"Olyan volt ez, mintha lenne egy második életünk" - Pólik József filmrendezővel beszélgettünk
A Tankcsapda Mennyország Tourist című klipjét is forgató Pólik József ezen a héten ünnepelte születésnapját, hasonlóan első egész estés nagyjátékfilmjének főszereplőjéhez, Andráshoz, aki az Életem legrosszabb napja film első etapjában lép be az ötödik X-be. A mozit a Magyar Filmhét után május 11-én 20 órától vetítik a Bem filmszínházban. Ennek ürügyén a forgatókönyvíró és rendező Pólik Józseffel beszélgettünk.
B.É. - 061.hu
Végre elkészült az első nagyjátékfilmed, de tudjuk, hogy a filmezést nem ma kezdted. Mielőtt a filmről mesélsz, beszélgessünk arról, hogy milyen filmes munkáid voltak ezelőtt, hogyan csöppentél bele a mozgóképgyártásba?
Korábban kisjátékfilmeket és videoklipeket készítettem. A kisjátékfilmek közül kiemelném a Lamm címűt, amelyet a Balázs Béla Stúdióban kezdtünk el, majd a Duna Műhelyben fejeztünk be 1998-ban. De megemlíteném az Infernót is, amely a szürrealista avantgárd filmek hagyományához kapcsolható. A klipek közül a Tankcsapdának forgatott 1999-es Mennyország Tourist a legismertebb. De forgattam klipet az Anima Sound Systemnek és az Animal Cannibalsnak is.
Az Életem legrosszabb napja mondhatni nehéz szülés volt, hiszen nem kaptál hozzá semmilyen külső támogatást. Mikor vágtatok bele a filmbe?
2015-ben kezdtünk forgatni Debrecenben, helyi színészekkel és stábbal. Három évig tartott, míg eljutottunk a bemutatóig. Sok időt vett igénybe a vágás, amit a Focuxfoxban kezdtünk, majd Debrecenben fejeztünk be, ahol később a hangutómunka is zajlott.
Milyenek voltak a forgatások?
Családiasak. Fél éven át, februártól júliusig és általában hétvégén dolgoztunk, mert akkor ért rá a stáb. Nálunk mindenkinek megvan a maga civil élete, egyikünk sem filmkészítésből él, kivéve az operatőrt, Molnár Istvánt. Egy nyugdíjas fodrásznő, a filmbéli Magda megformálója rendelkezésünkre bocsátotta az éppen lakatlan belvárosi udvaros házát, így hétvégenként úgy jártunk oda forgatni, mintha munkába mennénk. Olyan volt ez, mintha lenne egy második életünk. Érdekes élmény volt, hiszen egy filmforgatás általában egy hónap alatt lezajlik.
Pólik JózsefVisszajelzések?
Örömmel mondhatom, hogy összességben pozitívak. Olyan filmet forgattunk, amelynek bizonyos jelenetein jóízűen lehet nevetni. A film abszurd humora sokakat megszólított. Hihetetlenül szórakoztató - ezt írta az egyik kritikus a Magyar Filmhét után, ahol szerepeltünk. Ha több helyen játszanák a filmet, szerintem visszahozná a pénzt, amit belefektettem, de így sem panaszkodom, mert nagyon boldog vagyok, hogy elkészült és egyre több lehetőséget kapok arra, hogy megmutathassam.
Milyen élményekből táplálkozik a forgatókönyv?
A történet részben megtörtént eseményeken alapszik, részben pedig fikció. Generációs filmet akartam forgatni, olyan mozit, amelyben a saját élményeimről is tudok beszélni. Ez a mozi "így jöttem" filmként is nézhető.
Van benne önkritika is?
Nem önkritikának, inkább generációs kritikának mondanám. Egyébként sosem szerettem kritizálni, sokkal inkább megérteni szeretnék.
Néhány karaktert az élet ihletett - például a doki figuráját. Aki pár éve nekem is úgy tanította a karteziánus filozófiát, mint a filmben a barátnőjének. Hogyan választottad ki a szereplőket?
Nem volt casting. Már a forgatókönyv írásakor tudtam, hogy kivel akarok dolgozni. Olyan embereket kerestem meg, akikkel dolgoztam korábban és akikről tudtam, hogy tehetségesek. Mint Gelányi Imre és Kókai Gabriella. Hozzájuk igazítottam a karaktereket, ami a történetnek is más irányt adott bizonyos pontokon. Néhány figurát konkrét személyre írtam. Egyébként hivatásos és amatőr színészek egyaránt feltűnnek a filmben. Mivel nagyon szeretem a hetvenes-nyolcvanas évek magyar dokumentum játékfilmjeit, élveztem azokat a forgatási napokat, ahol nagyobb szerepet játszott az improvizáció.
Mekkora szerepet játszik a történetben Debrecen és a vidék? Ennek is van egyfajta mondanivalója?
Nincs. Alapvetően ez nem egy "debreceni", vagy Debrecenről szóló film, a történet bárhol máshol is játszódhatna. De itt élek, s így volt a legegyszerűbb elkészíteni a mozit. Direkt nem akartam a város közismert tereit használni, ezért olyan helyszíneket kerestem, amelyek "személyes" jelentőségűek, mert például azon a környéken mászkáltam gyerekkoromban.
Számodra hogyan ér véget a film? Hogy dönt András?
András kezdetben passzív, elszenvedő karakter - pofonokat kap minden irányból. Aztán egy ponton aktivizálódik, akkor, amikor döntenie kell-kellene, hogy megpróbálkozik-e egy új párkapcsolattal. A kérdés az, hogy ki tud-e tartani a választása mellett. De ezt a kérdést nyitva hagyja a film. András előtt a film végén két út áll: visszatér a régi kerékvágásba, a régi problémái, mániái, traumái közé, vagy pedig elindul egy olyan úton, amelynek most még nem látja a végét.
Miket tervezel a jövőben, ugye lesz második nagyjátékfilm?
Éppen most fejeztem be egy forgatókönyvet, A vidám apokalipszis a munkcíme. Szeretném benyújtani ősszel a Filmalapnak. De fut egy másik projekt is. A színészeimmel elkezdtünk felépíteni, improvizációs próbák keretében egy történetet, amely az idegengyűlölet problémájára reflektál.
