200 éve halt meg az első magyar regény írója, Dugonics András

Kétszáz éve, 1818. július 25-én halt meg Dugonics András piarista szerzetes, író, költő, matematikus, az első magyar regény, az Etelka írója.

MTI

Szegeden született 1740. október 18-án. Kereskedelemmel foglalkozó családja Dalmáciából költözött a dél-alföldi városba. Dugonics a kegyesrendiek szegedi gimnáziumában tanult, majd Privigyén (ma Prievidza, Szlovákia) és Nyitrán teológiát, Nagykárolyban filozófiát hallgatott. 1756-ban piarista szerzetes lett, 1761-től tanított is a rend nyitrai, szegedi, váci és medgyesi gimnáziumaiban. 1774-ben lett a nagyszombati egyetem (a mai ELTE elődje) mennyiségtan tanszékének oktatója, matematikát, mértant és építészettant tanított. 1777-ben az egyetemmel előbb Budára, majd 1785-ben Pestre költözött, 1788-ban kinevezték az egyetem rektorának. 1808-ban nyugalomba vonult, visszatért szülővárosába, ahol folytatta írói és népnevelői tevékenységét. 1818. július 25-én (egyes források szerint 26-án) halt meg Szegeden.

Kezdetben verseket írt, 1760 és 1763 között kötetbe gyűjtötte költeményeit. Magyar, latin és német nyelvű iskoladrámái a magyar barokk dráma utolsó korszakát képviselik. Trója veszedelme címmel 1774-ben a klasszikus eposzokat dolgozta fel prózában. 1780-ban elkészítette az Odüsszeia első magyar fordítását is, amely Ulyssesnek, ama híres és nevezetes görög királynak csudálatos történetei címen jelent meg. Írt egy latin nyelvű tanítóregényt is az aranygyapjú antik mondájáról (Argonauticon), amelyet később magyarra is átdolgozott A gyapjas vitézek címmel.

A matematika tudományát magyar nyelven először ő szólaltatta meg: 1784-ben jelent meg A tudákosságnak két könyvei, amelyekben foglaltatik a betűvetés (algebra) és földmérés (mértan) című könyve. Művében a számtan, az algebra, a mértan számos műszavát alkotta meg, neki köszönhetjük például a kör, derékszög, egyenlet, köb, gömb, hasáb szavakat is.

1786-ban fejezte be mindmáig legismertebb munkáját, az első valódi magyar regényt, az Etelkát. A mű megjelenését a cenzúra csak 1788-ban engedélyezte, mert a történet ugyan a honfoglalás korában játszódik, de a szöveget olvasván érezhető, hogy II. József németesítő politikája elleni tiltakozásként íródott. Sikerét mutatta, hogy több kiadásban jelent meg, és a példányokat szétkapkodták. Pedig a történet kicsit szövevényes, kicsit nehézkes, de nyelvezete, az ízes szegedi tájszólás, a népi közmondások, szólások magukkal ragadták az olvasókat. Nem mellékesen a regény érdeme az Etelka név megszületése, amelyet az ősi hun Etele név női változataként talált ki.

Az Etelka sikerén felbuzdulva több kalandos regényt is írt, de színvonaluk meg sem közelítette az elsőét. 1794-ben a Jeles történetek című kétkötetes munkájában kiadta drámáit is, leggyakrabban játszott darabjából, a Bátori Máriából írta meg Erkel Ferenc 1840-ben első operáját. Írói-tanári munkásságának fontos része volt nyelvújító tevékenysége: új szavakat alkotott, régieket elevenített fel, az irodalmi nyelvbe emelt számos népnyelvi szót és kifejezést.

Életének utolsó éveiben történetírással és néprajzi kutatással is foglalkozott, több mint tízezer közmondást és szólást tartalmazó nagyszabású munkája, a Magyar példabeszédek és jeles mondások című gyűjtemény azonban csak két évvel halála után, 1820-ban jelent meg.

1876-ban emeltek szobrot tiszteletére, Izsó Miklós alkotása (amelyet Huszár Adolf fejezett be) Szeged első köztéri szobra volt. Szülővárosa irodalmi, művészeti életében jelentős szerepe volt az emlékére 1892-ben megalakult Dugonics Társaságnak, amely 1952-ben megszűnt, de 1991-ben újjászerveződött. Könyvtára külön gyűjtemény a szegedi Somogyi Károly könyvtárban. A mai Dugonics András Piarista Gimnázium, Szeged legrégebbi, 1719-ben alapított iskolája is egykori diákja nevét viseli.