Ötvenéves Tóth Krisztina költő, író, műfordító
A mai napon, december 5-én lesz ötvenéves Tóth Krisztina József Attila- és Babérkoszorú díjas költő, író, műfordító.
MTI
Budapesten született; édesanyja ötvös volt, és ő is képzőművésznek készült, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola szobrász szakán tanult. 1986-ban érettségizett, utána egy évig a Nemzeti Múzeumban dolgozott gyakornokként, majd az ELTE bölcsészkarán tanult tovább. Az egyetemen Lator László költői szemináriumát látogatta. 1990 és 1992 között Párizsban élt, egy évig alkalmi munkákat végzett, majd Tempus-ösztöndíjat szerzett, és ekkor kezdett el kortárs francia költőket fordítani. Dominique Fernandez, Alain Bosquet, Lionel Ray és más francia költők először az ő fordításában jelentek meg magyarul. Hazatérése után lediplomázott, majd 1998-ig a Budapesti Francia Intézet munkatársaként kortárs képzőművészeti kiállításokat szervezett. 1998 óta szabadúszó, egy ideig ólomüveg-készítésből élt, az üvegművesség mai napig a hobbija. A fordítás mellett kreatív írást tanít és verseket, novellákat, tárcákat, gyerekkönyveket és tankönyveket is ír.
Középiskolai évei alatt írta első verseit, amelyeket eleinte nem mutatott meg senkinek. Később a Mezey Katalin vezette diák irodalmi kör tagja lett, ahová Vörös István és Kemény István is jártak. 1983-ban publikálta először versét az Ifjúsági Magazinban. Első verseskötete 1989-ben jelent meg Őszi kabátlobogás címmel, amelyet Radnóti Miklós emlékéremmel ismertek el. 1994-ben A beszélgetés fonala, majd 1997-ben Az árnyékember című kötete jelent meg. 2001-ben adták ki a Porhó című kötetét, amellyel ugyanebben az évben elnyerte a Vas István-díjat, 2002-ben pedig a Palládium-díjat. A 2004-ben megjelent Síró ponyva című kötetével az Édes anyanyelvünk pályázat első helyezettje lett, a következő évben Szépíró Díjat nyert vers kategóriában. A 2009-es Magas labda című kötetéért 2010-ben Artisjus Irodalmi Díjat vehetett át. 2016-ban publikált Világadapter című kötetének az idő múlása és az időtlenség a központi témája.
Első prózai kötete Fény, viszony címmel 2004-ben jelent meg, ebben Csortos Szabó Sándor 14 fotójához írt egy-egy prózát, amelyek összefüggő történetet alkotnak. A könyv 2005-ben, Los Angelesben, az International Photography Awards-on a Fine Art - Book kategóriában külön elismerést (Honorable Mention) kapott.
2006-os Vonalkód című novelláskötetében a 70-es éveket idézi meg személyes történeteken keresztül. Művéért 2007-ben Márai Sándor-díjat kapott. A 2009-es Hazaviszlek, jó? című könyve tárcanovelláinak és publicisztikai műveinek gyűjteménye. A 2011-ben megjelent Pixel című kötetben az önálló novellák regényfejezetekként egy nagy történetté állnak össze.
2013-ban jelent meg első regénye Akvárium címmel, amelyben az 1950-es évektől az 1980-as évekig kíséri végig szereplői életét. Első kötetének megjelenésének huszonötödik évfordulójára kiadott Pillanatragasztó (2014) című novelláskötetében huszonöt pillanatfelvételt mutat meg az 1989 utáni Magyarországról. Az idei könyvhétre megjelent Párducpompa című tárcakötetének ötven története a mindennapi életben játszódik.
Marcell fia születése (1998) után kezdett gyermekverseket írni, amelyek 2003-ban A londoni mackók címmel egy gyermekvers-füzet sorozatban jelentek meg. Kötetével elnyerte Az év könyve díjat gyermekkönyv kategóriában. A gyerekirodalomban szokatlan témájú, humoros hangvételű, a tabutémákat könnyedén feldolgozó művei jelentek meg 2015-ben. Az Anyát megoperálták című könyve egy mellrákos anyuka története, és azt magyarázza el kisgyerekeknek, hogy mi is az a daganatos betegség, az Orrfújós mese Fikkelstein úr és Fikula asszony takonyrománcáról szól. A lány, aki nem beszélt című meséjét saját lánya, Lili örökbefogadás-története ihlette, könyvéért megkapta Az év gyermekkönyve díjat. 2017-ben két meséskötete is megjelent, Zseblámpás mesék, illetve Felhőmesék címmel.
Műveit több mint tíz nyelvre fordították le, regényei és novellái olvashatók többek között német, francia, lengyel, finn, svéd, cseh és spanyol nyelven is. Megzenésített gyermekversei jelentek meg 2017-ben Dalok reggeltől estig címmel Gryllus Vilmos előadásában. A Rózsavölgyi Szalon felkérésére első színdarabján dolgozik Pokémon Go! címmel.
Munkásságát számos díjjal ismerték el: 1992-ben és 1999-ben megkapta a Soros Alapítvány egy évre szóló irodalmi ösztöndíját, 1993-ban a Móricz Zsigmond-ösztöndíjat. 1994-ben Illyés Gyula-díjat, 1996-ban Graves-díjat és Déry Tibor-jutalmat, valamint műfordításaiért Zoltán Attila-díjat kapott. 2000-ben József Attila-díjjal tüntették ki. 2006-ban Giuseppe Acerbi Költészeti Különdíjat, 2007-ben Bertha Bulcsu-emlékdíjat, 2008-ban Salvatore Quasimodo-emlékdíjat kapott. 2009-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjjal tüntették ki az olvasók és a szakma számára egyaránt izgalmas, sokoldalú irodalmi munkássága elismeréseként. 2009-ben Nizzai Kavics-díjat, 2010-ben Bárka-díjat kapott. 2011-ben átvehette a Szabó Magda és Szobotka Tibor Emlékéért Alapítvány emlékdíját. 2014-ben megkapta az Alföld-díjat.
Tóth Krisztina születésnapi köszöntése a Petőfi Irodalmi Múzeumban lesz december 5-én.
fotó: 24.hu/Bielik István
