"Ráfér a filozófusokra is a tánc, megterhelő annyit gondolkodni, kell néha lazulni" - Bauxittal beszélgettünk a Bëlga Csumpa című új lemezéről

A napokban jelent meg a Bëlga Csumpa című szókimondó és durva szövegekkel teli albuma, amelyen megismerkedhetünk a Diszkódiktátorral, a filozófusokkal, az alternatív gyerekekkel, a Kisarccal és még a palacsintával is. Bauxittal beszélgettünk.

ZL- 061.hu

A Bëlga ügyesen letapogatja a környező világunk mindenféle trendjeit, legyen szó agyeldobós tini piálásról, bármiről. Amikor egy pophős elmúlik negyven éves, nemcsak az anyagcseréje lassul le, de vajon ugyanolyan érzékenyen tudja lereagálni a világot? Azaz: értitek ti még a húsz év körúli gyerekeket?
A frissesség és a fiatalosság szerintem mást jelent. A Pia című dal pl. trap, amit a húszévesek hallgatnak és azt mondják, sikerült “levenni”, tehát e tekintetben frissek vagyunk. Az érzékenység szerintem a tapasztalatok mennyiségével nő és még nem vagyunk húsz, mert csak 19 éves a zenekar, úgyhogy mindez egyre jobb lesz.

Hogy született meg a lemez leveskonzerves világa, a Csumpa cím, és egyáltalán: mit szerettek jobban: egy koncept tematikát végigvinni, vagy a lazább szerkezetű albumokat?
Először palacsinta konzervet találtunk ki, hogy az vicces lenne, aztán a palacsinta címet elvetettük, de a konzerv megmaradt. Egyrészt nagyon jól néz ki, másrészt a popartos világ sem áll távol tőlünk. Tematika szempontjából mindegy, mert a tematikát mi találjuk ki és olyat találunk ki, amit szeretünk, szeretnénk megcsinálni.

Megköszönték a filozófia tanárok, hogy végre rájuk is hull némi dicsfény, illetve, hogy népszerűsítettetek egy tantárgyat a főiskolákon, egyetemeken?
Én már mutattam filozófusoknak, akiknek szerencsére tetszett, de biztos jó segédanyag tud ez a szám lenni középiskolában filozófiával ismerkedő fiatalok számára. Illetve ráfér a filozófusokra is a tánc, megterhelő annyit gondolkodni, kell néha lazulni.

A rendszerváltás című szövegnek voltak demóverziói, ami durvább volt, tehát kivételesen éltetek az öncenzúra felszabadító lehetőségével, vagy eleve ilyennek készült?
Nem volt durvább verzió, ez a szám ilyennek készült. A cél az volt, hogy a fiatalok is kicsit átélhessék azt a fontos történelmi momentumot, amit megéltünk, illetve nem árt elgondolkodni azon, több mint 25 év távlatából, hogy mi volt, mi van és mi várható.

Mit csináltok 1989 október 23-án? Tényleg matek órán ültetek, egyikőtök sem volt kinn a Kossuth téren?
Én külvárosi gyerek voltam, a belvárosban csak osztálykiránduláson jártam jó ideig. A szüleimmel otthon nonstop a híreket figyeltük, hogy most akkor lőnek majd, vagy nem? Kicsit féltünk, aztán nagyon örültünk.

Az alteros paródiát megmutattátok a Kaukázus legénységének? Mintha őket lehetett volna finoman belőni…. Vissza kell magatokat fogni, hogy ne csináljatok afféle Mirigy-paródiákat?
Az szerintem sokkal átfogóbb, általánosabb dal. Úgy általában a magyar underground bennem okozott érzéseit próbáltam megfogalmazni. A Kaukázus nem tudom, hogy kihallatszik-e belőle, mert nem gondoltam rájuk, amikor írtam.

Mit kezdtek azokkal a véleményekkel, mely szerint a Diszkódiktátor valójában a NER-ről szól….
Az a szám sokkal inkább egy fiktív, afrikai diktátorról szól és a diktatúra általános sémáiról. Nekem a Janukovics-féle giccses ház jut eszembe róla, ahol kb. a küszöb is aranyból van és minden csillog, mint egy diszkóban. Én itthon semmi ilyet nem tapasztaltam, a leggazdagabb ismerőseim is normál körülmények közt élnek, nem fogad róluk készült márványszobor a bejáratnál. Nagy baj lenne, ha valaha eljutnánk idáig…, és amúgy van egy olyan sejtésem (véleményem), hogy amit kérdeztél, az általában a nagyon liberális baloldaliak véleménye, akik kb. attól is rettegnek, ha Lázár tojásrántottát eszik reggelire….

Változott valamit a dalszerzés metódusa az elmúlt években? Vannak olyan témák, groove-ok, amikkel bombázzátok Tituszt, azaz maga a zeneszerzés, az alap összerakása sokkal inkább közösségi élmény, mint korábban?
A módszer ugyanaz. Kapunk számokat, eszünkbe jut valami, vagy kérünk Titusztól különböző stílusban számokat, azokat megcsinálja, vagy olykor mi készítjük az alapot, Titusz pedig rendbe teszi. Az írás meg közösségi élmény. Elvonulunk valahova pár napra, többször, ott felszínre hozzuk a szövegeket, aztán otthon csiszolgatjuk.

Kép: Bëlga archív, Bauxit középen, zöld öltönyben