„Tapasztalatom szerint a magyarok nemhogy szeretik, egyenesen rajonganak a cigányzenéért” - Interjú Roby Lakatossal

Az unortodox cigány fúziós zene kifejezést kétségkívül mindenki Roby Lakatos nevével azonosítja. A több évtizede Brüsszelben élő virtuóz hegedűművészt többek között legendás klubjáról és az éttermi cigányzenéről is kérdeztük, de beszélt a készülő lemezéről is.

AYHAN GÖKHAN - 061.hu

Életét meghatározta a Les Ateliers de la Grande Ile nevű étteremben eltöltött időszak. 1985-ben kerültem Brüsszelbe, és a nyolcvanas évek derekán nyitottuk meg a hat évvel ezelőtt bezárt klubot. Aki soha nem fordult meg a helyen, el nem tudja képzelni, milyen nyüzsgés zajlott a klubban, egymásnak adták a kilincset az olyan világsztárok, mint Herbie Hancock, Vadim Repin vagy Makszim Vengerov. Tizenhat éven keresztül, minden egyes nap muzsikáltam ott, míg végül úgy alakult, hogy az egyéb munkáim elszólítottak onnan. Nem állítok nagyot, ha azt mondom, a világ egyik legismertebb klubja volt.

Mi lehetett a hely titka? A programok csalták be a közönséget, az ott játszott zenei stílus tette ismertté és elismertté a klubot. Ott találkoztam Yehudi Menuhinnal, akire, mint mentoromra tekintek, nagyon sokkal tartozom neki. Akárhányszor járt Brüsszelben, egy alkalmat sem szalasztott el, hogy ne tegye tiszteletét a klubban. Egyszer azt mondta nekem, bárhol járjon a világon, mindenki tud rólam, kivéve a publikumot. Koncerteket szervezett nekem, rengeteget tett értem. Tulajdonképpen az ő fellépése, támogatása, szakmai odafigyelése indította el a karrierem.

A klub elég sokáig bírta: néhány éve zárt csak be. Azt azért tudni kell ezekről a helyekről, hogy a végletekig nem tágítható az élettartamuk, maximum harminc évig működőképesek, amit aztán a fájdalmas megszűnés követ. A mi klubunk esetén sem történt ez másképp.

Gondolkodott már azon, mi vár Önre, ha az itthon maradás mellett dönt? Egészen másképp alakult volna az életem, ez nem kérdés. Azonban véletlenül sem adtam esélyt a bezárkózásnak, mindig a mozgékonyság és a kíváncsiság jellemzett, a világpolgár attitűd egészen fiatalon magával ragadott és azóta sem vesztettem el a világ iránti érdeklődésem. Bár örömmel tartózkodom itthon, szeretem Budapestet és az országot, de bárhol forduljak meg a bolygón, mindenhol otthon érzem magam, nincs az a kultúra, amitől idegenkednék.

A közönség az egész világon más és más. Hogy látja, az itthoni vagy a külföldi közönség bizonyul befogadóbbnak? Akárhol játszottam eddig Magyarországon, mindenhol más közönség fogadott. A Müpa közönsége egy fokkal konzervatívabbnak mondható például a fesztiválok közönségével mérve össze. Az országhatáron kívül könnyebb a helyzetem: a külföldi közönség eleve kuriózumként tekint a zenémre.

Egy-egy koncert dramaturgiája múlhat a helyszínen? Általában meghatároz a helyszín és a nézőközönség. Ha a helyzet úgy hozza, a magyar műveket részesítem előnyben, és ezt az itthoni közönség igencsak értékelni szokta. Előfordult, hogy menet közben változtattam a repertoáron, miután felmértem az igényeket és világossá vált előttem az adott közönség zenei ízlése. Az improvizáció soha nem érhet váratlanul, megtorpanni nincs idő.

Tizenegy éves korától játszott együtt Járóka Sándorral, például az EMKE Étteremben is. Mi adta az ő egyediségét, hogy a korabeli zenésztársadalom központi figurájaként vált ismertté? Járóka Sándor vérbeli világpolgár volt. Kevesen tudják, hogy Németországban járt általános iskolába, ezért anyanyelvi szinten tudott németül. A háborúban orosz hadifogságba került, ahol tökéletesen megtanult oroszul. Nem akármilyen képességekkel rendelkezett, akár orosz, akár német vagy egyéb nemzetek zenéjét játszotta, mindig tisztában volt az eredeti szövegükkel. Hihetetlen repertoár volt az övé.

