"Csak azért is azt csináltuk, amit mi akartunk" - Szalay Andrással, az újból összeálló Panta Rhei basszusgitárosával beszélgettünk

35 év után újra öszeállt a magyar rocktörténet egyik legkülönösebb és egyben legizgalmasabb formációja, a Panta Rhei. A hetvenes évek legendás prog-rock zenekarához kötődött több Bódy Gábor-filmhez komponált zene, számos kiváló Bartók-feldolgozás, de az ő műhelyükből került ki az egyik legsikeresebb honi szintetizátorlemez, a PR Computer. A zenekar július 20-án és 21-én lép fel a Kárpát utcai Rockmúzeumban. Szalay Andrással, a zenekar basszusgitárosával beszélgettünk.

PZL- 061.hu

Bár számos prog-rock zenekar kereste úgymond a kompromisszumokat, és írtak slágereket, a Panta Rhei inkább a saját útját járta...
A Panta Rhei 1975 tavaszán lett országosan ismert azzal, hogy a Bartók-feldolgozásokkal bekerült a Komjáthy György rádióműsorába, ami nagy feltűnést keltett. A klasszikus Panta Rhei utolsó fellépése 1979 szeptemberében volt a drezdai intervíziós fesztiválon ahová kiküldött minket az Interkoncert, és ezt a megtiszteltetést úgymond nem lehetett visszautasítani. A hátunk közepére sem kívántuk. Úgy mentünk ki, hogy nekünk ott semmi esélyünk sem lesz, és csak azért is azt csináltuk, amit mi akartunk. Készítettünk egy rhythm and blues feldolgozást egy katonainduló jellegű német slágerből, amivel megnyertük a fesztivált, és ezzel véget is ért a klasszikus Pant Rheit, míg a Color és az East ebben az időben lettek országosan ismertek. Ezután Erdős Péter unszolására átalakítottuk a zenekart, mert csak akkor lehetett lemezünk, ha énekessel dolgozunk, és szintén Erdős javaslatára bevettük a zenekarba Laár Andrást, aki addig az amatőr Küllőrojt nevű formációból volt ismert.

Az a másfél év, amit Laár a Panta Rhei zenekarral töltött, hatott a zenei világára, ami aztán később a KFT-ben is megelent?
Mi a Küllőrojtot nagyon szerettük, amatőr fesztiválokon együtt léptünk fel, és azt hiszem, hogy az a másfél év, amit András nálunk töltött nagy hatással volt rá, de legalább is sokat fejlődött zeneileg.

Ahogy a lengyel jazz-rocknak volt egy nagyon is jellegzetes világa, úgy ez elmondható volt a magyar prog-rock világáról?
Nem gondolom, hogy e néhány zenekarnak lett volna valami markánsan magyar sajátossága, de kétségtelen, hogy mindegyiknek megvolt a jellegzetes arculata és világa.

Első Panta Rhei lemezt bezúzták, a Bartók-örökös ellenállása miatt. Maradt fenn ebből a lemezből fizikai néhány?
Nem tudok róla. Ez egy háromszámos kislemez volt, és mivel a a zenekar fotóján kívül a tasakra nem nyomtak mást, végül a követező kislemeznek a betiltott tasak lett a borítója.

Nem sajnáltad az általatok kifejlesztett computer technológiákat 1981-ben odaadni Pressernek, akinek a nevéhez fűződik az első magyar szintetizátorlemez, az Electromantic?Végül is tietek lehetett volna a dicsőség, az első magyar computer album…
Pont fordítva történt. Ha nem csináljuk meg az Electromanticot, az Omega XI-es albumát, és a Benkő László Lexikon című szinti-lemezét, akkor soha nem lett volna PR Computer sem.

A XI-es sorszámú, újhullámos hatású, 1982-es Omega-album már részben a ti computer fejlesztéseitektől lett olyan, amilyen. Afféle producerei voltatok a lemeznek?
Annál azért kevesebbek voltunk. A zeneszerzésbe nem szóltunk bele, de számos ötlettel hozzájárultunk a végeredményhez, például ötleteket adtunk, hogy az alapokban milyen szintetizátorok szólaljanak meg.

Mi lehetett a titka annak, hogy a PR Computerből több, mint százezer fogyott, alapvetően a kelet-európai országokban?
Ez számomra rejtély maradt az elmúlt harmincöt évben. Miért a mi lemezünket vitték ki az NDK-ba és Jugoszláviába, miért nem a slágerek előadóit?

Ha aranylemez lett a PC Computerből miért nem lett folytatása? Miért rökönyödött meg Wilpert az MHV-nál a fogyásjelentések kapcsán?
Itthon sokkal kisebb volt a visszhangja a lemeznek, mint külföldön, de a Hanglemezgyár részéről is hitetlenkedés és bizalmatlanság kísérte a produkciót. Az, hogy egyáltalán megjelenhetett, inkább Kóbor Jánosnak volt köszönhető, mintsem az MHV-nak. Ha ő nem lobbizik érte, sosem lett volna semmi az albumból.

Voltak olyan fejlesztéseitek, amiket máig nem tudnak a korszerű gépekkel reprodukálni?
Idővel egyre fejlettebb technikák jelentek meg, az viszont az egyén kreativitásán múlik, hogy az egyre bővülő tárházból mit és hogyan hasznosít. A PR Computer albumba iszonyatos nagy munkát fektettünk be, és ez a befektetett zenei kreativitás az, ami a hangzást is meghatározza.

Tudtatok a PR Computer albumhoz látványos show-t összerakni vagy a lemezbemutatók csak afféle vendégfellépések voltak?
Vendégfellépéseink voltak, afféle előzenekari státuszban, de ezek inkább afféle playback előadások voltak, kevés volt bennünk az élő játék, és ez nem motivált bennünket arra, hogy tovább építsük ezt a produkciót.

Az egyik első fejlesztője voltál a gitárszintetizátoknak, ami a nyolcvanas évek nagy színpadi attrakciója volt, ma viszont már úgy tűnik, hogy afféle „evolúciós zsákutca”, hiszen alig használják. Mi lehet ennek az oka?
1979-ben tűnt fel az első gitárszintetizátor, az Ibanez akkor fejlesztette ki a nyakhoz keresztmerevítőt társító, futurisztikus hangszerét, majd a 80-as évek közepén villogtak velük igazán a zenekarok, mint afféle látványos újdonságokkal… Én 35 éve ebből élek, tudom, hogy ma sokkal több gitárszintetizátort adnak el, mint bármikor korábban. A Fishman Wireless gitárszintetizátor uralja a piacot, a Roland már visszavett a tempóból. Szóval, a termék abszolút megy, de már senki nem villog vele a színpadon, viszont rengetegen használják stúdiókban.

Képek: Szalay András archív