"Nem győzök elég hálás lenni a szabadságért" - Papp Szabolccsal, a Supernem frontemberével beszélgettünk

Az elmúlt két év csendesebb volt a Supernem életében, mint ahogy a rajongók várták volna, de a zenekar körül végre minden újra hangos. A nyári fesztiválokon már több új dalt is megmutattak, készül az új albumuk, szeptember 20-án, szerdán pedig a Fish! zenekarral közösen koncerteznek a Budapest Parkban. Papp Szabit, a Supernem frontemberét mindezek mellett legújabb tévés szerepléséről is kérdeztük.

LEIRER TÍMEA - 061.hu

Hányan mondták amikor megjelentél a Sztárban sztár zsűrijében, hogyan eladtad a lelked?
Már nem számolom, de őszintén szólva nem is érdekel. Várható volt, hogy ez lesz, de mindenki azt gondol, amit akar.

Tetszik a feladat?
Abszolút. Az elmúlt években nagyon sok tévés produkciótól kaptam felkérést, de soha semmit nem vállaltam el. Ahogy telik az idő, sok minden átértékelődött bennem, így amikor most megtalált a Sztárban Sztár vezetősége, hogy vállaljam el az egyik zsűritag szerepét, tiszta fejjel átgondolva arra jutottam, hogy miért ne. Ez egy szórakoztató műsor, ami a zene mellett semmi másról nem szól, mint a viccről, a cinkelésről, a röhögésről. Itt nem fejtjük meg a világot, nem döntünk senki sorsáról, nincs olyan, hogy „na, akkor majd Papp Szabolcs megmondja, hogy kiből lesznek a sztárok”. Jól szórakozunk mi is, és remélem a nézők is. Aki ezért úgy gondolja, hogy én eladtam magam, annak úgy kell.

Sosem érdekelt, mit mondanak mások?
Ez így talán túlzás, de tény, hogy mindig a magam feje után mentem. Nagyon nagy szerencsém volt, úgy alakult és úgy működik az életem, ahogy elterveztem. Mindig azt csinálhattam, amit szeretek, úgy élhettem, ahogy akarok, szabadon dönthettem arról, hogy mit vállalok el és mit nem. Ez nyilván nem csak azért történt így, mert marha nagy zseni vagyok, hanem köszönhető azoknak az embereknek is, akik mellettem állnak. De nem győzök elég hálás lenni ezért a szabadságért.

Most éppen úgy döntöttél, hogy a Supernem a Fish! zenekarral áll egy színpadon majd a Budapest Parkban. Tele van a város a plakátokkal, ahol Kovács Krisztiánnal, a Fish! frontemberével karatéztok.
Jól sikerült, ugye? A koncert egy közös döntés eredménye, nem egyszerű, de közös döntésé. Korábban már sokat koncerteztünk együtt, hiszen amikor megjelent a Tudományos Fantasztikus Pop című albumunk, a turnén ők voltak a vendégzenekar. Én már akkor is úgy gondoltam, hogy nem feltétlenül kell tartani magunkat ahhoz, hogy a Fish játsszon előbb. Nagyon sokszor sokkal jobban kiadta a koncert ívét, ha mi álltunk előbb a színpadra, a koncertünk után pedig jött a Fish és kiütötte a ház falait. Ők annyira energikus, „power” zenét játszanak, annyira felspannolják a közönséget, hogy nagyon nehéz utánuk felmenni a színpadra.

Ezért meg sem fordult a fejekben, hogy szeptember 20-án, a Budapest Parkban egymás után játsszatok?
De igen, csak nem tudtunk megegyezni. Egyikünk sem akart a másik „előzenekara” lenni, nem akart elsőként játszani. Sem a Fish!, sem mi, a Supernem. Nem mintha bármi bajunk lenne a másikkal, de hát az embernek mégiscsak legyen némi tartása. (nevet) Úgyhogy heteken keresztül ment ez a huzavona, míg végül Kovács Krisztiánnal eszébe jutott, hogy akkor legyen „bandaháború”. Úgyhogy egészen különleges jamborinak ígérkezik ez az este, egyszerre, egy színpadon áll majd a Fish! és a Supernem, zenélünk majd együtt, külön-külön, beállunk egymás zenekaraiba és lesznek meglepetések is. Már folynak a közös zenekari próbák, csak jót ígérhetek.

Szakos Krisztián, zenei producerrel is van közös projektetek, hiszen vele készítettétek a Supernem legújabb dalát, az Egy nap, egy év címűt. Ő inkább popzenében nyomul. Hogyan alakult vele a közös munka?
Az ötödik lemezünk, a 2015-ben megjelent Túl a frekvencián nem hozta meg azt a sikert, amit vártunk. Szerintem baromi jó anyag lett, tök jó dalokkal és szövegekkel, de a közönség nem tudta úgy szeretni, mint az azt megelőző Tudományos fantasztikus pop albumot. Magam alatt voltam, nem tudtam, mi lehet az oka, hogy az album nem lett olyan sikeres, mint amit szerinte megérdemelt volna.

Túl nagy volt az elvárás a Tudományos fantasztikus után?
Szerintem igen. Azon az albumon mutattunk magunkból valamit, amit a széles közönség sokkal jobban értékelt. A Tudományos fantasztikus pop és a Hova megy ki című nóták óriási slágerek lettek, a lemez feltett minket a térképre. Én viszont nem akartam meglovagolni ezt a vonalat, nem akartam még egy olyan stílusú lemezt csinálni. Sokak szerint ez hiba volt, de én a mai napig nem bántam meg. A Túl a frekvencián után viszont nem tudtam, mit kellene tenni. A kiadó – látva a bizonytalanságomat úgy döntött, összehoz Szakos Krisztiánnal, aki egészen más zenei berkekben mozog és meglátjuk mi lesz.

Mi lett?
Most azt mondom, ez volt a legjobb, ami történhetett velünk. Krisztián egy nagyon intelligens, nagyon jó kisugárzású, remek zenei szakember. Amikor először találkoztunk, órákon át beszélgettünk, utána kezdődött a közös munka. Nagyon felkészült volt, minden számunkat ismerte és kíváncsi volt a tartalékokra is. Akkor mutattam meg neki az Egy nap egy éj című dalt, ami egy kicsit popos, nagyon dallamos nóta, úgyhogy ez lett az első közös munkánk. Imádja a közönség.

Fogtok még együtt dolgozni?
Simán. Már a nyarat is úgy zártuk, hogy 4-5 új dalt játszottunk a koncerteken, a hamarosan induló turnénkon pedig még többet szeretnénk mutatni ezekből. Az új dalokból előbb-utóbb új album is lesz, amelyben Szakos Krisztán segít majd minket.

Milyen lesz?
Azt hiszem a Tudományos fantasztikus pop és a Túl frekvencián keveréke lesz. Stílusos, mély szövegekkel és marha jó zenével!