Az 1984-es Vonópárbajon az első helyen a legendás Puka Károly végzett, míg Ön a harmadik helyet szerezte meg. Most hogyan értékelné azt a korszakot? Eszméletlenül jó időszak volt a fiatalkorom. A nótákért, csárdásokért lelkesedtek az emberek. A magyar cigányzenészek a legújabb zene hírhozóiként léptek fel, a cigányzene az aranykorát élte akkortájt. A zenészek a rádión mindössze egyszer meghallgatott felvételeket aznap este már tökéletesen muzsikálták. Tehetségesek voltak és tehetségesek mind a mai napig.

A cigányzene támogatása és népszerűsítése céljából állami támogatással megvalósult Muzsikáló Magyarország program sokat tehet azért, hogy a műfaj ismét lendületet kapjon. Nagyon jó kihívás és lehetőség, hogy a muzsikusok megint megmutathassák, igen, itt vagyunk, s mint a régi időkben, hozzá tudunk tenni az éttermi élet fellendítéséhez és színvonalához.

Mit gondol, mutatkozik rá igény? Hogyne mutatkozna! Tapasztalatom szerint a magyarok nemhogy szeretik, egyenesen rajongással viseltetnek a cigányzene iránt. Csak egy példa. Az Európai Parlamentben dolgozó fiatalok rendre látogatták a koncertjeim, többször számomra is ismeretlen csárdásokat, nótákat kértek, a cigányzene bűvöletében éltek. A cigányzene vitathatatlanul a magyar kultúra része.

A népzene nem szoríthatja ki a cigányzenét? Nem hinném. A két műfaj majdhogynem megegyezik, a különbség csak annyi, hogy a cigányok előadásában a népzene cigányos hangzást, nevezetesen, több virtuozitást kap.

Nincs hiány a fiatal tehetségekből? Itthon csak úgy hemzsegnek a tehetségek. Sárközi Lajost tartom az egyik legjobb cigányzenésznek Magyarországon, de említésre méltó Lakatos Miklós is, ő például a Márványmenyasszonyban muzsikál.

Egy pályakezdő zenésznél manapság nem elég a tehetség, egyéb pluszokra is szükség van, nem? A világban bekövetkezett gyors változások óhatatlanul magukkal hozták a minél extrémebb produkciók iránti igényt. Ez ellen nincs mit tenni, vagy elfogadod a játékszabályokat, vagy mint zenész, súlyos hátrányt könyvelhetsz el. Olyat is láttunk már, hogy klasszikus zenészek adtak koncertet meztelenül. Ötletekből tehát nincs hiány. Jelenleg Ennio Morricone zongoristájával van készülőben egy új, közös lemez, s a rajta hallható felvételek a rockzene irányába tesznek néhány lépést a tőlem megszokott zenei stílusnak megfelelően. Előzménye, hogy idén márciusban az Eddával léptem fel együtt.

A rockzenéhez nehézségek nélkül tudott alkalmazkodni? Az Eddával közös koncert egy eddig ismeretlen irányt jelölt ki a zenei életemben. Azelőtt kevés ismerettel rendelkeztem a rockzenéről, mostanában egyre többet tudok meg erről a műfajról, és arra figyeltem fel: nagyon sok izgalmat és meglepetést tartogat. Ha minden a maga rendje és módja szerint halad -- a Warner Bros határozza meg a stúdióhelyszínt --, szeptember végéig felveszem a lemezt, és karácsonykor már a közönség számára is megismerhető lesz a munkám eredménye.

Fontolgatja a hazatelepülést, tervezi esetleg, hogy többször lép fel itthon? Minden itthoni koncert egyaránt fontos az életemben. Ha sikerül berendezkednem Magyarországon, a céljaim közt szerepel a sűrűbb magyarországi koncertezés, ami már csak a jó szervezés függvénye.