Pesti Srácok

Napok romjai – Ramones Road To Ruin című albumának jubileumi kiadásáról

Negyven éve, 1978 szeptember 21-én jelent meg a Ramones Road To Ruin című negyedik albuma, ami éppen elég indok ahhoz, hogy újra megjelenjen. A kiadó tartja ezt a negyvenes bűvös számot, szépen, mint az atomóra, sorra jelennek meg az évfordulós albumok.

PZL -061.hu

Ilyen precízen hozta a négyeket Tommy Ramone (Erdélyi Tamás) is, aki már pont nem játszik ezen a lemezen, viszont a Road To Ruin-on mutatkozott be Marky Ramone, így aztán ez a lemez is „rocktörténeti” jelentőségű. Az emblematikus cover a Ramones-rajongó, Gus MacDonald rajza alapján készült, még Tommyval, viszont a már kiszínezett rajzon Marky ül a doboknál. Az album az 1977-es fenyegető Rocket To Russia című albumot követte és a zenekar addigi talán legpopulárisabb albuma, bár tegyük hozzá, hogy a zenekartól sosem álltak távol a szerelmes punk szerenádok, és a love-punk is inkább az ő találmányunk, (megelőzve a Buzzcocksot) és némi túlzással azt is mondhatjuk, hogy a Don’t Come Close-t vagy a Needles & Pins akár Cher is énekelhetné. És minden második dal vetésforgóban jön le a punk röppályáról, van itten surf-rock, laza rockabilly, a hetvenes évek slágerpopja, amit szexi módon hoznak közös nevezőre a neoprimitív punkkal.

PestiSracok facebook image

És persze a Ramones repetroárjának egy részét szerették volna az amerikai háziasszonyok is, ha eljutott volna hozzájuk, mert fájó (vagy nagyon is szerencse), de a zenekar annak ellenére maradt meg a punk szubkultúra ölelő karjaiban, hogy valójában létszám feletti slágert írtak, olyan hangszereléssel, hogy az ember szívesebben mosogatott volna a hallgatása közben egy formatervezett kertvárosi családi házban, mintsem belebonyolódjon egy pogóba a CBGB klubban. Viszont az I Don’t Want You a zenekar egyik leghúzósabb száma, az I Just Want To Have Something To Do, maga a tökély, és az egész lemez kellemes félórás hülyülés, olyan, mintha a punkot valójában nem a fanzinok dokumentálták volna, hanem a Krettén magazin világát idéző képregények.

https://www.youtube.com/watch?v=xdHbLzS0BLM

Ajánljuk még

Boros Lajos, az "erkölcsi nulla", a "tégla" – Így lett a KISZ dalnokából a Hanglemezgyár cenzora

A Hálózat 2020 június 14.
Boros Lajos, a ma is népszerű "Lali király" a Danubius Rádiónál, Bochkor Gábor társaként lett igazán ismert. A hetvenes években még politikai csasztuskákat énekelt, olyan gyengén, hogy azt még az akkori sajtó is kritizálta. A KISZ egyik kedvence eredetileg mérnök volt, de olyan jól helyezkedett, hogy 1973-ban már ő is kimehetett a berlini VIT-fesztiválra. Egy másik rendszerkedvenc duó szerint Boros feljegyzéseket írt róluk, ők ezért nem mehettek a következő VIT-re, Kubába, holott Fidel Castro öccse is rajongott értük. Ők egyszerűen "téglának" nevezték Borost. Tény, hogy Boros jól helyezkedett, mert a Hanglemezgyárnál folytatta, ahol Bors Jenő és Erdős Péter befolyásos munkatársa lett. Galla Miklós szerint Boros "erkölcsi nulla" volt, és szándékosan gyereklemezként adta ki az albumukat. A ma már kevéssé ismert, de akkor nagyon népszerű Névtelen Nulla szerint nekik is Boros tartott be, legnagyobb sikereik idején nem adta ki a lemezüket, és később is C kategóriásak lettek. Boros Lajos ismeretlen története.

Volt egyszer egy magyar maffiaháború - Húsz éve végezték ki Portik riválisát, Seres Zoltánt

Az alvilág titkai 2019 április 13.
Húsz évvel ezelőtt, 1999. április 12-én Tahitótfaluban, a nyílt utcán, az autójában gyilkolták meg az éjszakai életben korábban „Igazságosnak” nevezett Seres Zoltán vállalkozót. A motoros merénylők nemcsak vele, hanem olasz üzlettársával, Sforza Nazzarenoval is végeztek, aki néhány órával később, a kórházban hunyt el. A gyilkosok a fegyvert eldobták, majd elhajtottak a helyszínről. A kocsi az AK-47-es gépkarabélyból leadott, legalább 15-20 lövés után az egyik családi ház falába csapódott, és a támadást csak a hátsó ülésen ülő, majd sokkot kapó tolmács élte túl.