A skorpió, az ikrek meg a svájci bubiskanál - Hét emlékezetes filmszerep a 60 éves Rudolf Pétertől

‎ 061.hu 2019. október 15. 16:37

Hatvanéves lett október 15-én Rudolf Péter, a legsokoldalúbb magyar színművészek egyike. Születésnapja alkalmából a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező legemlékezetesebb filmes alakításai közül válogattunk.

061.hu

Cha-cha-cha (1982)

Bár ugyanabban az évben készült, és azonos évtizedben játszódik a Megáll az idővel, Kovácsi János nemzedéki közérzetfilmje inkább csak egy erős szkeccsekből összepattintott, a beat berobbanása előtti időszakba kísérő líraian groteszk felnövéstörténet, amelyből a film végén bevágott női nemiszerv ellenére partvonalra szorul a lázadást a hatvanas évek fojtogató levegőjében megkötött kompromisszumokkal szembeállító Gothár-Bereményi klasszikus mélysége. A cselekmény színtere egy tánciskola, ahol minidrámák és komédiák zajlanak a rumba és a cha cha cha alaplépései közben. A 20 éves Rudolf Péter egy 15 éves, tétova, sérülékeny és introvertált gimist, Gruber Ernőt alakítja, aki keresi a helyét a beszűkült kádári világban, szívja a szálanként vett Daru cigarettát és verseket ír álmai asszonyának, ám egy fájdalmas csalódás után rá kell döbbennie a valóságra. Kissé hollywoodias, bájos és szerethető film –Rudolf Péter, Hollósi Frigyes és Eszenyi Enikő belépője a filmvilágba.

Szerencsés Dániel (1985)

Sándor Pál kultfilmje két fiatalról szól, akik az 1956-os borzalmak ideje alatt úgy döntenek, elhagyják az országot. A főhős, a tizenhat éves Dani Amerikába készülő szerelme után indul Nyugatra, vele tart a házukból Angeli, akit a fegyveres harcban való részvétel késztet menekülésre. El is jutnak a nyugati határig, ahol a megbeszélés szerint egy szállodában kell megvárniuk a teherautót, amely átviszi őket Ausztriába. A határszéli, menekülőkkel telezsúfolt szállodában töltött pokoli éjszakán még utoljára feltehetik maguknak a kérdést: menni vagy maradni? Mindkét fiú kiábrándul útitársaiból: Dániel a lány cinikus és kapzsi szüleiből, Angeli Gyuri pedig exávós apja kegyetlenségétől, és visszafordulnak… Szerencsés a hatvanas évek nagy sorskérdéseit veti föl az apának: “Miért ették itt meg a kommunisták a kommunistákat?” A kérdés, azonban, mint minden Sándor Pál-filmben, személyes, szenvedélyes sorstörténetbe ágyazódik. De a film több a sztorinál, Sándor és az operatőr Ragályi Elemér is többet mond egy-egy világítási effektussal, egy látószöggel, a többfelé utaló képnyelv pedig a fiatal Rudolf Péter, Bodrog Gyula és Kern András tolmácsolásában válik még árnyaltabbá.

A skorpió megeszi az ikreket reggelire (1992)

Tamás szerelemből nősült, első gyermekének születése után pedig örömmel szeretné közölni a hírt nagyanyjával (Törőcsik Mari), ám a telefon félrekapcsol. A vonal túlsó végén Pannival, a csinos fotóslánnyal hozza össze a végzet. Hamarosan tisztázódik a félreértés, és a lány végül egy üveg pezsgővel állít be a telefonfülkébe, a koccintás pedig hosszú csókban végződik. Viharos viszony, amolyan se veled, se nélküled kapcsolat veszi kezdetét, a szélsőséges megnyilvánulások mellékzöngéjeként pedig a fiatalok a környezetüket is tönkreteszik, de mindig visszatérnek a másikhoz. Gárdos Péter a Szamárköhögés után (amiben szintén játszik Rudolf Péter) ismét megmutatta, micsoda érzéke van a dráma és komédia vegyületeihez, a filmjét viszont elsősorban Eszenyi Enikő és Rudolf játéka viszi el a hátán. Alakításukban szinte mindent végigzongoráznak, ami egy színésznek feladata lehet: boldogok, dühösek, viccesek, kretének, szertelenek, eszelősek, részegek, búskomorak… Garas Dezső, Pápai Erika, Hernádi Judit, Bárdy György, Csuja Imre, Temessy Hédi is feltűnik a filmben.

