„Nem a kerekesszék, hanem a kutya miatt bámulnak meg”

Mindannyian ismerjük azt a jelenséget, mikor egy különleges hámmal ellátott kutya vezeti az utcán vak gazdáját, talán már láttunk olyat is, hogy egy kerekesszékes embertársunk mellet lohol egy eb, de vajon azt tudjuk-e, hogy vércukorszint-jelző és Parkinson-kórosokat segítőkutya is létezik? Miben is támogatja a sérült embert a kutyája? Mire és hogyan kell megtanítani a speciális négylábúakat? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Mali Erával, a NEO Magyar Segítőkutya Közhasznú Egyesület egyik alapítójával.

ZALKA SZILVIA -

061.hu

Mit kell tudni az egyesületetekről, mivel foglalkoztok? Önszervező módon, 2011-ben alakultunk, segítőkutyát használó sérültek a tagok, és gyakorlatilag azért jöttünk össze, hogy magunknak képezzünk kutyákat. Aztán persze jöttek az igények, egyre többen ismertek meg minket és kibővültünk, ma már közel 40 képzett segítőkutyánk van. Emellett érzékenyítő tréningeket, workshopokat rendezünk, rendszeresen tartunk előadásokat, szerepelünk konferenciákon, kiadtunk egy mesekönyvet és számos publikáció is betekintést nyújt a munkánkba.

Az átlagember a vakvezető kutya jelenséget ismeri, de mint kiderült, a segítőkutya képzés sokkal szerteágazóbb műfaj, mint gondolnánk. Milyen segítőkutyákat képeztek? Jelenleg hallássérült segítő, azaz hangjelző, mozgássérült-segítő kutyát, rohamjelző kutyát (cukorbetegek vagy epilepsziás személyeknek), személyes segítőket (látássérült- vagy autistasegítő), illetve terápiás kutyákat képezünk. Egyedül vakvezető kutyák képzését nem végezzük, de az egyébként is sokkal elterjedtebb Magyarországon, mint az említett segítő-fajták.

Mire kondicionáljátok őket, miben tudnak segíteni az embernek ezek az állatok? A mozgássérült-segítő kutyát arra tanítjuk, hogy akarjon velem, a gazdájával együtt dolgozni. Mindig a gazda mondja el mi a feladat, ő indítja az akciót. Például ő csak akkor juthat táplálékhoz, ha én kinyitom neki a piros tasakot, ezáltal is megtanulja, hogy együtt kell működnünk. Ezzel ellentétben vakvezető kutyának egy önálló, domináns kutyát kell választani, hiszen neki sok esetben ellent kell mondania a gazdájának, ha a helyzet azt kívánja meg. A mozgássérült-segítő kutya elsősorban fizikai segítség, aki otthon segít, villanyt kapcsol, ajtót nyit, felvesz dolgokat a földről, kosarat cipel, tudsz vele tárgyat küldeni és nem utolsó sorban lelki támasz, aminek rettentő nagy jelentősége van. Kifejezetten terápiás kutyákat is képzünk különböző csoportokhoz: idősek vagy gyerekek segítésére. Többnyire a motivációt csalogatjuk elő ilyenkor a kutyákkal: például ha azt mondod egy kisgyereknek, hogy kússzon el innen oda, az lehet macerás vagy fájdalmas neki, de ha azt mondjuk, hogy kússzon ide a kutyához, vagy kússzon együtt a kutyával, máris megváltozik a feladat és a hozzáállása is.

Úgy tudom, hogy hangjelző kutyák képzését ti kezdtétek el Magyarországon, és most először képeztek vércukorszint jelző állatot is. Ezt hogy kell elképzelni, mit jelent a sérült, beteg ember életében, ha van egy ilyen kutyája? A hangjelző kutya bejelzi a gazdájának a fontos hangokat, például ha kopognak, megböki a gazdát és odavezeti a hangforráshoz. Nekik is otthon van a legnagyobb szerepük, amikor az ember kiveszi a hallókészülékét. Ha történik valami, akkor a kutya felfigyel rá és jelzi, így a gazda sokkal nagyobb biztonságban érezheti magát. Az egyik tagunk így tudott elköltözni otthonról, a szüleitől: lett egy hangjelző kutyája, ami igazán nagy önbizalmat és önállóságot tud adni az embernek. A cukorbetegeknél más a helyzet, más módszereket kíván meg a dolog. Ha valakinek leesik a vércukorszintje, annak vannak jelei, az ember is tapasztalja egy bizonyos idő után, de a kutya megtanulja előbb érzékelni ezt. Erre úgy tanítjuk, hogy felhívjuk a figyelmét a rosszullétre, mint eseményre, a gazda roham előtti állapotát, testjeleit dramatizáljuk tehát a kutya számára, aki gyorsan összeköti, hogy ezután mi fog következni és ezt igyekszik mielőbb jelezni. Az epilepsziás rohamnál is hasonló a helyzet, valami megváltozik a szervezetben, amit mi emberek nem érzékelünk, de a kutya igen.

