Pesti Srácok

Gyásztávirat - Elhunyt Joseph Vilsmaier, a Sztálingrád rendezője

Elhunyt 81 éves korában Joseph Vilsmaier bajorfilmrendező, aki a német történelmet olyan filmekben mutatta be, amint a Sztálingrád, a Comedian Harmonists vagy a Marlene.

MTI

Vilsmaier 1939-ben született Münchenben, zenét tanult és technikusként állt munkába még az előtt, hogy a hatvanas években a filmipar felé fordult volna. Pályafutása kezdetén kameraman volt a német televízióban, a Tetthely és más népszerű sorozatok operatőreként dolgozott. Rendezőként ötvenévesen, 1989-ben debütált a Tejleves című háborús drámával. A film, amelyben saját életére tekintett vissza, nagy kasszasiker lett Németországban, és megalapozta Vilsmaier rendezői karrierjét.

PestiSracok facebook image

Sztálingrád című filmjét a keleti fronton harcoló Wermacht-katonákról 1993-ban forgatta, a Comedian Harmonists pedig 1997-ben készült, és a híres német a capella együttes történetét idézte fel, amely sikerei csúcsán a harmincas években a zsidóüldöző náci ideológia áldozata lett. Marlene Dietrichről szóló életrajzi filmje 2000-ben került a mozikba Katja Flint főszereplésével. Az álom testvére című filmjét, amely egy kitalált 19. századi zseniről szólt, 1995-ben Golden Globe-díjra is jelölték.

https://www.youtube.com/watch?v=bN6bfVJmhbc

Röviddel halála előtt fejezte be Der Boandlkramer und die ewige Liebe című utolsó filmjét, amelyet idén novemberben mutatnak be Németországban. Monika Grütters német kulturális miniszter "szenvedélyes művészként" méltatta Vilsmaiert, aki "összetett történelmi témákat" mutatott be filmjeiben nézők millióinak.

Fotó: Hollywood Reporter

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.