"Egy szólista mindenhol kell" - Tátrai Tibor 70 éves
Ma ünnepli 70. születésnapját Tátrai Tibor. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas rockzenésszel - aki több mint fél évszázados pályafutása során a hard rock, a rhythm and blues, a progresszív rock és a latin akusztikus gitárzene területén is maradandót alkotott - tavaly ilyenkor, Kossuth-díja átvétele után beszélgettünk, összeállításunkban ebből az interjúból is idézünk. A gitáros legenda azóta új bandájával, a godfater-rel készül június 2-ai koncertjére, amely a Barba Negraban lesz, de a friss formáció a paksi Gastroblues Fesztiválon is fellép majd. "Tibusz" közben bárhol felbukkanhat - a Random Tripen, Charlie, Jamie Winchester, vagy akár Vitáris Iván oldalán, mint mondja, szerencséje van, mert szólistaként mindenhol szükség van rá.
MM - 061.hu
"A leghitelesebb igazodási pont vagy a magyar rockéletben"
- írja egy rajongója Tátrai Tibor Facebook-oldalán, és nem is kell ennél találóbb megfogalmazás. Tátrai Tibor a legnagyobbtól tanult, hogy a legnagyobbá válhasson, ökölvívói pályafutásáról ugyanis Radics Béla elképesztő gitározása térítette le. Amikor meghallotta "R.B. kapitányt" játszani a Danuvia Művelődési Házban, a zenélést választotta hivatásának. Radics "gitárhordozója", a Sakk-Matt együttes roadja lett, közben rengeteget gyakorolt saját hangszerén.
Első zenekara, az 1969-ben alapított Kárpátia repertoárja a Shadows-tól a Cream-en, Jimi Hendrixen át a Black Sabbath-ig terjedt. Innen került egy év után a Tűzkerék együttesbe, ahol a legendás "R.B. Kapitány" hagyta érvényesülni a színpadon, megízlelhette, milyen a siker, és rengeteget tanult a talán legnagyobb magyar gitárostól.
Erről az időszakról így mesélt a nekünk adott interjúban Tibusz:
"Egy Pink Floyd vagy egy Jimi Hendrix bakelitet ráhelyezni a lejátszóra, szakrális élmény volt. Emlékszem, Radics Bélánál hallottam először a Deep Purple Hush című lemezét. Az egy olyan élmény volt, hogy most is feláll a szőr a kezemen. Tisztán előttem van a pillanat, pedig 51 évvel ezelőtt, 1968-ban volt. Ahhoz képest most nagyon más világ van.
Syrius, 1972"A Syrius zenéjében minden létező hang és harmónia megvolt"
Tibusz rövid időre a popzenét játszó Juventushoz került, ahol megírta első saját, kislemezre is felkerült dalát. Innen csábította őt az ausztráliai turnéról visszatért Syriusba Orszáczky Miklós, ugyanis a fúziós zenét világszínvonalon játszó együttest visszavárták a távoli kontinensre, de egy gitárossal kiegészülve. Az itt töltött időszak Tátrai számára, ahogy később mondta, felért az egyetemmel, ahol professzorok muzsikáltak. Szavai szerint
"rá kellett jönnöm, hogy a rock and roll gitáros semmit nem tud, az öt hang és három akkord itt kevésnek bizonyult, hiszen a Syrius zenéjében minden létező hang és harmónia megvolt".
A zenekart végül nem engedték vissza Ausztráliába, ezért több tag is távozott. Az új hangzás már nem tetszett Tátrainak, aki 1973-tól a Török Ádám vezette Minivel muzsikált. Idővel megkereste a soul-dalokat játszó Olympia énekesét, Horváth Charlie-t, hogy szívesen csatlakozna, ám nem sokkal később őt és Charlie-t is hívta a "kölyök" Generál helyébe lépő "új-Generál". Friss, funkys zenéjük nagyon kapós lett külföldön, de idehaza csak a Zenegép című számuk lett igazi siker. A viszonylagos kudarc kedvét szegte, külföldön "vendéglátózni" nem akart, ezért egy ideig redőnyösként dolgozott, mert akkoriban alapított családot.
Tátrai 1979-től Frenreisz Károly mellett az Új Skorpióval koncertezett itthon és külföldön, majd 1983-tól - előbb vendégként - a Hobo Blues Bandben szaggatta a húrokat, így a HBB Vadászatcímű nagyhatású dupla albumán is, amelyet minden idők egyik legjelentősebb magyar konceptalbumának tartanak. A kultikus albumról az azóta elhunyt Póka Egonnal beszélgettünk 2019-ben, aki így fogalmazott Tátrairól:
"Nagyon jó időszaka volt ez a zenekarnak, Tátrai Tibivel közel voltunk egymáshoz, rengeteg időt töltöttünk együtt: egyrészt a koncertezéssel, másrészt volt a Rábánál egy háza, egy elvarázsolt kis ház az erdő közepén, ide jártunk le horgászni, itt fejeződött be a zeneszerzés része a dolognak. Hobótól megkaptuk a benne már régóta érlelődő szövegeket, rakosgatta egymásra az apró darabokat, ami aztán egy nagy koncept-lemezzé állt össze. Eleve duplának készült, ami nem volt túl gyakori akkoriban, volt egy íve a dolognak. Ilyen jellegű anyagok ma már sajnos nem készülnek. Azok a kompozíciók, amiket alkotnak, nem olyan témák köré szövődnek, amelyekről érdemes lenne tizenvalahány számon keresztül beszélni. A Vadászat viszont ilyen: a szövegek irodalmi értékűek, a zene pedig meghaladta a korát. Sokat dolgoztunk rajta (...) Annak ellenére, hogy a Hobo Blues Band formáció sosem volt egy dédelgetett kedvenc az újságírók körében és más fórumon sem, több ízben olvastam, hogy ezt tekintik a legjobb magyar lemeznek. Persze, minden szubjektív, és nem is verseny ez, de az jelent valamit, ha sok muzsikus egybehangzó véleménye szerint ez egy jó, és a közönség körében is mind a mai napig népszerű lemez."
