"A Jóisten rátett a tenyerére, és azóta azon visz tovább" - Zenthe Ferenc 100 éve született

Száz éve, 1920. április 24-én született Zenthe Ferenc Kossuth- díjas színész, a nemzet színésze. A közönség és a szakma körében is rendkívül népszerű, kedves és szerény színművészt legtöbben a Szomszédok Taki bácsijával és A Tenkes kapitánya Eke Mátéjával azonosítják, de a két produkció között eltelt évtizedekben több emlékezetes tévé- és rádiósorozatban is szerepelt, és legendás alakítások tucatjai fűződnek a nevéhez színpadon és filmen egyaránt. A Jób lázadása című filmjét Oscar-díjra is jelölték.

MP - 061.hu

Zenthe Ferenc a ma már Salgótarjánhoz tartozó Salgóbányán született Rameshofer Ferenc néven, Rameshofer Béla bányafőmérnök és Stephens Franciska gyermekeként. A Zenthe vezetéknevet anyai nagyanyjától vette át. Ezen a gyönyörű vidéken telt Zenthe Ferenc gyermekkora, pazar otthoni kilátással, szolgálati lakásuk kertje felett magasodott a salgói vár. Iskoláit Egerben a cisztercitáknál, majd a nyíregyházi katolikus gimnáziumban végzett. A színi mesterség iránti érdeklődést apja ültette belé, aki vetítőgépet, gépészt, zongoristát szerzett, némafilmeket hozatott a kis bányászfaluba, s később is elvitte moziba, színházba az internátusból hazatért fiát. A színészetről azonban hallani sem akart. A közgazdaságtudományi egyetemre íratták be, ahol - nem túl nagy lelkesedéssel - elvégzett négy szemesztert.

- mesélte később. Nagy titokban jelentkezett a Színművészeti Akadémiára, s palócos kiejtése ellenére is felvették, ám a sors ismét közbeszólt: 1942-ben behívót kapott, de a frontra nem került ki.

Egy színész mégiscsak a színpadon önmaga

A háború után már nem volt kedve folytatni a tanulást, inkább Pécsre szerződött, majd számos vidéki színházat végigjárt. 1947-től Debrecenben játszott, vendégként Ludas Matyit alakította a fővárosi Ifjúsági Színházban, 1952-ben a Madách Színház tagja lett, s a teátrumhoz mindvégig hűséges maradt. Pályafutásáról később így nyilatkozott:

Nem vágyott nagy szerepekre, csak Peer Gyntöt akarta igazán eljátszani - hiába. Lehetett viszont Puck, majd Zuboly Shakespeare Szentivánéji álmában, Móricz Ludas Matyijának címszereplője, Noszty Pál Mikszáth, Scapin Moliére művében, Dickens Karácsonyi énekében Ebenezer Scrooge vagy Jákob a Rice-Lloyd Webber szerzőpáros József és a színes, szélesvásznú álomkabát című musicaljében. Nyugdíjasként is állandóan színpadon volt a Madách Színházban.

Igazán azonban a filmgyártás és a televízió "kényeztette el". Első filmszerepét Nagy Sándor honvédtábornokként 1953-ban alakította a Föltámadott a tenger című monumentális alkotásban, ezt a Rákóczi hadnagyának főszerepe követte, ehhez az öttusázók tanították meg lovagolni, e tudásának később sok hasznát vette. Ezután romantikus vígjátékok főszerepei következtek a sármos, a kamera előtt természetesen viselkedő színész életében: a 2x2 néha 5, a Mese a 12 találatról, a Kölyök, a Fapados szerelem. Később egyre inkább jellemszerepeket formált meg, az 1983-ban készült, Oscar-díjra is jelölt Jób lázadásában módos falusi zsidót alakított, aki egy keresztény kisfiút fogad örökbe a második világháború alatt.

Neve igazán az 1962-ben forgatott, 13 részes A Tenkes kapitánya című tévésorozattal forrt össze. A sorozat nem csak itthon lett legendás siker, de világszerte bemutatták, még Kínában is. Aztán még számos tévésorozat következett: a Rózsa Sándor, a Tüskevár, a Princ, a katona, a Bors és a Szomszédok, utóbbiban a taxis Taki bácsi szerepében. A népszerű rádiós sorozat, a Szabó család is végigkíséri pályafutását: ő volt az a szereplő, akit halála után a közönség hatalmas felháborodása miatt közkívánatra "fel kellett támasztani", azaz visszaírták.

Első felesége korán elhunyt, házasságukból egy fiú született. A színész a tragédia után sokáig nem találta a helyét. Egy interjúban így emlékezett vissza erre az időszakra:

"Nem ismerek mást, akibe ennyi kedvesség szorult"

Kezdettől a közönség szeretete övezte és számos kitüntetést is kapott, többek között Jászai Mari-díjat (1954, 1968), érdemes és kiváló művészi címet. Kossuth-díjjal 1997-ben tüntették ki "sokoldalú művészi pályája elismeréseként", szülővárosa, Salgótarján díszpolgári címmel jutalmazta 2003-ban. A nemzet színészévé 2005-ben választották meg, ugyanebben az évben Magyar Örökség-díjjal tüntették ki sokoldalú emberábrázolásáért.

Legendásan kedves és derűs ember volt, erről több színésztársa is megemlékezett. "Nem ismerek mást, akibe ennyi kedvesség szorult" - mondta róla Tordy Géza, aki elárulta színésztársa egy különleges képességét is: ha volt öt szabad perce, Zenthe arra a röpke időre minden körülmények között képes volt azonnal elaludni, aztán kipihenten ébredt és csillogó szemmel tért vissza. Mint mondta, Zenthe Ferencnek mindenről megvolt a véleménye, de megtartotta magának. Erről ő maga így nyilatkozott egy interjúban:

A színművész súlyos betegség következtében nyolcvanhat éves korában, 2006. július 30-án érte a halál tüdőgyulladás következtében. Szülőhelyén, Salgótarján Salgóbánya városrészében halála után egy évvel emlékparkot alakítottak ki, 2008-ban mellszoborral is emléket állítottak neki. 2014 novemberében a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum könyvet jelentetett meg róla, Köszönöm a Jóistennek, hogy ide születtem címmel, amelyben a színész gyermekkorát és a szülővárosához, Salgótarjánhoz fűződő, haláláig tartó kötődését mutatja be. A Salgótarjánban 2012-től működő színház az ő nevét viseli.

Kiemelt fotó: Bartal Ferenc/MTI