Keller András: „Magyarország elsősorban a szólistáival, zeneszerzőivel, kis kamaraegyütteseivel és karmestereivel adta a legtöbbet a világnak"

Bár Magyarországot a méreteihez képest, de egyetemes értelemben is kimagasló teljesítménye alapján zenei nagyhatalomnak nevezhetjük, most mégis úton vagyunk afelé, hogy elveszítsük ezt a pozíciót – nyilatkozta a Fideliónak adott interjújában Keller András, a Concerto Budapest művészeti vezetője. A világhírű szimfonikus nagyzenekar karmestere szerint az országnak sokkal jobban meg kellene becsül zenei tehetségeit, és újragondolnia a komolyzene támogatását.

061.hu

Keller András a kultúra, azon belül a zenei élet finanszírozási struktúrájában és a mögötte húzódó filozófiában látja a bajok forrását: a rendszerváltás után kiépült szisztéma meglátása szerint ugyanis nem a kimagasló tehetségek és teljesítmény prosperitását szolgálja, hanem a minőséggel szemben a mennyiséget támogatja. Példaként említette a jelenleg hatályos Előadóművészeti törvényt, amely szakszervezeti törvényként megélhetést próbál biztosítani, miközben közigazgatási szinten komoly károkat okoz a minőségi zenekultúrának.

Úgy véli, a törvény voltaképpen „a középszer védelme a kiemelkedők ellen”, és a zenekarok finanszírozásában is bizonytalan helyzetet okoz: ahogy a kortárs zene és a kamarazene, a 12 főnél kisebb komolyzenei formációk, például egy vonósnégyes sem definiálható ebben a támogatási rendszerben.

– fejtegette a Fideliónak a karmester. A művészeti vezető hangsúlyozta, bízik abban, hogy a kormány új és korszerű stratégiát alkot tradícióink és jelenlegi értékeink akkumulálása érdekében az életminőséget is nagymértékben befolyásoló klasszikus zenei kultúra területén, amivel kulcspozícióba kerülhetnénk. Mint mondta, a komolyzene támogatása eltörpül a sporté mellett, pedig érdemes volna Magyarországnak felzárkóztatnia megbecsülésben és támogatásban a klasszikus zenét. Ennek érdekében a sport mintájára a zene területén is működőképessé válhat a szponzoráció gyakorlata, hiszen nagyon sok kiemelkedő együttese van a magyar zeneművészetnek, amelyre a világ kíváncsi lenne.

– hangsúlyozta. A magyar zenei géniusz páratlan erővel bírhat az ország arculatának alakításában”, a bemutatására pedig leginkább a szimfonikus zenekarok és a kisebb klasszikus formációk a legalkalmasabbak. Csakhogy hiába a nagyszerű hazai koncertélet, „a világ zenei krémje folytonosan és menetrendszerűen Bécsig jön el”. Mi nem a zenei importban, hanem az exportban lehetünk Bécshez hasonlatosan vonzók és sikeresek. Néhány milliárddal több ráfordítással a Budapesti Fesztiválzenekar, a Concerto és az NFZ (Nemzeti Filharmonikusok) mellett több zenekarunk is bekerülhetne a világ élvonalába.

Ehhez pedig egészséges minőségi versengésre van szükség, amit nem segítenek elő a támogatások kirívó aránytalanságai: a karmester példaként hozta fel a Concerto Budapestet, amely elmondása szerint a kiemelt állami támogatásáról szóló álhírekkel ellentétben alig több, mint negyedét kapja a Nemzeti Filharmonikusok támogatásának.

Keller megjegyezte, noha a magyar zenekari kultúra soha nem látott szakmai virágzását éli, de a komolyzenére költött jóval jelentősebb támogatás mellett fontosnak tartja egy törvényben lefektetett, objektív mércére és minőségi szemléletre épülő szabályzórendszer felépítését is. A Zeneművészeti Bizottság elnökeként örömmel venne részt az egységes zenei stratégia kidolgozásában, egy külön zenei törvény megalkotásában, ám eddig nem kaptak információikat készülő tervezetről.

A Fidelio interjúja Keller Andrással ITT olvasható.

Fotó: papageno.hu