"Ha a világot olvasom, Istent olvasom" - Lackfi János az Eucharisztikus Kongresszus hírnöke

Olyan döbbenetes módon van összeszerkesztve a világ, és olyan döbbenetes módon mesél a teremtőjéről, akinek magán viseli az ujjlenyomatát, hogyha a világot olvasom, akkor Istent olvasom - többek közt erről beszélt portálunknak Lackfi János író, költő, akit nemrégiben a szeptemberben esedékes 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egyik hírnökévé választottak. Mint fogalmazott, egy hosszú "jegyesidőszakot" követően, "öt éve gondolt egyet az Úr, és mellbe lőtt egy vállról indítós rakétával. Azóta lángolok. Persze szuperember nem lettem, esendő vagyok, bénázom. Viszont ha engedem, hogy Isten átsüvítsen rajtam, mint egy csövön, akkor elképesztő dolgok, gyógyulások, életmódváltások, sorsfordulások történhetnek. Nem én csinálom, hanem ő. Vagyis mi ketten."

SUSÁNSZKY MÁTYÁS - 061.hu

A héten mutatták be az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus újrahangszerelt himnuszát, amelyet szeptember 5. és 12. között rendeznek meg. A sajtóbemutatón Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek bemutatta a nagyszabású esemény 12 hírnökét is. Az ő feladatuk a Kongresszus és annak fő céljának – az Eucharisztiában jelenlévő Jézus közös megünneplésének – a népszerűsítése. A világesemény 12 hírnöke: Baricz Gergő zenész, dalszerző, Böjte Csaba ferences szerzetes, Csókay András idegsebész, Dolhai Attila színész, énekes, Kubik Anna színművésznő, Lackfi János író, költő, Petrás Mária népdalénekes, Sena Dagadu énekesnő, Szalóki Ági előadóművész, dalszerző, Szikora Róbert az R-GO frontembere, Pindroch Csaba színművész, Ürge-Vorsatz Diána fizikus, klímakutató. A sajtótájékoztatón követően Lackfi Jánost kérdeztük, milyen hírnöknek lenni.

Most, hogy az Eucharisztikus Kongresszus hírnöke lettél, kell egy verset írnod a Konferenciáról? Egyáltalán, lehet verstéma egy katolikus világtalálkozó?
A felkéréssel kapcsolatos gyakorlati tennivalók majd később kiderülnek. Ami nekem fontos, hogy nem holmi elitklub tagjai lettünk, vagy űrlények, vagy tökéletes emberek… Én a magam részéről legalábbis egy botladozó, átlagos valaki vagyok, viszont van megosztanivalóm a többi hétmilliárddal, forró tapasztalatom arról, hogy nagyon szeret az Isten. Próbálom én is teljes erőmből szeretni őt. Ezt a szeretet-áramlást igyekszem majd közvetíteni az emberek felé. Ennek közösségi megélésére ezen a kongresszuson lesz majd rengetegféle mód.

Túl vagyunk a koronavírus harmadik hullámán, a járvány alatt indítottál karantén-vlogot, a Facebook-on igyekeztél elérni a rajongóidat. Most kinyílt végre a világ?
Botorság lenne jövőbe mutató jóslatokat mondani, lesz-e negyedik hullám, vagy tanzániai mutáns, de az biztos, hogy jó lenne tanulni ebből a történetből. Például azt, hogy mennyire fontosak vagyunk egymásnak. Sokunk számára kiderült, hogy az internet mélyebb kommunikációra is használható, térben távol levőkkel is tudtunk mély lelki közösséget kialakítani. Kiderült, hogyan lehet egybeforrni másokkal egy kütyün keresztül, ami nem csak az idő szétdarabolására, meg múlatására való. A járványhelyzet feltette nekünk a kérdést, miszerint oké, hogy térben be vagyunk zárva, de vajon a szívünk is be van-e zárva.

Vallásosságod legalábbis elmélyülésének egy konkrét időpontja is volt, amit nem szoktál takargatni. Hogy esett az Istenbe botlásod?
Mintegy három évtizede szerelmes együttjárásban vagyok az Istennel. Öt éve aztán gondolt egyet az Úr, és mellbe lőtt egy vállról indítós rakétával. Ahogy egy szép jegyesidőszak után bumm, belobban a nagy szerelem. Azóta lángolok. Persze szuperember nem lettem, esendő vagyok, bénázok. Viszont ha engedem, hogy Isten átsüvítsen rajtam, mint egy csövön, akkor elképesztő dolgok, gyógyulások, életmódváltások, sorsfordulások történhetnek. Nem én csinálom, hanem ő. Vagyis mi ketten. Ő is meg tudná tenni egyedül, de szeretetből mást akar. Olyan ez, mint amikor az apuka azt mondja a kisgyerekének, hogy kapcsoljuk fel a villanyt. Milyen apa az, aki nem éri el a villanyt? Nem ez a kérdés. Hanem hogy szeretné felemelni azt a kicsit, hogy együtt csinálják ketten. Kiszolgáltatja magát Isten a szeretetünknek.

A Facebook-bejegyzéseidre azért is utaltam, mert elkészült a Jóéjtpuszi című könyved, amelyben többek közt „isteni” témájú posztjaidat gyűjtötted egybe. Milyen a fogadtatás?
Három hónap alatt háromezer eladott példány hitről szóló versekből… Elég döbbenet! Persze Isten sokszor besegített ezekbe a szövegekbe. Együtt írtunk. Amit onnan tudok, hogy nagyon mást írok, mint amit magamtól írnék. Olyankor leesik a tantusz, hogy hoppá, magasabbról nézve nem is úgy van, ahogy én azt gondoltam. Máskor meg gyengéden bíztat, hogy folytassam, innen szépen meg tudom csinálni… Döbbenetes élmény. Rengeteg különböző felekezetből való, vagy nem is vallásos ember is örömét leli az írásokban. Ez külön megindító. Van olyan, aki nyolcvan év kemény ateizmus után ezt a könyvet volt hajlandó először kézbe venni a témában. Ami nagy szó…

Aki Kreatív Írás kurzusaidról is ismer, az tudja, hogy előszeretettel hívod fel a figyelmet arra, hogyan kell egy hétköznapi csip-csup helyzetben meglátni valami mélyebbet, és azt másokkal is megláttatni. Van ebben a látásmódban valami az örök Isten-keresőből?
Olyan döbbenetes módon van összeszerkesztve a világ, és olyan döbbenetes módon mesél a teremtőjéről, akinek magán viseli az ujjlenyomatát, hogyha a világot olvasom, akkor Istent olvasom.

Vezető kép: MTI