Tulipános kazettában repítettek disznósajtot az űrbe

Kevesen tudják, hogy Farkas Bertalan világűrbéli utazása előtt, majd fent a kozmoszban más feladatai mellett a táplálkozással kapcsolatos kísérletek végrehajtója és alanya is volt egyben. A Szojuz-36 űrhajósa ugyanis hazai „étvágyfalatkákkal” kényeztette önmagát és orosz kollégáit, akik állítólag nem tudtak ellenállni a magyaros ízeknek. Híres asztronautánk disznósajtot, pörköltöt, rakott káposztát, libamájpástétomot, babsalátát, füstölt marhanyelvet, sült vagdaltot, sőt, aszpikos sült csirkét is vitt magával az világűrbe.

ERDÉLYI E. PÉTER - 061.hu

Igaz, hogy majdnem szerencsétlenül végződött az űrkaják próbatétele, vagy ezek csupán városi, akarom mondani űrbéli legendák?
Igazak, az élet ugyanis néha kalandosabb, mint a regények, vagy a filmek. Történt ugyanis, hogy amikor az űrtáplálkozási bizottság az utolsó minőségi átvételre érkezett Budapestre, a szovjet elvtársak arra kértek bennünket, hadd nézzék meg a gyártás helyszínét. A kísérleti üzemünk központja az épület negyedik emeletén volt, és az alatta lévő szinten éppen a többféle gyümölcsvelőből készülő, ragacsos vegyes ízt gyártották. Ezen az emeleten gyakorlatilag minden ragadt, de mi a negyedikre mindig lifttel mentünk, így nem zavart senkit, mi folyik a harmadikon. Ám azon a nevezetes napon, amikor a delegáció megérkezett, a lift váratlanul elromlott. Miközben a szakértőkkel feszülten ültem a szobámban, kiüzentem a helyettesemnek, találjon ki valamit, mert ha azon a lépcsőházon ők felmennek, akkor annyi a magyar űrétel-kutatásnak. Ő aztán szerzett öt markos lakatost, akik kézzel húzták fel velünk együtt a lift kabinját.

Milyen ételeket rejtett az a konzervekkel teli magyaros doboz, amellyel 1980. május 26-án a hóna alatt szállt be az űrhajóba?
A tulipános kazettában sertéspörköltet, rakott káposztát, libamájpástétomot, babsalátát, füstölt marhanyelvet, sült vagdaltat, csirkét és magyaros étvágyfalatnak nevezett disznósajtot vittem. A magyaros menü fejlesztésével két évig foglalkozott a budapesti Konzerv- és Paprikaipari Kutatóintézet. Az űrutazás nyolc napja alatt a költséges kutatási folyamat eredménye az utolsó pörköltkockáig elfogyott Mivel Magyarország élelmiszeriparban volt jó, ezért hazánk azt a feladatot kapta, hogy élelmiszervonalon indítson kutatást. A feladat az volt, hogy az űrben az étvágyat fokozó, és az emésztést könnyítő ételeket fejlesszenek ki. Ráadásul a konzervdobozoknak a könnyen nyithatóság mellett az esetleges hatalmas ütéseket is ki kellett bírniuk.

Milyen kutatásokat, illetve fejlesztéseket kellett elvégezniük ahhoz, hogy az ételek megfeleljenek az elvárásoknak?
Jurij Gagarin 1961-ben mindössze két fogkrémes tubusra emlékeztető tárolóban húspasztát és csokikrémet vitt magával. Azóta rendszeresen jártak emberek a világűrben és az ottani tartózkodásuk időtartama egyre hosszabbá vált, ezáltal a táplálkozás jelentősége is fokozódott. Éppen ezért kellett nekünk is részt vállalnunk az élelmiszerbiológiai kutatásokban, illetve űrhajósételeket kellett fejlesztenünk, nem beszélve a konzervdobozok, tubusok modernizálásáról. Ma már közismert, hogy a légköri nyomás megváltozása következtében az emésztés folyamata megváltozik, az űrhajósnak jelentősen csökken az étvágya, gyakran erős hányingerrel kell megküzdenie. Mindennek a tetejébe a kozmoszban eltöltött idő alatt az űrhajósok részben vagy akár teljesen elveszítik a szaglásukat, ezzel együtt az ízérzékelésüket is. No, ezek után szakács legyen a talpán, aki kedvezni tud nekik. 1980-ban már többhetes űrutazásokat indítottak és tudományosan kidolgozott étrend szerint táplálkoztak az űrhajósok. A magyarok feladata az volt, hogy ezt a menüt fejlesszék tovább.