Tátrai Tibor és Póka Egon1985-től a Tátrai-Török Tandemben zenélt, ettől az időszaktól kezdve egyszerre több együttesnek is tagja hosszabb-rövidebb ideig. Saját zenekarát 1987-ben hozta létre, a Tátrai Band Charlie csatlakozása után, a kilencvenes évek elején jutott a csúcsra olyan slágerekkel, mint a New York, New York, az Utazás az ismeretlenbe vagy a Hajnali szél.
2000-ben Szűcs Antal Gáborral létrehozta a Latin Duót, amely dallamos, ritmusos zenét játszik. Tíz év szünet után 2011-ben életre kelt korábbi supergroupja, a rock örömzenét játszó Boom Boom, Hendrix-feldolgozásokkal lépett fel a Magyar Atom, dzsesszes programmal a Tátrai Trend nevű formációja, 2011-től trióban zenélt Babos Gyulával és László Attilával. Számos népszerű együttes koncertjén lépett, lép fel vendégművészként, szívesen játszik együtt a fiatalokkal, így például a godfater. együttesben, amelyet az idén év elején alapított.
"A közönség velünk öregszik, megmarad az ízlésük"
Arról, hogy könnyebb-e ma rockzenésznek lenni, mint harminc éve, a gitáros így vélekedik: "Az a szép az egészben, hogy a környezetemben a régi kollégák ugyanúgy aktívan játszanak, mint anno. Muzsikálnak, mert továbbra is van rájuk igény. Hál’isten, a közönség velünk öregszik, és megmarad az ízlésük, vagy legalábbis úgy változik, ahogyan a miénk, így meg tudunk maradni egymásnak. Az is jó, hogy ez az ízlés atyáról fiúra száll. Sok olyan fiatal barátom van, akik azért lettek gitárosok, mert az édesapjuk azokat a bandákat hallgatta, amikben én gitároztam. Ez volt az egyik csáberő, hogy zenészek legyenek. Ez szívet melengető érzés. Ilyenkor érzem igazán, hogy nem hiábavaló, amit csinálok, nem fecséreltem el az életemet valami hülyeségre, hanem tényleg van, amire büszke lehetek."
Tátrai Tibor az utánpótlást illetően nyugodt, mint mondja, folyamatosan bújnak elő a "kis fiatal ördögfiókák", akikben benne van a tudás iránti vágy, "elindítanak a youtube-on egy videót, és megpróbálják levenni, amit ott látnak. A természetes vágy a művészethez, ez óriási dolog", fogalmaz.
A fél évszázada a pályán lévő zenész folyamatos jelenlétéhez nem csak a tehetsége és a szorgalma kellett, hanem a progresszió, akár a zenét, akár a hozzáállását illetően: Tibusz halad a korral, előrenéz, körülveszi magát fiatalokkal. "Aki úgy született, hogy megadta neki a sors, hogy jó zenész lett, és érdekli a muzsika, az ment előre. Ha valaki nagy sikereket ér el, akkor azt igyekszik megtartani, megfogni, ráülni, és birtokolni. Ezt nagyon nehéz elengedni, ezért van az, hogy egy-egy zenész a korábbi sikerei után fut. Azért ehhez hozzátartozik, hogy nekem, mint szólistának könnyebb a sorsom, mert egy szólista mindenhol kell. Ez is volt az én karmám, hogy szólistaként, mint egy kis kolibri, röppentem bibéről bibére" - fogalmazott a témával kapcsolatban a legendás gitáros.
Tátrai Tibor két tucat zenei formáció gitárosa volt, a magyar rockzene szinte valamennyi meghatározó alakjával zenélt együtt, nevéhez együtteseivel több mint ötven lemez (köztük számos aranylemez) fűződik, tucatnyi alkalommal lett az év gitárosa. Páratlan technikai tudását napi 8-10 órai gyakorlással tartja karban, erre kézműtétjei miatt is szüksége van. Pályafutása elismeréseként 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével, 2010-ben Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki. 2011 óta Józsefváros díszpolgára, ugyanabban az évben Fonogram-díjat, 2014-ben Budapestért díjat kapott, 2016-ban érdemes művész lett. 2018-ban életművéért Petőfi Zenei Díjat, 2020-ban könnyűzenei alkotói Artisjus-életműdíjat kapott. 2021-ben vehette át a Kossuth-díjat kivételesen értékes művészi pályafutása, a magyar könnyűzenei életben egyedülálló, virtuóz gitártechnikájával, valamint a bluestól a jazzen át a latin zenéig számos műfajt magába foglaló, stílusteremtő előadó-művészete elismeréseként.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula
