A tűz háborúja – A Judas Priest Firepower című lemezéről
Ha háborút vívsz, nem elég a stratégia, a megfelelő fegyvernemek kiválasztása. Ha nincs tűzerő, üzemanyag, akkor heroikus bukás lehet a vége. A Judas Priestnek volt muníciója, egyszerűen megsorozta a rajongóit, akiket azonnal térdre kényszerített az anyag. Rob Halfordék 2018-ban újra a metál világ urai, ahogy azok voltak 1978 és 1985 között, ahogy nekik villázott mindenki a Painkiller idején is. Megjelent az év valószínűleg legfontosabb heavy metál albuma, a Firepower. Hozsanna néked Glenn Tippon, Rob Halford, Ian Hill, Richie Faulkner és Scott Travis!
PZL – 061.hu
Már Claudio Bergamin Firepower covere is a nyolcvanas évek Judas borítóit idézi, elsősorban a John Berg tervezte Screaming For Vengeance juthat az eszünkbe... Vannak, akik az új albumot a zenekar legjobb munkájához, a Painkillerhez hasonlítják, de a 2018-as album hangképe inkább a nyolcvanas éveket hívja be, mintsem az 1990-es Painkiller eszelősen fémes, modern hangzású metálját. Igen, ez a Screaming For Vengeance diadalmas időszakát idézi meg, az elmúlt 35 év minden metálban elért eredményét felmutatva, különös tekintettel a Painkiller mesteri keverésére. A zenekar 18. Firepower című albuma a metál gigászi mesterműve olyan lemez, amit tízévente egyszer születik, de azért a Judas Priest már legalább öt zseniális albummal (Stained Class, Killing Machine, Screaming for Vengeance, Defenders of the Faith, Painkiller) járult hozzá a műfaj példátlan sikeréhez.
A Firepower maga az esszenciális, védjegyértékű Judas Priest, a Painkillerren is hatalmasat doboló Scott Travis olyan dinamikát ad a lemeznek, mintha egy vállról indítható rakétával lőnék le a fejünket, Tipton és Richie Faulkner gitárosok akkorát játszanak, hogy csak felperzselt föld marad utánuk, a zenekar olyan, mint egy lángszórókkal felszerelt rohamutász-zászlóalj, és a legjobb az egészben az hogy nemcsak az „A-oldal” hasít a tényleg elképesztő dinamikájú dalokkal (Firepower, Light Strikes, Evil Never Die, stb.), de az album az utolsó számai (pl. No Surreder, Sea Of Red) is ugyanolyan erősek, mint az első dalokkal. És hogy van-e csúcsdal?
Nehéz kérdés, mert szinte minden felvétel erős, az album egyenletesen magas színvonalon szolgál ki, ezért megtévesztő lehet, ha azt mondjuk, hogy a tízedik dal, a Spectre például kivételesen erős megszólalás. A Firepower maga az izzó heavy metál, egy olyan csodafegyver, amiről évekig mindenki suttogott, hogy majd egyszer elkészül, és akkor eljön a metál nagy dicsőséges időszaka. A fegyver elkészült, a csöve ránk szegeződik, legjobb ha azonnal kapitulálunk.
Judas Priest
Firepower
Sony
14 szám 58 perc