Hamvadó cigarettavég (2001)

Bacsó Péter új megvilágításban tálalja a Karády-mítoszt: háttérben a filmsztár, reflektorfénybe kerül a magánember. A történetnek három hőse van: Zsüti, az egykor ígéretes alanyi költőből lett csóró dalszövegíró (Rudolf Péter), a Díva, a körülrajongott énekes-színésznő (Nagy-Kálózy Eszter) és a mindenható kémfőnök (Cserhalmi György), a Díva szerelme, aki egyre inkább rádöbben a II. világháború kilátástalanságára és megpróbál tenni is valamit, hogy az ország kikeveredjen a tragikus csapdából. Nem csak a három ember sorsa, de három világ hangulata is keveredik a filmben: a '40-es évek Budapestjének vihar előtti csendje, „békebeli" éjszakai élete, és Zsüti kávéházi-rejtőjenői világa furcsa és simlis alvilág alakokkal, valamint a keleti front és az egyre közeledő háború szörnyűsége. Rudolfék módfelett emlékezetes alakítást nyújtanak, beárnyékolva a dramaturgiában fellépő zavart, ami eldönthetetetlenné teszi, hogy voltaképpen Karády vagy Zsüti filmjét látjuk-e, miközben Cserhalmi figuráját is ugyanúgy követjük olyan helyekre, ahol a másik két főhős nincs is jelen.

Üvegtigris (2001)

Aki nem látta volna, a Rudolf Péter rendezte Üvegtigris története hat jó barát mindennapjait mondja el: Lali, az amerikamániás büfés (Rudolf maga), Gaben az autónepper (Reviczky Gábor), Róka, a piti csencselő (Gáspár Sándor), Cingár, a hülyehajú szaxofonos (Szarvas József), Csoki, a majdnem kőkemény motoros (Csuja Imre), na meg Sanyi, a szefós hajléktalan (Horváth Lajos Ottó). Még a film gyengébb folytatásaira is jobbára örömmel emlékszik az ember, de a kultikus első rész a maga módján új fejezetet nyitott a hazai vígjáték történetében, átmentve a nyolcvanas évekbeli szocreál roncsfilm-szatírák hangulatát, ugyanakkor üdvözölve a piacképes nyugati vígjátékok tempóját és látványvilágát. Az Üvegtigris a Família Kft. -sorozatban még roppant tuskón kivitelezett túlburjánzó termékelhelyezés zseniális megoldáshalmaza, ami valódi történet híján a maga sztorizós, szkeccsfüzéres módján mindig arra halad, ahol a szponzor termékeinek fel kell tűnnie, de mindezt elég lazán teszi ahhoz, hogy a sztenderd poénok mellett ezeken is tiszta szívvel felnyerítsünk.

Kalandorok (2008)

A negyedik házasságában is csődöt mondott kiégett pesti bárzenész, a trombitás Elekes Géza (Rudolf Péter) telefonhívást kap apjától, akivel már évtizedek óta nem beszélt. Fiával, a magát nem éppen tiszta munkákkal eltartó Andrással felkerekedik, hogy meglátogassa az Erdélyben élő szüleit. Odaérve apja (Haumann Péter) azzal fogadja: ötven év után elhagyja a zsémbes asszonyt (Pogány Judit), és Magyarországra költözik az új élet reményében. Géza vonakodva fogadja az ötletet, mert neki sincs lakása, de ezt nem meri elárulni apjának és fiának. Egymáson kívül számos megpróbáltatással szembesülnek: gázolás, üldözés, nők, hullák és a zöldhatáron való átkelés vár a kalandorokra, miközben közelebbről is megismerhetjük a három férfit, akik le sem tagadhatnák, hogy rokonok: mindnyájan valamiféle függőségben szenvednek (cigaretta, szerencsejáték, szex), lakásproblémákkal küszködnek, és úgy tűnik, nincs szerencséjük a nőkkel. Paczolay Béla road movie-ja, 2008 harmadik legnézettebb mozifilmje nem csupán szórakoztató és briliáns alakításokkal tűzdelt, de a drámaiságot, mi több a szociográfiai tudást sem nélkülözi.

1945 (2017)

Török Ferenc hetedik filmjének, a Szántó T. Gábor Hazatérés című novellája alapján készült történelmi szociodrámának témája a második világháború utáni újrakezdés, a zsidók elhurcolása nyomán felmerülő bűntudat és bűnrészesség a vidéki Magyarországon. A faluba két idegen zsidó férfi érkezik 1945 augusztusán, akikről semmit nem tudunk, ahogyan a falubeliek sem, ám már puszta jelenlétük a kollektív bűntudat olvasztótégelyévé változtatja a települést, a békével visszaköltözött idill pedig repedezni kezd. A feszültségkeltés, a beállítások és számos motívum a westernfilmeket idézi, ami nem csoda, Török számára bevallottan Fred Zinnemann Délidője jelentette a fő kiindulási pontot. Rudolf Péter a történet középpontjába rakott jegyzőt alakítja, a falu fenyegető gömbhalát, aki igyekszik nagyobbnak mutatni magát, mint amilyen valójában, ám az illúzió szertefoszlik, ahogyan lassan fény derül kicsinyességére és szánalmasságára. A színész meghízott a szerep kedvéért és kopaszra borotválta a fejét, de nem csak külsőségekben kelt zavart a nézőben: a gonosztevő bebábozódott lárvájából kikecmergő imágó egy olyan ellentmondásos személyiség lélekútjának ábrázolata, aminek hiteles bemutatására Rudolf Péteren kívül csak kevesen lennének képesek.