Ez a film is tele van álomszerű jelenetekkel - Interjú Tóth Lucával, a Berlinale rövidfilmes versenyében szereplő Lidérc úr alkotójával
Az idei Berlinalén két magyar lánynak is szurkolhatunk, egyikük Tóth Luca, akinek a Lidérc úr című kisfilmjét beválogatták az egyik legrangosabb filmfesztivál rövidfilmes szekciójába. A fiatal animációs rendező neve nem ismeretlen, első alkotását, Akíváncsiság korát a legrangosabb animációs fesztiválon, Annecyben is díjazták, a Superbia pedig 2016-ban Cannes-ban debütált és vívott ki elismerést a Kritikusok Hetén. Tóth Lucát arról kérdeztük, mennyire lehet ugródeszka a berlini szereplés, és hogy miben látja az elmúlt években nemzetközi szinten is kiválóan szereplő magyar animációs munkák sikerének titkát.
MM-061.hu
Mit vársz a Berlinálén való szerepléstől?
Egy ilyen fontos fesztiválon kezdeni egy film fesztiválozási időszakát, mint a Berlinale, sok előnnyel jár. A többi fesztivál odafigyel az ilyen A-listás fesztiválok filmjeinek felhozatalára, ami jó esetben további megjelenésekre ad lehetőséget. Tehát ez egy instant láthatóságot ad. Személyes szempontból pedig azt várom a Berlinalétól, mint bármely más fesztiváltól: inspiráló találkozásokat és filmeket.
Mit kell tudnunk a Lidérc úrról? Az előző munkáidhoz hasonlóan ez is szürreális, varázslatos világba kalauzolja a nézőt?
Ez a film is tele van álomszerű jelenetekkel és karakterekkel, de ellentétben a Superbiától ebben a narratívában nem egy teljesen új, valóságtól elrugaszkodott világ megteremtése volt a cél.
Alapvetően a rajzosabb irányt képviseled, ahol a képi világ erősen része a narratívának. Előbb van a rajz, aztán a gondolatiság? Hagyod magad improvizálni?
A gondolatiság szerintem mindig előbbre van, mint a rajz, de alapvetően igyekeztem ezt a filmet egyszerre verbalizálni és vizuálisan is kitalálni. A kettő azt hiszem oda-vissza segíti egymást. Például ha éppen megunom az egyik szereplő fontos karakterleíró jelenetének megírását, akkor kicsit áttérek a rajzra, és vizualizáva gondolkozom tovább.
https://vimeo.com/310705719?fbclid=IwAR3AJqv1TphX4GDEPx0Eg1SVaF79RzZ1VthNaEsuIJLOrtOmRi3uf-8IPG4
Az elmúlt 4-5 évben a magyar animációk sikert sikerre halmoznak. Miben látod a siker kulcsát?
A MOME-n mindig fontos volt, hogy a diákok kísérletezhessenek szerzői ambícióikkal, ami alapnak tűnhet, de sokan meglepődnének szerintem, ha tudnák, hogy más országok animációs képzései mennyivel kevésbé hisznek ebben a tanítási attitűdben. Illetve az elmúlt tíz-tizenöt évben nagy fontosságot kapott a szak külföldi kapcsolatok felé nyitása is, ami szintén sok lehetőséggel jár a diákok és frissen végzettek számára.
A te sikereidhez mennyiben járult hozzá az, hogy nemcsak itthon, de a Royal College of Artban is volt lehetőséged tanulni? Mit adott a hazai és mit a kinti oktatás?
A levegőváltozás, új emberek és alkotói hozzáállások megismerése mindig hoz magával érdekességeket. A hazai tanulás az animáció iránti lelkesedésemet és az animációs közösséghez való tartozás érzetét hozta magával. A londoni évek pedig a szerzői hozzáállásomban segítettek elmélyülni.
Fotó: film.hu
