Dinamit a vérem - Szűcs Antal Gáborral, a Dinamit gitárosával beszélgettünk
Szeptember 7-én lép fel a Várkert Bazár kertjében, az egykori Budai Ifjúsági Parkban az 1982 elején feloszlott, de 2009 óta újra együtt zenélő Dinamit. Szűcs Antal Gáborral, a legendás zenekar szólógitárosával beszélgettünk, aki olyan embematikus számokat írt, mint a Dinamit Tinédzser dal című hard-rock slágere, vagy a Skorpió Így szólt hozzám a dédapám című örökzöldje.
PZL – 061.hu
1979-ben a Dinamit két kislemezt is kiadott. Egyszerre két kislemezt nem volt szokás kiadni….
Talán ezzel a két kislemezzel kezdődött, hogy a Dinamitra rásütötték az „állami rockzenekar” címkét, amit szerintem Schuster Lóri talált ki, mert elvittük tőlük Vikidál Gyulát. Négy nótánk volt készen, amire azt mondta a Hanglemezgyár, hogy adjuk ki kislemezen, szóval semmi különös nem történt. Támogatva mondjuk a Neoton volt. Mi is megmutatathattuk magunkat, de hát egy olyan szupergroupról volt szó, amelynek a zenészei korábban eladtak több, mint egymillió lemezt. Vikidál korábbi zenekara, a P. Mobil is tízezreket mozgatott meg egy-egy nagyobb koncerten, és egyébként a legjobb torkú énekes volt abban az időben. Ez tehát MHV kereskedelmi döntése volt, azaz bizalmat szavazott egy profikból álló, korábban már számtalanszor bizonyított zenekarnak.
Vikidál hozott dalt a Mobilból, ez volt a Neked adnám a világot. Nektek volt olyan témátok a Skorpióban, amit aztán áthoztatok a Dinamitba?
Nem vittünk át semmit, hiszen azért mentünk el a Skorpióból, mert az a zenekar 1979-re elfáradt. Abban az időben exkluzív szerződéseket kötött a Lemezgyár, aminek értelmében évente kellett albumokat kiadni. A Skorpió első lemeze, a Rohanás korszakalkotó munka volt, a második, az Ünnepnap is jól sikerült, de aztán némileg leült a dolog, mert rengeteget játszottunk. Általában féléveket töltöttünk külföldön, sokszor napi 2-3 koncertünk is volt. Többet voltunk együtt, mint a családunkkal, és hiába játszottunk 1974-ben Kanadában és az Egyesült Államokban is, túl sokat voltunk összezárva. Az utolsó lemezünkben pedig már nem volt igazi temperamentum. Mindenki érezte, hogy változtatni kell, mi pedig kitaláltuk a Dinamitot. Jött egy új énekes, akinek más volt a hangfekvése, mint Karesznak, és azonnal jöttek az új témák és az ötletek….
Soha nem jelentek meg önálló CD-n a Dinamitlemezei, egyetlen CD-re zsúfolták össze a két album dalait. Nem volt szó arról, hogy önálló CD-ken is megjelenjen a két album?
Nem, mert amikor a CD-k megjelentek, már több, mint tíz éve nem létezett a Dinamit. Mi nem is tudtunk róla, hogy ez a bizonyos CD megjelent, de komoly jogdíjvitáink is voltak az egykori MHV-val… Előfordult, hogy egy 200.000 példányban eladott Skorpió album után 5000 Ft jogdíjat kaptam, de ez régi történet…
Mit szólt ahhoz az MHV, hogy az 1981-es A híd című lemez megjelenése után azonnal fel is oszlott a zenekar?
Pénzt gyakorlatilag nem ölt a produkcióba az MHV, az első 1000 eladott lemez után megtérült az album bekerülési költsége, mi gyorsan dolgozunk a stúdióban, minden lemezünket (korábban a Skorpió-anyagokat is) felvettünk 1-2 nap alatt. Tény, hogy az „állami rockzenekar”- címke, és a koncerteken Gyula árulózása megmérgezte a csapatot. Főleg Vikidálra hatott ez, egy idő után már nem a színpad elején énekelt, hanem a dobok mellett. Teljesen leblokkolt az az izmos, szilaj énekes, aki egy személyben testesítette meg az erőt.
