Mi van a kosárban? - Bemutatták Tóth Eszter Zsófia és Poós Zoltán Csemege ajándékkosár - Fogyasztás és zene a Kádár-korszakban című könyvét
Különleges vállalkozás, egy író és egy történész közös munkájának eredménye a Csemege ajándékkosár - Fogyasztás és zene a Kádár-korszakban című, az elmúlt év végén megjelent kötet. Tóth Eszter Zsófia jellegzetes tárgyak, meghatározó termékek és emlékezetes események ismertetésével idézi meg a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas éveket, miközben folyamatosan szól a zene: Poós Zoltán író a gulyáskommunizmus emblematikus könnyűzenei korongjait mutatja be a fejezetekhez csatolt rendhagyó lemezismertetőiben. Az Írók boltjában tartott könyvbemutatón Rozsonits Tamás zenei újságíró beszélgetett a szerzőkkel.
MP - 061.hu
Néhány éve egy osztálytalálkozó alkalmával, kamaszként átélt személyes emlékek élményszámba menő felidézése után született meg az ötlet Tóth Eszter Zsófiában, hogy a történész szakmaiságával rendszerezze és kötetbe gyűjtse a szocializmus mindennapjainak jellegzetes emlékeit. Először a Napi történelmi forrás című tudományos weboldalon jelentek meg írásai a Kádár-kor jellegzetes tárgyi rekvizitumairól vagy olyan kamaszkori jelenségeiről, mint a lassúzás a Házibuli című film zenéjére.
„Ezek az internetes felületek arra is alkalmasak, hogy megtudjuk, melyik téma tart számot nagyobb vagy kiemelt érdeklődésre. A lassúzást tizenötezren olvasták, még szavazás is volt, kinek melyik szám volt a kedvence, mire szeretett lassúzni annak idején”
– mesélte a történész. Mint mondta, a kutatott korabeli sajtó, saját és ismerőseink emlékezete mellett az olvasók is küldtek személyes emlékeket, így források tárházából dolgozhatott. Az interaktív adatgyűjtés nyomán megkezdődhetett a könyvírás, a szerző a kamasz fiával is konzultálva szűrte ki, mi az, ami a mai fiataloknak már teljesen idegen, de érdekes lehet a nyolcvanas évekből. A szerző hangsúlyozta, hogy bár a kötet a generációs emlékezet lenyomata, az olyan témákról, mint az aerobikláz, a moncsicsi-kultusz, a kvarcóradili, a kubai narancs vagy a nagy 87-es havazás, egzotikus időutazást jelenthet azoknak a nemzedékeknek is, amelyek tagjai nem élhették át ezeket az évtizedeket.
Tóth Eszter Zsófia elárulta, ő kezdeményezte a közös munkát szerzőtársával, Poós Zoltánnal, aki szépirodalmi regényei mellett a hazai popkultúra és a Kádár-korszak tárgykultúrájának megszállott kutatójaként több nagysikerű könyvet is írt ezekben a témákban. Ketten állították össze az olvasókönyvként is funkcionáló kötetet, amelynek egy-egy témaköre önálló olvasmányként is befogadható. Poós Zoltán felidézte, szerzőtársa először arra kérte, hogy írják közösen a fejezetek szövegeit, esetleg lábjegyzetelje azokat, ám miután ebben a témában már több könyvet is írt, azt javasolta, hogy inkább lezenéli a könyvet.
„Gördülékenyen együtt tudtunk dolgozni, ez úgy is működött volna, ha összefésüljük a kettőnk szövegét, ám szerencsésebbnek tűnt, ha ezt mégsem tesszük meg. A mondandónk úgy is összeér, hogy az én szövegeim egy halványszürke tónust kaptak a fejezetekben”
– mondta az író, aki szerint közös nevező, hogy mindketten foglalkoznak a farmerkultúrával, a Trapper farmer tavalyi könyvében, a Rock&Roll Áruházban is benne van. Ennek megfelelően mindkét szerző a nevezett viseletről értekező saját írásából olvasott fel. A társszerző szerint a farmerek is kiváló lenyomatai a korok változásának.
„A Trappert ugyanazon a gyártósoron felváltja a Lee Cooper, bejön ’83 körül a punkok által is hordott, vidéken csak R-Go-nadrágnak nevezett répanadrág, ’87 körül pedig a glamrock-korszakot jelző márványkoptatott farmer - Pataky Attila is ilyen denevérujjú dzsekiben feszített akkor a színpadon.”
Poós elárulta, fontos, de nem feltétlenül a legfontosabb magyar poplemezekről ír a könyvben, aminek elmondása szerint kultúrdiplomáciai okai is vannak, hiszen akadt már példa sértődésre amiatt, ha egy-egy általa összeállított szubjektív minden-idők-leg-leg listájáról valaki lemaradt.
Rozsonits Tamás kérdésére a szerzők elárulták, egymás szövegei közül melyik tetszett nekik a legjobban. Poós Zoltán a Trapper farmeres fejezetet emelte ki, míg Tóth Eszter a Vikidál Gyula 1985-ös szólóalbumáról írt ismertetőt. A zenefelelős szerint a szakma nem tartja a kor legjobb magyar albumai közt számon, azért választotta be 50+1 lemezismertető közé, mert így írhatott arról is, hogy a megjelenésének éve korszakhatár, bizonyos szempontból a magyar klasszikus rockzene utolsó nagy éve volt, amikor még koncertezik a Korál, a P.Mobil, a Pandora's Box és a Karthago. A Magyar Live Aid-el, 1985. december 27-én lezárul egy korszak, a következő évben aztán ezek a zenekarok feloszlottak, a könnyűzenei szcéna pedig teljesen átalakult.
A változás első hullámait az István, a király keltette 1983-ban: a félmillió példányban eladott duplalemezen közreműködhettek a legnépszerűbb rockerek, ám sok pénzt nem láttak a produkcióból, így később majdnem minden szereplő lehetőséget kapott szólólemez készítésére. Vikidál kísérletezésbe fogott, és mások is követték a példáját, a nagy zenekarok feloszlottak, a Pokolgép feltűnésével pedig beköszönt a klasszikus magyar heavy metal aranykora.
"Ezeket a zenetörténeti adalékokat mind bele lehetett szőni a lemezajánlókba, tehát nemcsak a lemezek körülírása volt a cél, hanem az is, hogy elhelyezzük abba a történelmi korszakban, amit Eszter vázolt fel társadalmi perspektívában" - hangsúlyozta az író. Mint mondta, szóba került már a kötet folytatása, aminek témája a kilencvenes évek lenne. Megjegyezte, ez zenei fronton lényegesen nehezebb helyzetet teremtene, mivel az az évtized nem termelt ki ötven kiemelkedő magyar lemezt - mondta Poós Zoltán.
A rendezvény képeit Borsos Roland készítette.