Milyen feltételeknek kellett az ételeknek megfelelniük?
Olyan pörköltet kellett főzni, amelynek a létartalma nem több tíz százaléknál, vagyis sem hidegen, sem melegen nem folyik ki. Feltétel volt továbbá, hogy kanállal lehessen enni, mert odafent nem lehetett se villát, se kést használni. Ráadásul a doboznak olyannak kellett lennie, hogy bírja a földi gyorsulás negyvenszeresét, és hogyha ütődés éri, ne sérüljön meg, ugyanakkor könnyen legyen nyitható! No és persze elvárás volt a magyar ízhatás. A legnehezebb feladat pedig az volt, hogy meg kellett felelnie a földi higiéniai követelmények százszorosának, hiszen akár egy hasmenés a világ végét jelenti az űrben. Az űrmenüt egy sor kutatóintézet dolgozta ki. Külön a húsipari, külön a konzervipari, külön a tejipari, a sütő- és édesipari, mind-mind a maga területén. Hatalmas listája volt az ételeknek, amit egy hosszabb űrutazás esetén az űrhajósok fogyaszthattak. Ráadásul ezeket az egyes személyek saját ízléséhez igazítottuk, vagyis a csomagokat egyenként felcímkéztük aszerint, hogy melyik űrhajós melyiket szereti. Így próbáltuk leküzdeni valahogy az űrben jelentkező étvágytalanságot.

Az űrkaják csomagolása is más, mint a földieké?
Igen, mert a súlytalanság körülményei között az étkezés is veszélyes, ezért minden étel különleges csomagolást kap. A húsételek, pástétomok konzervdobozba kerülnek, a leveseket, gyümölcsleveket, szörpöket tubusokba töltik, hiszen a folyadékot csak így lehet elfogyasztani, hiszen az ital kiröpülne a nyitott pohárból. A kenyér minden egyes falatját emészthető fóliába csomagolják, csukott szájjal rágtuk meg és azzal együtt nyeltük le. Erre például azért volt szükség, hogy ne kerüljön morzsa a légutakba, mert az űrben ez végzetes lehet.

Végül sikerült a higiéniai feltételeknek is eleget tenniük, de milyen trükkel lehetett minimalizálni az étkek térfogatát és súlyát?
Mivel az űrhajóban nagyon kevés a hely, és minden gramm súly számít, az asztronauták nem vihetnek magukkal nagy tömegű fogásokat, és értelemszerűen nem lehet főzni sem odafenn. Ennek megfelelően különböző készételeket csomagoltak nekünk – konzervek, fagyasztva szárított majd "visszanedvesített" fogások, furcsa folyadékok szerepeltek a menüsoron.

Önnek is ízlett a magyaros menü?
Mivel én hagyományos magyar ételeken nőttem fel, nekem kicsit szokatlanok voltak a világűr ízei, ezért még ott is édesanyám tejfölös csirkéjére vágyakoztam, annak az ízét éreztem a számban, főleg, amikor a Kárpát-Medence felett szálltunk.

Édesanyám tejfölös csirkéje

Hozzávalók 4 személyre:

1 kis csirke

7-8 dkg húsos füstölt szalonna

1 nagy fej vöröshagyma

2 zöldpaprika

1 paradicsom

1 evőkanál piros fűszerpaprika

1-1 dl tejföl és tejszín

1 teáskanál liszt

1 gerezd fokhagyma

só

Elkészítése:

A megtisztított, megmosott csirkét feldarabolom. A húsdarabok mindkét oldalát megsózom. A vöröshagymát tisztítás után finomra aprítom, a szalonnát úgyszintén. A szalonnazsíron a hagymát üvegesre fonnyasztom. A tűzről lehúzva belekeverem a pirospaprikát, majd rögtön ráöntök két evőkanál vizet és a tűzre visszateszem. A húsdarabok mindkét oldalát lepirítom, ezután aláöntök egy deci vizet. Hozzáadom a megmosott, szeletekre vágott zöldpaprikát. Fedő alatt, a hús gyakori forgatásával puhára párolom. Ha a levét idő előtt elfőné, apránként, egy-két evőkanál forró vízzel pótolom. Végül beleteszem a vékony gerezdekre vágott paradicsomot és a zúzott fokhagymát. Ugyancsak fedő alatt tovább párolom még néhány percig. A tejfölt és a tejszínt a liszttel simára keverem, majd ráöntöm a húsra. Csak annyi ideig forralom, amíg a lábost rázogatva, a paprikás mártás össze nem gyűlik a tetején. Keverni nem szabad, mert a gyenge csirkehús széttörik, ha kevergetik.

Tipp:

Körete a szokásosan elkészített galuska helyett lehet túrógombóc, de pirított morzsa és cukor nélkül! Sóval, kevés kaporral és tejföllel tálaljuk.

Vezető kép: Szenes Endréné