Budapest, 1982. február 11. Németh Gábor átveszi az aranylemezt Bors Jenőtől, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat igazgatójától. (MTI Fotó: Tóth István Csaba)Volt a klasszikus Dinamitnak búcsúkoncertjére?
Nem volt búcsúkoncertünk, eldöntöttük, hogy szétmegyünk, és ezután mindenki csinálta a dolgát. Arra sem emlékszem hol léptük fel utoljára.
Amikor 1979-ben feljátszottátok a második Szűcs Judit-lemezt, figyeltétek a zenei trendeket? Voltak hangzásbéli divatok, amik 1979-ben eltértek az 1977-estől? Más volt az 1977-es Color-féle hangszerelés mint a tiétek?
A Color sem hangszerelt semmit. Együtt készítettük a dalokat, összedobtuk az ötleteket és elkészültek a dalok. Nem voltak a mai értelemben véve meghangszerelve a számok, nem állt mögöttünk producer. Nagyon sok dalt írtam Jutkának, de nem a hangszerelés volt a fő csapásirány, hanem az, hogy melodikus, kellemes slágerek készüljenek, olyanok, amelyek kifejezték a kor szellemiségét. Ma is vallom, hogy a legjobb számok azok, amiket egy szál gitárral tábortűz mellett is elő lehet adni.
Sok dalt írtál a húgodnak, Szűcs Juditnak, e slágerek őt a 70-es évek végén az ország legnépszerűbb énekesnőjévé tettek. Mit szóltál a nyolcvanas években szintén Szűcs Juditnak írt Szikora Róbert-dalokhoz, amik már nem tudták fenntartani azt a kivételes népszerűséget, amit az első három Szűcs Judit lemez hozott a testvérednek?
Jutka mindig is önálló személyiség volt, azt csinált, amit akart, és szerette volna úgy 1982 körül, ha Robi írja majd neki a következő lemezét, amit én tiszteletben tartottam, de hadd tegyem hozzá: én is dolgoztam azokon a lemezeken, amiket alapvetően Szikora Robi szerzett Jutkának. Végül is, ha jól tudom azért került ki Robi a Hungáriából, mert Fenyő Miklósnak nem tetszett, hogy Szikora úgymond kifelé is ír. Robika nagyon tehetséges zenész, bármihez nyúl, az arannyá változik, pont olyan kvalitásos, amilyen Fenyő. Egy mellényúlása volt a pályája során, az a Modern Hungária, de azon kívül a maga kategóriájában professzionális dolgokat tett le az asztalra. Tisztelem, becsülöm őt. Anno mondtam neki: Miki, ha kirúgod Szikorát, arra rá fog menni a Hungária. És egy év múlva már szét is ment a zenekar.
Mert te a hetvenes évek elején zenéltél a Hungáriában…
A mai napig ha találkozom Fenyő Miklóssal egymás nyakába ugrunk. Én Mikinek nagyon sokat köszönhetek. Amikor a Hungáriába kerültem nem volt egy vasam sem, ő vette meg az első erősítőmet, amit persze ledolgoztam, szóval, egy korrekt, jó kollégának tartom. Sokan azt hitték, amikor nagyon ment a Hungáriának, hogy a csapat az egyes zenészek miatt működött, pedig nem. Fenyő miatt működött, ő volt az igazi sztár.
Dinamit napjainkban A Skorpióval bejártátok Európát. Amikor az Omega külföldön játszott, Kóbor és Elefánt sorra vették a külföldi lemezeket, leszedték a trendeket. Rád hatottak ezek külföldi utak?
Rengeteg lemezt vettem külföldön, persze, mindenféle lemezt gyűjtöttem, csak azokat nem, amiken én játszottam. Egy sincs azokból az albumokból, amelyeken zenéltem. Se Skorpió, se Dinamit, se ős-Hungária, se Bikini… Persze, anno figyeltük a trendeket, de például az Ünnepnap című dal megelőzte a Dire Straits-féle hangzást is… De az az igazság, hogy én a saját dallamaimból írom a zenét. Az új Dinamit-lemezt is alapvetően én írtam, és azok a számok is dallamközpontúak, függetlenek az ún. trendektől.
