Szemesnek áll a világ - Alita: A harc angyala című filmről

Roncsvárost Firenzéből, Hongkongból és az összes többi város szemetéből gyúrtak össze, itt flex és hegesztő páka nélkül nem is érdemes elindulni otthonról, mert soha nem tudhatod, hogy mikor találsz a szelektívben néhány remek végtagot, robotfejet, amit elvihetsz, leadhatsz, mint mások a betétdíjas palackokat. A rendező, Robert Rodrigez is számos filmes műfajt forrasztott össze, van itt egy love story, egy kamaszlány felnövéstörténete, a jó és a rossz nagy roncsderbije… Az emberi érzelmek külön szelektív kukában végezték még évszázadokkal korábban, amikor is megjelent Alita a kiborglány (Rosa Salazar) és Ali (Edward Norton), akik újrahasznosították a kidobott nagy szavakat és egymásba zúgtak.

PZL -061.hu

Amikor Alita megkérdezi, hogy zavarja-e a fiút, hogy nem teljesen ember, akkor azon némiképp elcsodálkoztunk: hogy értette azt a teljesent, hiszen csak az agya emberé, minden egyéb testrésze fémötvözet és műanyag. Ugyanis Alita akármilyen mangaszerűen cuki, valójában kiborg, akivel csókolózni éppenséggel lehet, de hogy mi a helyzet a szexszel, az egy jó kérdés. A filmben ez nem is kap különösebb hangsúlyokat, viszont a tiszta, nagy érzelmek annál inkább. Különben is: számos dolog maradt nyitva, az alkotópáros (Robert Rodríguez rendező, James Cameron társfotgatkönyíró) annyira bízott a sikerben, hogy azt gondolták, nem varrnak el mindent, majd legfeljebb a következő részben. És valóban, talán ebben a filmben láthatjuk minden idők legjobb SGI akciójeleneteit, minden képzeletet felülmúló akciószimfónikat, ami biztos hogy padlóra küld minden tízéves fiút, és a játékipar önálló üzletágat fejleszt csak a film versenyeire, aminek az előképe természetesen a Ben Hur, és a Baljós árnyak.

A mozi kétségtelenül nagyon sűrű, van városszociológiai horizontja is, de hát mégis csak egy cyberpunk love storyról van szó, nehéz lenne megúszni a roncsvárosi lét hierarchikus bemutatását. És persze ott van Alita felnövése, aki nem almába harap, hanem egy narancsba, de minden esetre szép lassan ráébred a világ érzéki és bűnös valóságára, megismeri a felnőtt lét hazugságait, szóval, a film azt a pillanatot ragadja meg, amikor egy lány eszmél, amikor felnőtté válik, de még erre sem az elméje, sem a teste nem áll készen. Minden úgy kezdődött, hogy James Cameronnak Guillermo del Toro megmutatta az 1990-es Alita című mangarajzfilmet, aminek gyilkos, mégis cuki cyberpunk unverzuma elragadta Cameron képzeletét, de sokáig a technikai háttér nem állt készen arra, hogy a film szédítő akciójeleneteit úgy mutassák be, hogy az ember maga mellé készítsen egy hányászacskót. No nem azért mert olyan rosszak lennének, hanem mert annyira felkavarja az embert, mint az űrhajós kiképzés szimulátor gépei.

Izgalmasan van felrakva a miliő, és maga a történet is pont annyira zsúfolt, mint a Roncsváros, de minden jól lekövethető, és azt mondhatjuk: szerencse, hogy nem volt több ideje a fiataloknak romantikázni, mert akkor nem lettek volna igazán jól megkomponálva az akcióáriák, és a manga szentimentalizmusa részben kinyírta volna a filmet. Szóval, van két világ, az elérhetetlen Zalem, amiről semmit nem tudunk meg, nem is látjuk valójában, csak sejtjük, hogy az az a hely, ahol jobb az élet. Alatta terül el, Zalem szeméttelepe, a Roncsváros, ahol kiborgok végtagjaival lomiznak az ott élők. A fimben van félreértés, árulás, szerelem, és mindehhez Alita akkora szemei, hogy ha elkészülne Bambi élőszereplős verziója, Rosa Salazart kérnék a főszerepre. És ellenpontként ott van a hús-vér színészzseni, a Dr. Dyson Idt alakító Christoph Waltz, aki persze behozza a régész Indiana Jonest és Van Helsinget is, de leginkább a természetes jelenléte az, ami megfelelő ellenpontot jelentett ebben a SGI látomásban. És persze, a szemétben turkálás is metaforikus, Grewishkáról (Jackie Earle Haley) a Transformers-filmekből ismerős hatalmas bérgyilkos kiborgról jut eszünkbe, hogy valójában Roncsváros szeméttengere nem más, mint maga Hollywood.

https://www.youtube.com/watch?v=COknW73KCK0