Valami vadság – Blossoms Cool Like You és a Snow Patrol Wildness című lemezéről

Az indie-pop alapvetően rádióbarát, nem véletlen, hogy a névben is ott a pop szócska, így aztán azt a szerepet tölti be, mint a hatvanas évek beatje, azaz ki is akart kimaradni az intézményes kultúrából, és vágyott is arra, hogy a kívülállásnak legyen gyümölcse: azaz intézményesüljön. Az intézményesülésnek olyan bizonyítékai vannak, mint a sorlemezek, a klipek, a tévéinterjúk... Most egy egészen fiatalokból álló britpopper zenekar, a Blossoms új lemezével, a Cool Like You-val és a már öreg ravasz rókáknak számító Snow Patrol Wildness című mutatványával ismerkedünk meg...

PZL- 061.hu

2018-ban, amikor kb. tíz éve, hogy kimúlt a new wave hatású brit indie-pop, itt egy új zenekar, a Stockportból származó Blossoms, akik mit sem törődve a trendekkel, ott vették fel a fonalat, ahol a Killers a 2004-es Hot Fuss-szal elengedte. A Duran Durant a New Ordert közös nevezőre hozó, a nyolcvanas évek igézetében fogant indie-diszkóban találták meg az önkifejezés és az identitás szent grálját, ami nekünk nagyon is szimpatikus. Kell hozzá ugyanis nem kevés fickósság, hogy újragondolja Tom Ogden huszonéves kölykökből álló zenekara a klasszikus, kb. 1980-ban megszületett hangképet, amihez aztán „hozzászólt” a Killers, a Block Party és még több tucatnyi brit zenekar a kétezres évek elejéről. Aztán ez a hullám lecsengett, és kb. azóta van válságban a brit rockzene. És most itt van a Blossoms, és lehet, hogy ők lesznek azok, akik fenékbe billentik a brit popzenét, hogy végre történjen valami. A két éve megjelent halovány cím nélküli bemutatkozó lemezük után végre itt karakteres Cool Like You, amin egymást követik a jobbnál jobb rádióbarát new wave-dalok, mint amilyen a címadó dal, vagy a nyitó There’s A Reason Why.

A hét év után új albummal jelentkező észak-ír Snow PatrolWildness című anyagának meghallgatása hasznos időtöltés lehet azoknak, akik azt szeretnék, ha valami vadság helyett csak zúgjon valami a háttérben, de annál konkrétabb legyen, mint a mosógép egyenletes motorhangja. A zenekar hozza a kötelezőt, a kellemesen lebegős indie-popot, amiben benne van a Maroon 5 laza popja, a powerpop, a british pop és nagyon messziről az a kulturális hagyomány, amit a Radiohead teremtett meg a kilencvenes évek második felében.

Szóval, ezzel a se ilyen, se olyan világgal mindenkit meg lehet szólítani, a britek különösen fogékonyak erre a közös nevezőt megjelenítő világra, vö: Stereophonics hasonlóan családbarát rock and rollja. Az album dúsan hangszerelt, telt hangzású slágerparádé (lásd és halld: Don't Give In), a végére kicsit azért leül anyag, jobb produceri munka, mint a zenekar kellemesen egyszerű, de nagyon hatásos slágerlisták ellen annak idején csúcstámadást indító dalai (pl., a Chasing Cars vagy a Chocolate). Küldjük mindenkinek, aki szereti.