunió Komi köztársaságában dolgozó kényszermunkás 1957-ben, hat és félév után szabadult és térhetett haza Kárpátaljára. Házassága után Debrecenbe költözött, ahol ma is él, és ha kérdezik mesél a Gulágról.

Kép: gulag.eu

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.