Emléktáblát avattak a kilencven éve született Psota Irén tiszteletére

Emléktáblát avattak Psota Irén (1929-2016), a nemzet színésze, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színész születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából csütörtökön Budapesten, egykori lakóházánál a Bem rakpart 30. szám alatt.

MTI

Az emléktáblát Láng Zsolt, a II. kerület polgármestere és Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója leplezte le. A 2016-ban elhunyt színésznő március 28-án ünnepelte volna kilencvenedik születésnapját.

"A Nemzeti Színház számára kötelező emlékezni a nagyjainkra, színészeinkre" - hangsúlyozta Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója a csütörtöki ünnepségen, hozzátéve, hogy Psota Irén filmjeivel és előadásival még mindig úgy van jelen a köztudatban, mint a senkihez se hasonlítható színész.

Fantasztikus lénye és kisugárzása volt, a hangját, gesztusait senkivel se lehetett összetéveszteni, különleges egyéniség volt - hangoztatta a főigazgató, emlékeztetve arra, hogy a színésznő pályafutása során csaknem 8 évig volt a Nemzeti Színház tagja, és többek között Gertrudis szerepét is eljátszotta. Vidnyánszky Attila formátumos, nagy művésznőnek nevezte Psota Irént, majd kiemelte, hogy azon művészek közé tartozik, akik bele tudták magukat égetni a magyar nézők szívébe, akire most is szeretettel és hálával emlékezik a magyar közönség.

Lőte Attila Jászai Mari-díjas színész, pályatárs hangsúlyozta: Psota Irén a Bem rakpart 30. szám alatt élt 1970-től haláláig. A színésznő nagyon érzékeny, rendkívül sokoldalú művész volt - hangsúlyozta, hozzátéve: fiatal koruktól kezdve, 1959-től sokat játszottak együtt. Többek között a Cseresznyéskertben, Vőlegényben, a Hamletben, a Svejkben, Yermában, az Olympiában, a Black Comedy-ben, A waterlooi csatában vagy a Csak semmi szexben játszhatott a színésznő oldalán.

Psota Irént méltatva elmondta: bármilyen műfajban hiteles alakítást nyújtott. "Drámában, tragikomédiában, vígjátékban vagy énekes bohózatban az ő megérzései, szerepfelfogása és stílusérzéke mindig a helyes irányt mutatták" - tette hozzá.

Hegedűs D. Géza Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező felidézte: Psota Irén 1952-ben végzett a Színház-és Filmművészeti Főiskolán, osztálytársai voltak többek között Váradi Hédi, Horváth Teri, Szemes Mari, Berek Kati, Farkas Antal és Soós Imre. "Ezek a nevek jellemzik azt a háború utáni korszakot, amely megszülte ezeket a csodálatos művészeket, akikben elementáris erő működött, hogy az emberről, a mi világunkról emberséggel, odaadással, egymás iránti szolidaritással nyilvánuljanak meg, és adjanak valamit a magyar színházkultúrának és az egyetemes kultúrának is" - hangoztatta.

Kiemelte: Psota Irén öntörvényű, dinamikus, zseniális művész volt. "Művészi pályája is lenyűgöző, felejthetetlen és teljes volt, élete utolsó éveiben is méltósággal és humánus magatartással lépett vissza a színpadról" - emlékezett a színésznőre Hegedüs D. Géza.

A színházi adattár szerint Psota Irén nevéhez 127 színházi bemutató fűződik, számtalan filmben és tévéjátékban játszott. Három nagylemeze jelent meg. Gazdag és színes pályájáról három könyvet is írt. Az utolsó, 2008-ban megjelent művének címe: Csak a halálom előtt olvasható el, de siess!

Utolsó színházi munkája Psota, Psota, Psota! című önálló estje volt a Madách Színházban. A 80. születésnapja után, 2009. április 11-én játszott utoljára, aznap vonult vissza a színpadtól.

Munkásságának elismeréseként 1959-ben és 1962-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1976-ban lett érdemes, 1982-ben kiváló művész. A Kossuth-díjat is két alkalommal kapta meg: 1966-ban és 2007-ben. A Halhatatlanok Társulatának 1996 óta volt tagja, 2000-től volt a nemzet színésze.

fotó: MTI/Mohai Balázs