"Mindenben híresek akarunk lenni, ebben tényleg egyedülállóak vagyunk" - A Fölszállott a páva legjobb képeiből nyílt kiállítás

A páva tündöklő színei címmel nyílt fotókiállítás hétfőn a Hagyományok Házában, amely a 2012 óta futó, évenként megrendezett Fölszállott a páva műsorfolyam emlékezetes pillanatait örökítette meg. A tárlaton a nagy sikerű népzenei és néptáncos tehetségkutató műsorvezetőjét, Novák Pétert, valamint a két fotóművészt, Farkas Józsefet és Váradi Leventét kérdeztük arról, milyen utat járt be a népzenei és néptáncos tehetségkutató műsor, beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket, és hogy mennyire nyitott a fiatal generáció a hagyományaink megismerésére.

MÉNES MÁRTA – 061.hu

A dokumentarista fotóművész jelen van a képen, az objektíven keresztül tehát a szubjektív véleményalkotás is megjelenik – idézi a hétfői megnyitón Korniss Péter Kossuth- és Prima Primissima-díjas fotóművészt Novák Péter, utalva arra, hogy a kiállítás fotóit jegyző fotóművészek a tehetségkutató kulisszái mögötti pillanatok, érzelmek megragadásán túl igyekeztek a néphagyományainkhoz való viszonyukat is láttatni. A népzenei műsorfolyam elmúlt hat évadának képanyagából válogató tárlat a hagyományőrzésből magát az embert állítja a fókuszba. Olyan fiatalokat és idős mestereket, akik kultúrájuk közvetítésével a hagyomány átadás-átvétel folyamatának kulcsszereplői.

Novák Péter: Hiszek a kollektív jóízlésünkben

A Duna Televízión sugárzott, határainkon túl is nagy figyelemmel kísért Fölszállott a páva 2012-ben, több évnyi lobbizás után indult el, hat évada alatt nagy utat járt be, rengeteg nézőt szegezett a tévéképernyők elé, talán olyanokat is, akiket korábban a folkműsor gondolatától is kirázott a hideg. "Egy ilyen változó világban az, hogy menetrend szerint, hol tavasszal, hol ősszel, a televíziót bekapcsolva a saját hagyományaival és ezzel együtt széleskörű eszmerendszerek befogadásával egyszerre ismerkedhet az ember, mindenféleképpen fontos és lelki tényező" - mondja Novák Péter a műsorról, hozzátéve: ha az összes platformot nézzük, ahol a Páva-tartalmak megjelentek, a műsor beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az országot járva olyan helyekről is kapott visszajelzést, ahová álmában sem gondolta volna, hogy a Páva eljut.

Novák Péter szerint egy nagyon fontos értékrendet kell helyrerakni a fejekben, és ez bizony hosszú folyamat, köszönhetően annak is, hogy az ezt megelőző évtizedekben sajnos mindent elkövettünk annak érdekében, hogy ez egy periférikus történet legyen a mindennapjainkban. "A szüleim (Novák Péter édesanyja Foltin Jolán Kossuth-díjas koreográfus, édesapja Novák Ferenc "Tata" Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas koreográfus - a szerk.) és sok-sok szakember munkája bizonyítja azt, hogy nem szabad türelmetlennek lenni és erőltetni sem, mert az csak az ellenkező hatásokat váltja ki" - fűzi hozzá az énekes.

Arról, hogy sikerült-e felnyitni a döntéshozók szemét a néphagyományaink megismerését, visszatanítását szorgalmazó műsorokra való igényről, Novák Péter úgy nyilatkozott: a döntéshozók változnak, politikai irányultságok, ideológiák jönnek-mennek, de ne felejtsük el, hogy ez a műfaj akkor is a mindennapjaink része volt, amikor az előző, átkosnak mondott rendszerben sok esetben a tűrt, vagy néha a tiltott kategóriába tartozott. "Minden nemzetnek fontos az identitása, hogy honnan jöttünk, hová tartunk, bízom benne, hogy egy felfelé ívelő szakasz következik, és hogy a jövőben javulni fog a műfaj finanszírozása" - tette hozzá. Novák szerint mindenben híresek akarunk lenni, ebben tényleg egyedülállóak vagyunk, és ezt nem ő állítja, hanem a világ etnográfusai.

