„Nekem a közönség a legjobb partnerem” - Beszélgetés Koltai Róberttel

Koltai Róbert a Móricz Zsigmond 1924-25-ös naplóit feldolgozó Napló-szilánkok című estje után Jelenetek 2 házasságból címmel a szerző két kisregényének színpadi változatát rendezte meg a Thália Színházban és Szombathelyen. Az előadást ebben az évben a Körúti Színház is műsorára tűzte, a nyár folyamán több vidéki városban is látható. Többek között Móricz Zsigmondról, a színpadi rendezéseiről és jövőbeni terveiről is beszélgettünk a művésszel.

IZSÓ ZITA - 061.hu

Hogyan került kapcsolatba Móricz Zsigmond életművével, és miért lett Ön számára ennyire fontos szerző?
Török Fruzsina dramaturg néhány évvel ezelőtt keresett meg az ötlettel, hogy csináljunk Móricz Zsigmond 1924-25-ös naplóiból felolvasó-színházi előadást. Meglátása szerint abban az időszakban olyan jelentős és megrázó dolgok történtek a szerzővel, amik a továbbiakban az egész életművét meghatározták. Viszont egy egyszerű felolvasó-színházi előadásnál azért többet szerettünk volna, ezért több színészkollégámmal, Molnár Piroskával, Szirtes Balázzsal, Kertész Péterrel és Uri Istvánnal felvettünk részleteket, amiket aztán bejátszottunk a felolvasásom közben. Ezekkel a tervekkel kerestük meg a szerző örököseit, akik eleinte nem rajongtak az ötletért: arra hivatkoztak, a Napló túl intim alkotás, nincs helye a színpadon. Én arra kértem őket, ne látatlanban döntsenek, legalább hallgassák meg a felvételt. Móricz Zsigmond unokája, Kolos Réka ebbe bele is egyezett, meghallgatott egy részt az én felolvasásomból és a kollégák hangjából. A reakciója pedig az volt, hogy ennek az anyagnak mindenképp közönség elé kell kerülnie. Azóta körülbelül hússzor megnézte. Később az ő ötlete volt, hogy a regényekből is készüljön színdarab.

Hogyan választották ki a Rab oroszlán és Az asszony beleszól című műveket, miért pont ezek kerültek színpadra?
Elsőként a Rab oroszlán című regényre gondoltunk, de azt rögtön tudtuk, hogy egész estét betöltő színház akkor tudna lenni, ha találnánk még valamit mellé, ami hasonló terjedelmű, és a tematikáját tekintve illik ehhez a regényhez. Kolos Réka vetette fel, hogy mi lenne, ha megpróbálkoznánk Az asszony beleszól című alkotással, ami egy fontoskodó hírlapíróról és otthon ücsörgő feleségéről szól. A két mű azért is volt jó választás, mert az egyik egy fiatal, a másik egy idősebb házaspár kapcsolati problémáit járja körül, így nagyon jól kiegészítik egymást. A regények dramatizálása során pedig arra gondoltam, mi lenne, ha csak a főszereplők dialógusait hagynánk meg. Ez pedig nagyon jól működik, mert a két házaspár vitájánál, őrjöngésénél és szerelménél semmi sem érdekesebb ebben a két műben.

A Rab oroszlánban Ön játssza Vágrándy Aladárt. Milyen volt a Napló-szilánkok után ebben az előadásban játszani, lát kapcsolatot a Napló és a regények között?
Igen. Móricz csaknem minden művébe beleírta a feleségét, Jankát, aki 1925-ben öngyilkos lett. A Rab oroszlán tíz évvel később született meg, de a féltékeny feleség alakját kétségtelenül ő ihlette. Ez egy olyan kapcsolat volt, aminek a hiányát a szerző egész hátralévő életében érezte, hiszen bármilyen ellentmondásos és nehéz volt is a házasságuk, Móriczot a felesége alkotóként mérhetetlenül inspirálta. Nagyon érdekes, hogy egyébként pont abban a színházban, a mai Tháliában kezdődött a házaspár végleges eltávolodása, ahol ezt a darabot elsőként bemutattuk.

