Raclette-ért sem kell már Svájcba menni, csak a Holló és Rókába

A raclette félkemény tehénsajt, melyet óriási gurigákban árulnak. Ezeket félbevágják, a közepét megolvasztják, majd olvadt sajtot késsel a tányérra tolják. A sajt népszerűsége felfutóban van, többek között az ikonikus londoni Borough Marketen is az egyik legkeresettebb étel, milliónyi videót találhatunk a nyúlós, olvadt sajtról. A Holló és Róka étlapján azért találhatók más ételek is, de a hangsúlyt a raclettere helyezték.

Az alapanyagokat főleg kis kézműves üzemekből szerzik be, a sajtot például Ficsor Árpádtól vásárolják, aki ugyan már nem számít kicsinek, de mindenképpen minőségi, magyar, és kézműves termékeket árul. Jó hír a környéken dolgozóknak, hogy már ebédmenü is van: kétféle leves és háromféle bagett közül lehet választani, a kínálat pedig naponta változik.

Ami azonban még hosszabb, mint az étlap, az a borlap: „Én nagyon szeretem a bort, a családom háromszáz éve foglalkozik vele” - mondta el Attila. Mindig friss, főleg hazai borokat kínálnak, és azt az elvet képviselik, hogy borozni nem csak kiöltözve lehet. Szeretnék megtanítani az embereket arra, hogyan lehet a legtöbbet kihozni a borból. „Úgy próbálnak borozni az emberek, hogy van egy kedvenc borunk, vesznek egy üveggel, és megisszák. A borozás ennél azonban sokkal izgalmasabb, a borozás különböző, tematikusan megtervezett egymás után rakott borokat jelent, egy ívet kell felépíteni” - magyarázta Attila lelkesen. Jelenleg 33 bor közül válogathatnak a vendégek, melyekből az étterem személyzete ízlésnek megfelelően szívesen ajánl ilyen boríveket, hogy ne csak egy jó bort ismerjenek meg a betérők, hanem akár többet is. A dolgozók borkurzusokra járnak, hogy mindenki tájékozott legyen, de senki sem sommelier - „nem törekszünk a Michelin-csillagra, egy valódi bár vagyunk, valódi embereknek.”

Minden szezonban utánajárnak, hogy melyik borok sikerültek jól abban az évben, így a borlap rendszeresen változni fog. A lehető legtöbbféle szőlőt igyekeztek felvonultatni benne, így mindenki találhat kedvére valót. Előbb-utóbb pedig terasz is lesz, napsütésben lehet majd borozni a szabad levegőn. „Szeretnénk, ha idővel személyes kapcsolat alakulna ki a vendégek és a hely, személyzet között, ha pedig ez sikerül, akkor a vendégek is formálják majd az éttermet, és vissza.” - mondta el Győző. „Nagyon szeretnénk, ha törzsvendéges hely lennénk, megtalálni azokat az embereket, akiknek ez bejön” - tette hozzá Attila.

Az üzlethelyiség beköltözésük előtt sokáig üresen állt, egy bár üzemelt itt korábban. A pultot, a bokszokat, a galéria S-vonalát megtartották – azonban kellett valami, amitől igazán hangulatos és vidám lesz. Ez pedig Nuanz dekorációja lett – amikor ugyanis Attila megnősült, kapott ajándékba egy festményt, amin a feleségével szerepel, egy furcsa álomvilágba helyezve. Lapoztunk néhány évet, amikor az új étterem dekorációjáról kell dönteni, és azonnal a bolondos festmény jut eszükbe. A falakon körben mindenhol az Nuanz művei vannak, nem csak a falra festve, hanem festmények is, bekeretezve, kiakasztva. Ez egy kastély, és mint a kastélyoknál szokás, ennek a falán is ott vannak az ősök portréi, különböző korok stílusa szerint megfestve. A falra festett alakok pedig gyerekek, akik játszanak az ódon falak között. Nagy hangsúlyt fektetnek a zenére is, Attila és Győző mindketten fontosnak tartják, és ezzel is igyekeznek megidézi a hely hangulatát.

El ne felejtsem – a Róka jól viselkedett, nem ravaszkodta el a sajtunkat, mint a hollóét a mesében – nincs is rá szüksége, mert jut mindenkinek.