Nyomás alatt – A Bohém rapszódia című filmről

A Bohém rapszódia nem más, mint egy felképezett zenés biográfia, de még a zenekar karrierjének legfontosabb állomásait is meglehetősen nagyvonalúan kezeli. Egyszer csak megjelent az első lemez, ennek nincs különösebb jelentősége, viszont az első tévés show felvételéről önálló jelenetben emlékezik meg a film. Szóval, a film valóban rapszodikus.

PZL – 061.hu

Mi lehetett volna a valódi tétje? Mert biztos nem az, hogy elkészítsenek egy egész estés Sztárban sztárt, ahol a legfontosabb feladat a minél tökéletesebb imitáció. Vagy az, hogy hitelesen feltárják a zenekar karrierjének a legfontosabb állomásait, úgy, hogy abban a valódi konfliktusok is felszínre kerülnek, az, hogy megismerjük a szupersztár lét árnyoldalait, mondjuk nem pont olyan hatásvadász módon, ahogy Alan Parker tette A Falban. A Bohém rapszódiában mik a legnagyobb drámák? 1. Eladjuk-e a zenekar ócska turnébuszát, hogy lemezt vegyünk fel a pénzből. 2. Kikerüljük-e a korhangulatot, azaz: legyenek-e diszkós (Under Pressure) hangzású dalaink? 3. Bevállaljuk-e szokatlan struktúrájú, hosszabb dalokat (Bohemian Rapsody)? 4. Megjelenhetnek-e szólólemezei a zenekari tagnak?

A problémáknak a felképezéséhez bármilyen félamatőr kisvárosi zenekar megfelelt volna, kár volt lemodellezni az 1985-ös Wembley stadiont és megkoreografálni a 100.000 ember előtt zajló Live Aid-et. A film bemutathatta volna a Queen popkultúrára gyakorolt hatását, azaz hogy a zenekar dress code-ja, manírjai, attitűdje miképp lett része a fogyasztói világnak, vagy hogy a zenekar hogyan kerüli ki vagy éppen integrálja a trendeket, vagy éppen határozza meg azt. De a Bohém rapszódia nem tett mást, mint kijelölt néhány csomópontot a zenekar pályafutásából, azokat dramatizálta, majd nagyvonalúan ugrott egy másik eseménysorra. Izgalmas lett volna elevenebben felrakni Freddie Mercury családi hátteréből adódó konfliktusokat, majd megmutatni az igazi hedonista Plútót, nemcsak egy olyan buli-életképet rakva fel, aminél nagyobbat gurított sokkal kisebb költségvetésből a Beastie Boys a (You Gotta) Fight For Your Right (To Party) című klipben.

A Bohém rapszódia tehát csak egy illusztráció, önkényesen kiemelt életrajzi elemekkel, végtelenül elnyújtott Live Aid-koncerttel, ami végképp le is ültette a filmet. És itt, az 1985-ös visszatérő koncerttel véget is ér a film, miközben Mercury még 6 évig élt, és a Queen csinált néhány klassz lemezt, köztük az életművük egyik legnagyobb sikerét, az 1986-os Kind Of Magic-et, aminek a turnéja Budapestet is érintette. És persze, Rami Malek remekül hozza a figurát, azaz alakítja Freddie-t, de mivel a forgatókönyv nem megy le eléggé mélyen a twistben, azaz csak a felszínt kapirgálja, így Malek mutatvány is csak egy imitáció, mintsem megélt színészi munka, amely megmutatja a sztárlét sötét mélységeit és magasságait.

https://www.youtube.com/watch?v=c_Ztuz0t3hM

Viszont a stylisttel nem volt gond, a ruhák, a bajusz, a barkó, a nylon ing és a nylon Adidas is tökéletesen a helyükön voltak, de valljuk meg: ha az ember Queent akar nézni, akkor megnézi atom minőségben a Live Aid felvételeit, vagy éppen a Budapesten 1986 nyarán rögzített koncertfilmet. Az pedig, hogyan születik egy-egy dal, azaz megfogni magát az ihlet pillanatát, nos, ez szinte soha nem sikerül a filmművészetben, ez valahogy mindig modoros lett, és ez történt a Queen-filmben is. Nem is az lett volna a tétje a dolognak, hogy megmutassák Bryan Singer, Dexter Fletcher rendezők hogyan született a Bohemian Rhapsody, a Under Pressuse vagy éppen a We Will Rock You. Ez a film rendben lett volna az HBO Goldon vagy a Netflixen, de moziban kevésnek bizonyult. Az a bizonyos varázslat hiányzott belőle.