A két regény dialógusait csaknem teljesen szöveghűen adják elő, egyáltalán nem törekedtek modernizálásra. Mitől lesznek mégis teljes mértékben aktuálisak?
Attól, hogy a szerző által boncolgatott problémák pontosan ugyanígy néztek ki minden korszakban. Persze mivel komédiákról van szó, megpróbáljuk kipoentírozni ezeket a dolgokat a színpadon, de a lényeg ettől még nem sikkad el: ugyanúgy húsba vág egy-egy veszekedés, ugyanolyan aktuális és erős lesz az alapszituációk mögött húzódó probléma. A Napló-szilánkokat eddig közel százharmincöt alkalommal játszottam, és mindig ugyanolyan hatásosnak bizonyult. Móricz Zsigmond fergetegesen nagy író volt.

Rendezőként hogyan választ darabot, mit tart leginkább szem előtt?
Én mindig másképp találok rá a munkáimra. Vagy inkább úgy mondanám, a munka talál meg engem. A Móricz-darabokat sorsdöntőnek, pályám egyik legfontosabb állomásának érzem, és elsősorban B. Török Fruzsinának köszönhetem, hogy engem keresett meg az ötlettel. De Szentendrén például egy finn szerző, Bengt Ahlfors Színházkomédia című darabját mutattuk be nemrég, ami megint más szempontból érdekes: nagyon élvezetes egy olyan közegről, a színházról játszani, amit ennyire jól, belülről ismerek. Igazából azt mondhatom, hogy elsősorban nem egy darabot kereső rendező vagyok, hanem színész, aki szívesen rendez darabot, ha megkérik rá. Egyébként eredetileg Shakespeare és Molière is színészek voltak, úgyhogy ha úgy vesszük, ez nem is olyan rossz csapat.

Korábban több nagyon sikeres filmet is rendezett. Van esetleg valamilyen újabb filmterve?
A filmjeim egytől-egyig úgy születtek, hogy előzetesen megkaptam a bizalmat, hogy a kezdeti nagyon vázlatos alapötletemből valami jó fog kisülni. Most kizárólag azok csinálhatnak filmet, akiknek a kezdeti terveit is elfogadja egy bizottság, és utána együtt fejlesztik a forgatókönyvet. Ez persze sok szempontból hasznos lehet, és valószínűleg sok nagyon jó film is készül ezzel a módszerrel, de az biztos, hogy a Sose halunk meg, a Csocsó, a Szamba vagy a Világszám nem született volna meg, ha annak idején egy ilyen bizottság elé kell járulnom, mert a kezdeti fázis valószínűleg nem győzte volna meg a zsűrit. Egyénként most időm sem lenne rá, nagyon sok helyen játszom, legalább tizenkét-tizenhárom darabban folyamatosan, és önálló kabaréestem is van, amivel járom az országot.

Mondhatjuk, hogy nem minden tekintetben jobbak most egy alkotó számára a feltételek, mint korábban, a kilencvenes években vagy éppen a rendszerváltás előtt?
Az biztos, hogy most sokkal nagyobb a szabadság, de a szabadság nem feltétlenül jár lehetőségekkel. Nagyon nehéz megtalálni a megfelelő kereteket és támogatást. Ebbe sajnos manapság is beleszól a kultúrpolitika: egyeseket túltámogatnak, másokat ellehetetlenítenek. A színikritika pedig gyakorlatilag megszűnt, a kritikusok egy-két színházba járnak. Azt mondhatom, hogy egy érzékeny és jó néző sokszor többet ért meg egy darabból, mint egy kritikus. Személy szerint mindig arra törekszem, hogy a közönség örömét lelje a munkáimban. A visszajelzések pedig, hála Istennek, pozitívak. Nekem a közönség a legjobb partnerem. Bennük még sohasem csalódtam.

Mik a jövőbeni tervei, mik várhatóak a következő évadban?
A Körúti Színházzal több helyszínen is játsszuk majd a Móricz-darabokat, és hamarosan elkezdünk próbálni egy kétszereplős darabot Szirtes Balázzsal, akivel mindig nagy örömmel dolgozom. Az előadást Gaál Ildikó fogja rendezni, és a Gerbaud- házban kerül bemutatásra, úgyhogy emiatt is nagyon várom a következő évadot.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula