Visszapillantó tükör - Béres Ilona 75 éves
Június 4-én lesz hetvenöt éves Béres Ilona Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, kiváló művész, a nemzet színésze, a Nemzeti Színház örökös tagja.
MTI
A Kispesten született lány világéletében színésznek készült, több szavalóversenyt nyert. Érettségi után azonnal felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1964-ben végzett. Akkor még kötelező volt a vidéki színházi gyakorlat, ezért egy évadot töltött Debrecenben, a következő évben már a Madách Színházban játszott. 1967-ben a Nemzetibe, majd 1969-ben Várkonyi Zoltán Vígszínházába szerződött. Ott tizenöt évadon át jobbnál jobb szerepeket kapott és olyan nagyságokkal állhatott egy színpadon, mint Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Benkő Gyula, Somogyvári Rudolf, Békés Itala. 1984-ben távozott a Nemzetibe, melynek örökös tagja. Mindent eljátszhatott Euripidésztől Huszka Jenőig.
A társulatnak, amelyet 2000-ben Magyar Színháznak kereszteltek át, 2011-ig volt tagja, azóta szabadúszó. Pályafutása során olyan szerepeket formált meg a színpadon, mint Vilma (Füst Milán: Boldogtalanok), Jozefa (Ashard: A bolond lány), Adeiana, Emília (Shakespeare: Tévedések vígjátéka), Rozalinda (Shakespeare: Ahogy tetszik), Hilda (Ibsen: Solness építőmester), Vanda (Szakonyi: Adáshiba), Ratched nővér (Kesey: Kakukkfészek), Natasa (Csehov: Három nővér), Heléna (Euripidész-Sartre: Trójai nők), Báthory Erzsébet (Nagy András: Báthory Erzsébet), Szókimondó asszonyság (Sardou-Moreau: Szókimondó asszonyság), Stillmungus Mária Margit (Szabó Magda: Régimódi történet), Alexandra del Lago (Tennesse Williams: Az ifjúság édes madara), Éj (Vörösmarty: Csongor és Tünde).
Játszott a Borisz Godunovban, az ír Martin McDonagh Piszkavas című darabjában, a Bob herceg című operettben dalra is fakadt. Az ő előadásában volt látható Polcz Alaine Asszony a fronton című könyvéből készült monodráma, s Örkény István Macskajátékának pódiumszínházi változatában, a Szkalla lányokban Tordai Teri oldalán Orbánnét alakította. Még főiskolás volt, amikor az Esős vasárnap című film egyik főszereplőjeként meghódította a moziközönséget. A magyar filmgyártás csillaga lett, a rendezők szinte nem is forgattak nélküle. Játszott a Nappali sötétség, Az aranyember, az Álmodozások kora, a Hattyúdal, a Kőszívű ember fiai, az Igen és az Egy szerelem három éjszakája című filmekben.
Ez utóbbi jelentette filmes karrierje végét: a forgatáson órákat kellett eltöltenie egy csónakban a jeges Duna vizén, emiatt hónapokig betegeskedett. Kártérítésért beperelte a filmgyárat, ahonnan kitiltották. Csak huszonöt év múlva kapott ismét filmszerepet a Moszkva térben (2001), alakításáért elnyerte a kritikusok díját. A televízió is sokat foglalkoztatta (Jövedelmező állás, A tündérlaki leányok, A peleskei nótárius, Forduljon Psmith-hez, A körtvélyesi csíny).
A színészek jogaiért sokáig küzdő művésznő közéleti szerepeit, például a Maszk Egyesület elnökségét és a kimagasló epizódalakításokért járó Aase-díj kuratóriumi tagságát már átadta a fiatalabbaknak. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, 1973-ban Jászai Mari-díjat kapott, 1983-ban érdemes művész, 1996-ban kiváló művész lett, 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át. 2000-ben "emlékezetes film- és színházi szerepformálásaiért, a közönség odaadó és igényes szolgálatáért, művészi életútja elismeréseként" megkapta a Kossuth-díjat.
2003-ban a Madách Kamara előadásában, a Borisz Godunovban nyújtott alakításáért, 2004-ben pedig a Bárka Színházban műsorra tűzött Theomachia című Weöres Sándor-darabban nyújtott teljesítményéért elnyerte a színikritikusok díját. Béres Ilonát 2004-ben örökös tagnak választották a Halhatatlanok Társulatába, 2013-ban a Magyar Érdemrend középkeresztjét vehette át, ugyanabban az évben a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja lett. A színésznő 2013 óta Kispest díszpolgára. 2014-ben a nemzet művésze lett.
Fotók: Új Művészet, Nők Lapja
