Beszélni nehéz - A Talk Talk Party’s Over és az It’s My Life című albumuk új vinyl kiadásáról

Február 25-én hunyt el Mark Hollis, a Talk Talk zenekar frontembere, mi pedig úgy döntöttünk, hogy a vinylen újra kapható első két Talk Talk albummal emlékezünk a poptörténet egyik legnagyobb hatású előadójára, akinek nevéhez fűződik a poszt-rock víziója, de mi a kezdetekig megyünk vissza, már csak azért is, mert az első albumuk, a Party’s Over minden idők egyik az egyik legjobban sikerült new wave daloskönyve, míg a következő, 1984-es lemezük egyszerűen a pop egyik csúcsteljesítménye, olyan prémium popslágerekkel, mint a Dum Dum Girl, a Such a Shame, vagy az It's My Life.

PZL – 061.hu

35 évvel ezelőtt mutatta be a Pulzusban Módos Péter a Talk Talk Such a Shame című slágerét, és akkor az ócska fekete-fehér tévén csak annyit láttunk, hogy egy sapkás, hajléktalannak tűnő fiatalember mosolyogva énekel egy egészen kellemes dalt. Akkor az egész ország megtanulta a Talk Talk nevet, és ha mást nem is jegyeztünk meg, annyit bizonyosan, hogy a sapka egészen szalonképes tud lenni, még akkor is, ha az ember fia az újhullámmal létesít kapcsolatot. Aztán, már a youtube korában azzal is szembesülhettünk, hogy a klipben Hollis elegáns öltönyökben, más és más nyakkendőt kötve énekli a dalt, szóval, nincs semmi hajléktalan jellege a dolognak.

De ennyi idő távlatából az is világos, hogy a Talk Talk az első, 1982-es albumával, a Party's Overrel tökélyre feljesztette a new wave zsánert, és olyan olyan örökbecsű dalokkal árnyalták a nyolcvanas évek hidegháborús melankóliáját, mint a Talk Talk, az It's So Serious, a Today, a Hate, a The Party's Over, az Another World… Ez a kollekció a popkultúra egyik legizgalmasabb, leginkább kreatív korszakának, a new wave-nek a legszebb lapjaira tartozik, és azért is kimagaslóan fontos, mert elképesztően nagy hatást gyakoroltak a korszak zenéjére, a prog-rocktól az euro-diszkóig, de még a hazai Első Emelet se tudná letagadni, hogy ismerték a The Party’s Overt. Nyilván hatott rájuk producerük, Colin Thurston is, aki alapjaiban határozta meg a Duran Duran hangképét is.

https://www.youtube.com/watch?v=JdADI3VmBew

Az 1984-ben publikált It’s My Life már egy érettebb, komplexebb zenei világot mutatott, ráadásul erre a lemezre is írtak számos slágert, amelyek úgymond eladták az albumot. Ott van például a Luke Rhinehart Kockavető című regényére utaló Such a Shame, ami hatalmas sláger lett, még Magyarországon is, és persze Dum Dum Girl és az It’s My Life is. A dalok önálló entiások, és inkább csak köszönő viszonyban vannak az ún. new romantics trenddel, és már lefektették az ún. posztrock alapjait, miközben még nem szakítottak teljesen az elektronikus alapú new wave-vel. Elegáns melankólia, egyfajta tapintható humanizmus és báj jellemzi a zenekar talán legismertebb albumát. A dalok egyik legfőbb jellegzetessége, hogy bár „elől” van a basszus, mégis lágynak és finomnak érezzük a dalokat.

És míg a többi, 1984 körül berobbant zenekar (pl. Tears For Fears) a fúvós hangszerelések miatt inkább a zenét, mintsem az embert helyezték a középpontba, addig a Talk Talk mélyen megmarad az emberi tartományban, és úgy marad nagyon is „zenei”, hogy kerüli a hivalkodó, a korra egyre inkább jellemző soul-os, esztrádos hangszerelést. Az It’s My Life - a The Cars szintén 1984-es Heartbeat City című albumával együtt - remek zárlata a pop egyik nagy korszakának, a new wave-nek. Az évtized közepétől a legtöbb new wave vizével megkeresztelt zenekar továbblép a hideg, diszkós ritmusokkal összekacsintó dekadens világtól, és a kreatív lázadás helyett a zenei és hangszerelésbeli tökély felé viszik el az álmaikat, a polírozott soul, az esztrádos pop-jazz és a más perfekcionalista megoldások felé. A Talk Talk viszont megmaradt a kreativitás erőterében, és hozta létre a nyolcvanas évek második felében azt a programot, amit art-rocknak neveznek, vagy még fellegzősebben mondva popművészetnek.

https://www.youtube.com/watch?v=1FezKvr5naI