Gyásztávirat - Elhunyt Herman Wouk amerikai író

Százhárom éves korában meghalt Herman Wouk Pulitzer-díjas amerikai író, számos bestseller, köztük a Zendülés a Caine hadihajón című világhírű regény szerzője.

MTI

Wouk május 27-én töltötte volna be 104. életévét, és még halála előtt is egy könyvön dolgozott - közölte pénteken Amy Rennert, az író irodalmi ügynöke. Álmában hunyt el a kaliforniai Palm Springs-i otthonában, ahová sok-sok éves washingtoni tartózkodás után költözött - tette hozzá. Wouk egyike volt azoknak a nagy amerikai íróknak, akik a második világháború után jelentek meg az irodalmi életben és zsidó történetekkel ismertették meg az olvasóközönséget. Hosszú és páratlan karrierje során írt történelmi regényeket, forgatókönyveket, rádiójátékokat, sőt egy musicalt is Jimmy Bufett-tel. 1952-ben kapott Pulitzer-díjat a Zendülés a Caine hadihajón című regényéért, amelyet 1954-ben filmesítettek meg Humphrey Bogarttal a főszerepben.

Herman Wouk orosz zsidó emigránsok gyermekeként New York Bronx negyedében jött a világra 1915. május 27-én. A Columbia Egyetemen végzett, ezután dramaturg lett. Amikor 1941 decemberében az Egyesült Államok belépett a második világháborúba, önként jelentkezett a haditengerészethez, 1943-tól a csendes-óceáni hadszíntéren szolgált, nyolc partraszállásban vett részt, több kitüntetést kapott. A polgári életbe visszatérve kezdett írni, először rádiójátékokat, első, szatirikus regénye, az Aurora hajnalpír 1947-ben jelent meg. A nagy sikert a Zendülés a Caine hadihajón című regénye hozta meg számára 1951-ben. A személyes háborús élményeken alapuló mű hőse a pszichopata Queeg kapitány, aki vészhelyzetben fejét veszti, ezért néhány tiszt fellázad ellene és leváltja. A regényben, amely a nagy amerikai háborús könyvek sorába illeszkedik, Wouk ítéletet mond a haditengerészet és általában a hadsereg általa idiótának tartott rendszeréről. A regényt tucatnyi nyelvre fordították le, színpadi és filmváltozat is készült belőle.

Wouk 1952 és 1974 között a New York-i Yeshiva Egyetemen angol irodalmat tanított, közben egymás után írta regényeit, amelyek közül több bestseller lett. Az 1971-ben megjelent A forrongó világ, majd 1978-ban az ezt folytató Háború és emlékezet a II. világháború küzdelmeit idézi fel. Megírásukat igen alapos, számos országra kiterjedő kutatómunka előzte meg, így méltán írhatta egy kritikus: "az amerikaiak többet tanultak Wouktól a II. világháborúról, mint bármilyen más forrásból". Foglalkoztatta a zsidó múlt és jelen is: Hajnalcsillag című 1955-ös regényének hőse elveti hitükhöz ragaszkodó szüleinek értékrendjét. Ennek a kérdésnek szentelte Én Istenem (1959) című kötetét is, amelyben a zsidó hit személyes értelmezését adja. A modern Izraelbe vezet a kétkötetes Remény, amely 1993-ban jelent meg. 1955-ben adta ki Marjorie Morningstar című regényét, amely a női tisztaságra épít, és amelynek - más műveihez hasonlóan - egy erkölcsi kérdés áll a középpontjában.

2005-ben jelent meg Texasi labirintus című könyve, amely a tudomány és politika összefonódásáról fest képet. Írásait nem jellemzik technikai újítások, de igen népszerűek, a "woukism" kifejezés egy időben a hatásvadász, giccses bestsellert jelentette az amerikai kritikai nyelvben. Aprólékos kutatómunkával készült regényeinek alapja az emberi jóságba és tisztaságba vetett töretlen hit. 1937 óta vezetett, száz kötetnél is terjedelmesebb naplóját 2008-ban a Kongresszusi Könyvtárnak adományozta, digitális változata nyilvánosan hozzáférhető. 2008-ban ő volt az, aki először megkapta a Kongresszusi Könyvtár életműdíját regény kategóriában. Százéves korában fejezte be memoárját.