"Hosszú évek óta dobolok, de még mindig kihívást jelent" - 80 éves Charlie Watts, a Rolling Stones korelnöke

Június 2-án, azaz ma ünnepli nyolcvanadik születésnapját Charlie Watts, a Rolling Stones dobosa, a banda legnyugodtabb, legzárkózottabb tagja, aki a nyilvánosság előtt csak ritkán mosolyog és beszél, ha viszont megszólal, az mindig emlékezetes.

061.hu

Charles Robert Watts egy londoni teherautósofőr fiaként látta meg a napvilágot. Tízévesen fedezte fel a dzsesszt, Miles Davis és John Coltrane muzsikája annyira lenyűgözte, hogy elhatározta, ő is zenész lesz. Rövid ideig bendzsózott, majd elcserélte hangszerét egy pergődobra. Formális képzést nem kapott, dzsesszklubokban, koncerteken leste el a játék csínját-bínját. A komoly és megfontolt fiatalember művészeti iskolát végzett, majd egy reklámügynökségnél helyezkedett el, esténként pedig zenélgetett. Dzsesszkombókban kezdte (a műfaj szeretete azóta sem veszett ki belőle), majd Alexis Korner bluesbandája következett. Itt ismerte meg Brian Jonest, aki bemutatta néhány zenekar alapításán fáradozó barátjának. Charlie-t is hívták, de ekkor még nemet mondott, csak alkalmi fellépéseket vállalt, és előrelátó módon munkahelyéről sem lépett ki. Erre csak akkor szánta rá magát, amikor a Rolling Stones - mert így hívták a bandát - hosszú távú szerződést kapott egy londoni klubban, először 1963. január 12-én, az Ealing Blues Clubban játszott velük. "Nekem ez is csak egy állásajánlat volt" - mondta később, soha nem gondolta volna, hogy a rockzene történetének egyik meghatározó formációjának tagja lesz.

Azóta is a világ leghosszabb életű rock and roll zenekarának tagja, az "alapító atyák" közül már csak ő, az énekes Mick Jagger és a gitáros Keith Richards gördül a Kövekkel (Brian Jones meghalt, a basszusgitáros Bill Wyman jó két évtizede kilépett), és Charlie a korelnök.

Charlie mindig is a banda legnyugodtabb, legzárkózottabb tagja volt, a nyilvánosság előtt csak ritkán mosolyog. Miközben társai vadul tobzódtak a "szex és drog és rock and roll" életérzésben, őt hidegen hagyta minden őrület. Nagy balhékban nem vett részt, nincs róla rendőri nyilvántartás, nem voltak sem drogbotrányai, sem nőügyei. Kipróbálta ugyan a heroint, és néha túlságosan is a pohár fenekére nézett, de mindkét káros szenvedélyéről önerőből szokott le. Még azelőtt nősült meg, hogy az együttes befutott volna, és a mai napig feleségével él, egy lányuk született. Megmaradt józan "zenei szakmunkásnak", utál távol lenni otthonától, de belátja: ha az ember egy banda tagja, akkor zenélnie kell.

Szíve mélyén dzsessz-zenésznek tartja magát, így a nyolcvanas évektől a turnék között dzsesszfesztiválokon lép fel, hol saját kvintettjével, hol 32 tagú zenekarával játszik. Dzsesszlemezeket készít, könyvet is írt a legendás szaxofonos Charlie Parkerről, akinek természetesen a szerzeményeit is feldolgozta. A képzőművészet is kedvelt elfoglaltsága, lemezborítókat tervez (többek között a Stones Between The Buttons című korongját), turnélogókat készít. Emellett az amerikai polgárháború történetét tanulmányozza, fegyvereket gyűjt, kutyákat és lovakat tart.

A láncdohányos dobosnál 2004-ben torokrákot diagnosztizáltak, ezért rövid kihagyásra kényszerült, de szerencsére teljesen felépült. Mint mondta, addig marad a bandával, amíg Sir Mick és Keith nem dönt a visszavonulás mellett. A Stones öt éve Kubában adott történelminek nevezett koncertet, a kommunista országban, ahol zenéjük a legutóbbi időkig be volt tiltva, félmillió ember gyűlt össze ingyenes fellépésükön. Legutóbb 2017-ben indultak világ körüli turnéra, 2020-ban pedig a koronavírus-járvány ellen küzdő egészségügyi dolgozók javára rendezett jótékonysági koncerten léptek fel, ugyancsak tavaly nyolc év után jelentkeztek új dallal.