A második Dinamit-lemez hangképében relatíve sokat változott a bemutatkozó albumhoz képest. Mi volt ennek az oka? Az első album inkább Deep Purple-féle klasszikus hard-rock volt, a második album - bár kemény maradt -, de sokkal finomabb megoldások is születtek…
Semmi különös, egy évet öregedtünk, egy éve játszottunk együtt a második lemez felvétele előtt. Egy lemezt nem szabadna akkor felvenni, amikor elkészülnek a dalok, még fél évet csiszolni kéne a műsort, úgymond a koncerteken be kellene próbálni, állítani rajtuk menet közben, ha szükséges. Már egy éve játszottunk, amikor kialakult a Dinamit markáns stílusa. A hangzásban azért érezni nagy különbséget, mert az egyik a Hungaroton stúdiójában a készült, a másik pedig a Filmgyárban. És hiába volt szerényebb a Filmgyár stúdiója (csak nyolcsávos technikájuk volt), de az ott dolgozó hangmérnökök jobban értették a dolgukat.
Amikor 1977 körül letarolta az országot a Piramis és a P.Mobil a markáns hard-rockos megszólalásával, akkor ti már 4 éve megírtátok az első igazi magyar hard.rock lemezt, a Rohanást. Nem lett volna egyszerűbb visszatalálni ehhez az egyszerűbb hard-rockhoz már a Skorpió színeiben?
Könnyen beelőzhettük volna a Piramist, mert szó volt egy időben arról is, hogy a Skorpióban Révész fog énekelni… Voltak komolyabb tárgyalásaink Kölyökkel, és ha hozzánk igazol, valószínűleg nem lett volna ún. Piramis-jelenség. Végül ez nem jött össze, de mi is jártuk a magunk útját, például bejártuk a fél világot. És közben sajnos nem volt időnk arra, hogy igazán jó lemezeket írjunk. A túrnékat abban az időben fűtetlen Barkasokkal nyomtunk le, sokszor 1500 km-t utaztunk, de már 80 km/órás sebességnél kiestek a kocsik kerekei… És amikor megérkeztél a koncert helyszínére mosolyogva ki kellett ugrani a buszból, és játszani…
Amikor Vikidál elcsábítása után megromlott a viszony a P.Mobil és a Dinamit zenészei között, akkor nem lehetett érvként felhozni azt, hogy anno a Skorpió nagyon sokat segített a Mobilnak…
Többször elmentem sörözni Lórival, mindketten sashalmi gyerekek voltunk… A P. Mobil finoman szólva is nagyon sokat köszönhetett a Skorpiónak, annak idején elvittük őket egy ORI-túrnéra előzenekarnak, így megismerhette őket az ország. Vikidálnak már egy ideje rossz volt a kapcsolata Schusterrel, tehát nem ránk kellett volna haragudnia, hogy Gyula átjött hozzánk, akik még a Skorpió-évek alatt nagyot löktünk a Mobil szekerén, de talán már nem neheztel ránk.
Az 1985-ös Skorpió-lemez levette az akkori glam-rock hangzást és az Azt beszéli… című sláger ellenére nem hozta vissza a nagy időket. Mit gondolsz, mi volt az oka?
Megváltozott minden, és megváltoztunk mi is. Megöregedtünk. Egészen más volt a világ, amikor még Karesznak vállig érő dús haja volt, de az egész zenekarnak is jó volt a kiállása, úgy néztünk ki, mint az igazi rockerek. Tizenkét év múlva már a dolog nem volt ugyanaz…. A legtöbb magyar zenekart egyébként azt tett tönkre, hogy a tagjaik megélhetési zenészek lettek. Zárójelben jegyzem meg, hogy a nyugdíjam 43.000 Ft, így aztán ha tolószékbe kerülök, akkor is játszanom kell, hogy a rezsimet ki tudjam fizetni. Szóval, a rockzenészeknek is járna kárpótlási jegy… óriási hasznot hoztunk az államnak a hetvenes és a nyolcvanas években, de abból mi nagyon szerényen részesültünk.
Mire számíthat szeptember 7-én az egykori Ifjúsági Parkban a közönség?
A meglepetés mondjuk az lenne, ha fellépne velünk Vikidál…
És fellép?
Nem. Örülnék neki, ha több egykori zenésztárs is színpadra állna, viszont a Rudán Joe és Kálmán Gyuri is iszonyatosan jó énekesek, profin hozzák a műsort, Gyula viszont már nem hozza olyan lazán ezeket a dalokat. Nagy látványosságot nem ígérünk, csak jó zenét és remek hangulatot.
Fotók: Dinamit archív
