Egy előadás, ami humorral érzékenyít - Az apa a Pesti Színházban
Október 17-én mutatják be Florian Zeller Az apa című darabját a Pesti Színházban, amely 2014-ben elnyerte a legjobb színműnek járó Moliére-díjat, és azóta a világ számos országában bemutatták. Töretlen sikere és népszerűsége abban rejlik, hogy egy olyan témát – az időskori demenciát – dolgoz fel érzékeny humorral, ámde szokatlan nézőpontból, amiről szinte mindenkinek van tapasztalata hozzátartozóként, ismerősként, barátként. A keserves komédia Valló Péter rendezésében, Kern Andrással a főszerepben debütál.
061.hu
André mostanában mindent elfelejt, valahogy nem állnak össze a dolgok a fejében. A lakása, a lánya, a bútorok... minden olyan idegennek tűnik. Anne, a lánya próbál neki segíteni, de André ápolása a lehetetlennel határos: az idős férfi mindenkit elmar maga mellől, és lassan teljesen elveszíti a kapcsolatát a valósággal is. Florian Zeller Az apában rendkívüli érzékenységgel és finom humorral ábrázolja egy idős férfi küzdelmét a felejtéssel, a betegséggel és a lassú leépüléssel. A demencia ugyanis az agyi funkciók folyamatos hanyatlásával jár együtt, memóriaromlást, a mozgásfunkciók beszűkülését okozhatja, és akár odáig ronthatja a beteg állapotát, hogy képtelen lesz ellátni napi rutintevékenységeit.
„Több mint 10 millió demens ember él Európában, így ma már olyan sokakat érint ez a probléma, hogy azt gondolom, a színháznak is dolga ezzel foglalkozni. Ez az előadás azért is tudja érzékenyíteni a nézőket, mert bár a téma, amit feldolgoz keserves, mégsincs benne egy pillanatig sem keserv. Az élet szeretetének a szemszögéből próbálja nézni az egész folyamatot, amitől az rokonszenves és átélhető lesz” – emeli ki az előadás rendezője, Valló Péter.
Míg a legtöbb hasonló témával foglalkozó mű a hozzátartozók szemszögéből mutatja be a folyamatot, Az apában a világot André észlelésén keresztül tapasztaljuk. A beteg nézőpontjából, aki úgy érzi nincs semmi baja, nincsenek problémák, csak a környezete vetíti ki rá ezt az egészet. A főszereplőt játszó Kern András szerint maga a helyzet az érdekes. „Az, ahogy a férfinak a kezdetektől végigkövethetjük a demencia felé vezető útját. Miként változik meg a kapcsolata a közvetlen környezetével, a lányával, annak előző férjével és mostani párjával, majd megjelennek a különböző látomásszerű alakok, akiket már nem ismer meg... Ami a legjobban megfogott a színdarabban, hogy egy ennyire sötét téma ellenére bődületesen jó humorral van megírva.”
A leépülés mellett egy másik konfliktus is megjelenik a színpadon. André lányáé, akinek édesapja ápolását egy új szerelmi kapcsolattal kellene összeegyeztetnie. „Anne-t játszom, aki egyedüli hozzátartozóként igyekszik ellátni a beteg édesapját. Van ugyan egy párkapcsolata, de az élettársa sokszor nincs a segítségére, nehezen viseli el azt, hogy hármasban kell élni az apóssal. Anne a beteg apjának és a türelmetlen párjának is igyekszik megfelelni, ami nagyon nehéz helyzet” – meséli Bach Kata.
Fotó: Dömölky Dániel