Honnan vettétek át a módszereket? Van ennek a tudásnak valamilyen külföldi forrása, vagy szakirodalma? Erik Kerstinghez jártunk Németországba, ő komoly tekintély ebben a műfajban, német kutyakiképző, aki már évek óta különböző típusú segítőkutyák képzésével foglalkozik, és nagy tapasztalata van - meg is hívtuk tavaly egy workshopunkra. Magyar szakirodalom sajnos szerény, tehát utána olvastunk ahol tudtunk, autodidakta módon képeztük magunkat, nem mellékesen pedig a saját tapasztalatainkra hagyatkoztunk.

Hogyan reagál a kutyáitokra a többi kétlábú, milyen emberek közé menni ezekkel a kutyákkal? Társadalmi tudatformáló programokat, érzékenyítő tréningeket is tartunk, járunk iskolákba óvodákra, munkahelyekre is, éppen azért, hogy minél szélesebb körben ismerjék meg az emberek a segítőkutyákat. Németországban például mindenki tiszteletben tartja a kutyádat, nem nyúlnak hozzá, nem mennek oda rögtön és telepednek rá, ami egy munkakutyánál különösen fontos. Nálunk még nincs meg ez a kultúra annyira, de nagyon sokat javult a helyzet. Néha nehéz megértetni az emberekkel, hogy ezeknek a kutyáknak ignorálniuk kell az ingereket, a külvilágot, hisz akkor tudnak valóban együttműködni a gazdájukkal, segíteni neki. Hozzáteszem, ha nincs szolgálatban természetesen az én kutyám is megkapja a „kutyaságot” is: járunk agilityzni, erdőben sétálni, sportolni, nagyon szeret úszni, például.

Ők is bemehetnek mindenhova, ahogy a vakvezető kutyák? Maga a segítőkutya képzés is nagyon új jelenség, van erre az egész dologra megfelelő törvényi szabályozás Magyarországon? 2017 márciusában született meg a törvény, melynek alapján csak az képezhet segítőkutyát, akinek megvan az OKJ-s végzettsége hozzá. És igen, a segítőkutya is bemehetne mindenhova, de küldtek már el miatta egy-egy helyről… Hozzá kell tenni, hogy ebben is látom a változást, de azért kinyomtatva nálam szokott lenni a törvény.

Ezek a különleges ebek egy másfél-kétéves képzésen vesznek részt, aztán felnőtt, aktív éveikben segítik a gazdájukat, mi történik a nyugdíjazásuk után? A kutya tulajdonosa nem az egyesület, hanem a gazda, mi csak a többi dologban segítünk. Törvényi kötelezettségünk azonban, hogy gondoskodnunk kell a kutyáról a segítő évek után is abban az esetben, ha családon belül nem tudják megoldani. Eddig az esetek túlnyomó többségében a család megtartotta a kutyát, hiszen már érzelmileg is annyira kötődtek hozzá. És épp ez az egyik legfontosabb dolog: a segítőkutyák nemcsak a mindennapi teendők elvégzésében jelentenek nagy előrelépést, hanem lelkileg is. Ha kimegyek az utcára, elég sokszor megbámulnak, mint kerekesszékest, ha a kutyámmal megyek, akkor is megbámulnak, de úgy, mint egy kutyás lányt. Ezek az állatok oldják a társadalmi elszigetelődést, és nagyon sokat segítenek abban, hogy lelkileg kiegyensúlyozottak lehessünk.

További információk és támogatás: NEO Egyesülethttp://segitokutya.net/