Visszapillantó tükör - 75 éves Robert De Niro

1960-ban keresztül-kasul beutazta Kaliforniát, és igyekezett rendet teremteni a lelkében. Végül meghozta a döntést, a színészetet választja élethivatásul. Később így emlékezett vissza erre: "Színészként minden következmény nélkül eljátszhatsz olyan dolgokat, amelyekhez egyébként az életben nem lenne bátorságod." Beiratkozott Stella Adler színészstúdiójába, aki a Sztanyiszlavszkij-módszer elkötelezett híve volt, az eljátszandó karakter pszichológiai elemzését is rendkívül fontosnak tartotta. Adler, aki korábban Marlon Brando és Rod Steiger tanára is volt, legtehetségesebb tanítványaként emlékezett vissza rá. Egy ideig Lee Strasberg iskolájában is koptatta a padot, majd kilincselni kezdett a filmstúdióknál.

Felejthető szerepeket kapott, mígnem 1968-ban Brian De Palma rábízta az Üdvözletek főszerepét. Martin Scorsesével 1972-ben találkozott egy karácsonyi partin, és szinte azonnal barátságot kötöttek. Nyolc közös filmjük közül az első az 1973-ban forgatott Aljas utcák volt. Felfigyelt rá Francis Ford Coppola is, a Keresztapa című filmeposz második részében rábízta a fiatal Vito Corleone szerepét, amelyért De Niro Oscar-díjat kapott a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Két évvel később játszotta el pályájának egyik legemlékezetesebb alakítását, a Scorsese rendezte Taxisofőrben a tinédzser Jodie Foster oldalán. Újabb világsikerek következtek, 1978-ban A szarvasvadász, 1980-ban a Dühöngő bika, melynek főszerepéért megkapta második Oscarját is, immár főszereplőként. A bokszoló Jake LaMotta hiteles megformálása érdekében egy időre családjával is megszakította a kapcsolatot, ökölvívók között élt inkognitóban, és negyven kilót hízott.

A nyolcvanas éveket olyan mozik fémjelzik, mint a Volt egyszer egy Amerika Sergio Leone rendezésében, a Zuhanás a szerelembe Meryl Streep oldalán vagy A misszió Jeremy Ironsszal. A kilencvenes éveket a Nagymenőkkel indította, 1993-ban pedig rendezőként is bemutatkozott a Bronxi mesében. A kiváló Casino (1995), a felkavaró A pokoli lecke (1996), a drámai Marvin szobája (1996) és az akciókban gazdag Ronin (1998) után 1999-ben új terület felé kacsingatott, és kipróbálta magát a vígjáték műfajában. A főszereplésével készült Csak egy kis pánik című komédia fergeteges sikert aratott, és ezen felbuzdulva 2000-ben belevágott az Apádra ütök című vígjátékba Ben Stillerrel. A siker ezúttal sem maradt el, olyannyira, hogy még két folytatás született, a Vejedre ütök 2004-ben és az Utódomra ütök 2010-ben. Néhány gyengébb film után újra rendezői székbe ült Az ügynökség című CIA-dráma kedvéért, melynek főbb szerepeit - saját maga mellett - Matt Damon és Angelina Jolie játszotta.

Legutóbbi, hetedik Oscar-jelölését 2012-ben a legjobb mellékszereplő kategóriában a Napos oldal című filmben nyújtott alakításáért kapta. 2013-ban Luc Besson instruálta a rendezői székből a Vérmesék című akció-vígjátékban, melyben Tommy Lee Jones és Michelle Pfeiffer voltak a partnerei.

De Niro ma is Hollywood egyik legtöbbet foglalkoztatott sztárja, nem ritka, hogy évente négy-öt filmben is játszik. 2016-ban három filmet vállalt, a Nagyfater elszabadul, a Kőkezű és A komikus azonban gyengébbre sikerült. A közönség már nagyon várja The Irishman című moziját, amelyben újra együtt dolgozik Martin Scorsesével.

New York szerelmeseként szívén viseli szülővárosa sorsát, ezért a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után társalapítóként létrehozta a Tribeca Filmfesztivált, melyet ma már a Cannes-i Filmfesztivál előszobájaként emlegetnek.

Vezető kép: Getty Images