Tizenöt éve hunyt el Cserháti Zsuzsa
Tízenöt éve, 2003. július 23-án halt meg Cserháti Zsuzsa énekesnő, aki egyedi, jellegzetes hangjával, népszerű slágereivel a magyar könnyűzene meghatározó egyénisége volt.
Cserháti Zsuzsa 1948. június 22-én született Budapesten. Szülei korán elváltak, édesanyja egyedül nevelte őt és a húgát. Balett-táncosnőnek készült, de a Balettintézetbe nem vették fel, így is 10 évig tanult klasszikus balettet. Óra-ékszer eladó lett, a Divatcsarnokban kezdett dolgozni.
Énekesnői pályája 1965-ben indult, a Rangers, majd a Thomastic együttessel turnézott. Igazából Szécsi Pál fedezte fel, amikor 1969 őszén meghallotta énekelni a Balaton bárban: annyira megtetszett neki Cserháti hangja, hogy beajánlotta a Magyar Rádió könnyűzenei stúdiójába és bevette háttérénekesnek saját showműsorába.
Cserháti Zsuzsa az 1972-es Táncdalfesztiválon vált országosan ismertté, amikor a Nem volt ő festő című dalával előadói díjat nyert. Minden műfajban otthonosan mozgott, bármit képes volt hitelesen elénekelni, legyen az tánczene, dzsessz, swing, soul vagy funky. A hetvenes évek elején komoly konkurenciát jelentett az akkori "nagy hármas", a Koncz Zsuzsa-Kovács Kati-Zalatnay Sarolta trió számára. Egymás után készültek rádiófelvételei, olyan slágerekkel hódította meg a hallgatókat, mint a Kicsi gyere velem rózsát szedni, a Boldogság gyere haza és az Árva fiú című dalok. 1975-ben született meg fia, Krisztián, ezután énekelte el egyik legnagyobb slágerét, az Édes kisfiam című számot. Az olasz dal magyar szövegét eredetileg Kovács Katinak írta Bradányi Iván, de az énekesnő lemondott róla Cserháti javára.
1978 volt Cserháti Zsuzsa éve: az Én leszek című dallal elnyerte a Magyar Rádió Tessék választani! című könnyűzenei versenyének nagydíját, ekkor jelent meg első önálló nagylemeze és megalapította Európa nevű zenekarát. 1979-ben harmadik helyezést ért el a sopoti fesztiválon a Különös szilveszter című dallal és fellépett egy írországi fesztiválon. Az 1981-es Tánc- és popdalfesztiválon A boldogság és én című szerzeménnyel indult, díjat nem kapott ugyan, de a dal évtizedekkel később nagy sláger lett.
1981-ben jelent meg második albuma, majd hirtelen kivonult a magyar könnyűzenei életből. Nem akart a Neoton együttes háttérénekese lenni, a lemezgyári ajánlat visszautasítása után azonban "elfogyott a levegő" körülötte. Később mindezt az őt körülvevő szakmai féltékenységgel és az abból fakadó ellehetetlenítéssel magyarázta.
Az éneklést nem hagyta abba: németországi lokálokban lépett fel, majd a budapesti Moulin Rouge mulató vezető énekesnője lett. Később - hormonbetegség miatt - hirtelen jelentős túlsúlyt szedett fel, s ezért visszavonult a színpadtól. Csendesen élt, ahogy ő fogalmazott, időnként "nyomorban és szegénységben". A nyolcvanas években még készültek ugyan rádiófelvételei, de a Horváth Charlie-val énekelt Száguldás, Porsche, Szerelem című kislemezen kívül nem jelent meg saját korongja. Több filmzenében is lehetett hallani, némelyik filmben látható is volt. 1985-ben első díjat nyert a Slágerbarátság dalversenyen a Hattyúk című dallal, 1986-ban Szakcsi Lakatos Bélával készített számos rádiófelvételt, de ezeket csak halála után adták ki.
Charlie így emlékezett: "Annak idején az ő kedvéért jöttem haza Magyarországra, amikor szomorúan tapasztaltam, hogy se a tévék, se a rádiók nem foglalkoznak vele. Többek között az én segítségemmel készítettünk neki egy lemezt".
A magyar könnyűzenei élet egyik legnagyobb visszatérésére aztán 1996-ban került sor, amikor újra énekelni kezdett, s megjelent Hamu és Gyémánt című, óriási sikerű albuma. Cserháti Zsuzsa ismét sztár lett, a közönség boldogan fogadta az új dalokat. A szakmai siker sem maradt el, még abban az esztendőben ő lett az Év énekesnője.
Orvosi segítséggel lefogyott és újra a zenének élhetett. Egymás után adta ki sikeresebbnél sikeresebb lemezeit (Mennyit ér egy nő, Adj még a tűzből, Várj) és egymás után jöttek az újabb elismerések, díjak. 1997. december végén a Budapest Kongresszusi Központban adott koncertet, amelyért 1998-ban Arany Zsiráf-díjat kapott az Év koncertje kategóriában. Az Arany Zsiráfot összesen háromszor nyerte el. Az államfő 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje kitüntetést adományozta neki.
2002 tavaszán jelent meg utolsó lemeze, az Add a kezed. Ebben az időben ismét depresszióssá vált, begubózott. A bizonyítani akarás, a hatalmas siker és az elvárások miatti stresszhelyzetek kihatottak egészségi állapotára. Cukorbeteg is volt, de gyomorvérzés vitte el: 2003. július 23-án belvárosi otthonában hunyt el. Mindössze 55 éves volt.
Életében nem teljesült álma, hogy könyvben kiadja élettörténetét, amit már kezdett magnóra mondani. Hányatott sorsáról 2007-ben jelent meg kötet Összetört szárnyak címmel.