Hozzátette, ő a piramist mindig fordítva látja, szerinte a népzene népszerűsítése nem elsősorban a döntéshozókon, hanem a választásainkon múlik, azaz ha a népzenét és a néptáncot választjuk, akkor az bekerülhet a közgondolkodásba, így a közfinanszírozásba is. A műsorvezetőt arról is kérdeztük, szerinte mi a fontosabb, hogy hitelesen, vagy az autentikustól elrugaszkodva mai, fogyaszthatóbb formában közvetítsük néphagyományainkat. A műfaj minden képviselőjének megvan erre a maga receptje, mondja. "A Fölszállott a páva már a versenykiírásban hivatkozott arra, hogy csak eredeti, nem feldolgozott néptáncot, népzenét kíván a színpadon látni. Ez is egy út. De közben rengeteg olyan világzenei törekvést látunk, amelyeknek köszönhetően olyan generációkhoz, olyan helyekre jut el a muzsika, a néptánc, amiről álmodni sem mertünk volna." Szerinte a kultúránk szeretete és a jóízlésünk a belépő, és egészen laikus szemmel is ki tudjuk választani, hogy ennek a sokrétű kérdésnek melyik megközelítése a minőségi és melyik olcsósítja.

Természetes folyamatoknak kell ezeket megélni, mint ahogy természetes folyamat volt ez az eleink kultúrájában is. Mint mondja, a kalotaszegi muzsikában ma már elképzelhetetlen, hogy a zenekarban tangóharmonika szóljon. Ötven évvel ezelőtt ez fel sem merült, hiszen a cimbalom volt a vezető hangszer, aztán jött a harmonika. Jól szólt, könnyen lehetett vinni, és a cimbalmot berúgták a sarokba. Nem tudunk a változások elé feküdni, de mederbe tudjuk terelni őket, és föl tudjuk hívni a figyelmet arra, ha valami elvész, ha valamire érdemes odafigyelni. "Lehet, hogy én egy ősi idealista vagyok, de hiszek a kollektív jóízlésünkben" - hangsúlyozza Novák.

Farkas József: Ne felejtsük el, hogy a hagyományos népzenei kultúra népszerűsítésére jelenleg ez az egy műsorfolyam szolgál

Nem nagyon szeretem a színpadi fotókat, azt szerettem volna megmutatni, mi zajlik a háttérben, hiszen ez egy egészen más világ. Elsősorban portrékat láthatnak tőlem, próbáltam azokat az érzelmeket megörökíteni, amelyek a színpadra lépés előtt vagy után tükröződtek az emberek arcán - mondta Farkas József a Hagyományok Háza Maácz László Galériájában látható képeiről. A fotóművész a Páva műsorfolyamának készítésében is aktívan részt vett.

Farkas József rávilágított, az elmúlt hat évben nagy vita dúlt a Páva körül. A folklór szakma, a laikus közönség, valamint a televíziós kollégák is más-más szempontok szerint képzelte el a megvalósítást. A szakma szerint nem lenne szabad ennyire csillogó-villogó, színpadi környezetbe helyezni az élő néphagyományt, viszont, mint mondja, ne felejtsük el, hogy a hagyományos népzenei kultúra népszerűsítésére jelenleg ez az egy műsorfolyam szolgál. "Nagyon sok olyan ember nappalijába is el tudtuk vinni Pávát, akik egyébként a kereskedelmi csatornák tehetségkutatóin szocializálódtak, ilyen szempontból a műsor beváltotta a hozzá fűzött reményeket" - fűzi hozzá.

Váradi Levente: A fotókon a hagyományokhoz való attitűdömet is szerettem volna markánsan megmutatni

Váradi Levente a Páva hivatalos fotósaként mindig egy megadott narratíva mentén dolgozott, ezúttal próbált úgy válogatni, hogy a nézők előtt ismeretlen, láthatatlan pillanatokat bemutató felvételek kerüljenek ki a falakra. A háttértörténések kerülnek a fókuszba a képeken, ugyanakkor fontosnak tartotta, hogy az anyag szubjektív véleményemét is visszatükrözze. "Szerettem volna markánsan megmutatni a hagyományokhoz való attitűdömet" - mondja. Az összeválogatott anyagban főként az érzelmek, előkészületi folyamatok kapnak helyet, egyik emblematikus képén (egy hagyományos kalotaszegi tisztaszobában ül egy kislány tépett farmernadrágban, pamutpólóban) a kettősség megragadása volt a cél. A fotón egyszerre van jelen a múltból táplálkozó és a változó, globalizálódó világ.

Huszonkét évig néptáncolt, ez az egyik, ami érzékenyebbé tesz a téma iránt Váradi Leventét, a másik pedig a Szent Lámpások program, amely a fotográfia eszköztárának segítségével mutatja be a Kárpát-medence és az azon túl élő szórványmagyarság hagyományos paraszti kultúra megőrzése érdekében tett erőfeszítéseit. "A Kárpát-medencében dolgozó egyéniségek, pedagógusok, hagyományőrzők, adatközlők munkáját dokumentálom, nem egy-egy pillanat impulzusa van rögzítve, többéves ráfordítással próbálok dolgozni, mert szerintem csak így mutatható meg az adott régió hiteles lenyomata. Hangsúlyozandó, hogy ezekben a régiókban nem a hagyomány őrzéséről, hanem a hagyomány megéléséről van szó" - emeli ki Váradi Levente.

Fotók: Kardos András