Fékezett habzású dzsungelmóka, brillírozó Sandra Bullockkal és Brad Pitt cameóval - Az elveszett városról

Az év elején a Netflixen rekordnézettséget hozó, Megbocsáthatatlan című filmmel tért vissza Sandra Bullock (a filmről ITT írtunk), a nyers börtöndrámában az Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő élete egyik legjobb alakítását nyújtotta. Egy zilált külsejű, meggyötört nőt játszik a filmben, aki szabadulása után megugorhatatlan feladattal találja magát szemben: visszailleszkedni a társadalomba. Nehéz téma, nehéz karakter, de Bullocknak sikerült megugrania a feladatot, mi több, a komolyabb műfaj felé való kikacsintás kifejezetten jót tett a hatodik x felé közelítő színésznőnek (erre még kitérünk később). Az elveszett város című filmben viszont más, már ismert szkillekhez, jól bejáratott panelekhez kellett nyúlnia, az eredmény pedig egy igazi, könnyed Sandra Bullock-os vígjáték. Sokat nem kell várni ettől a filmtől, de egy nyári estére tökéletes kikapcsolódást nyújt, bónusz pont, hogy Brad Pitt is feltűnik a moziban.

MM -

061.hu

Kezdjük azzal, hogy Sandra Bullock felháborítóan tökéletesen fest, ötvennyolc évesen a legnagyobb nyugalommal adnak rá egy mélyen dekoltált, pink flitteres kezeslábast, és az is evidens, hogy egy több, mint tíz évvel fiatalabb partnert (Channing Tatum) osztanak mellé, akivel szuper párost alkotnak, kicsit sem érezünk generációs szakadékot kettejük közt.

A történtet szerint a briliáns de zárkózott írónő, Loretta Sage (Sandra Bullock) pályája során mindig egzotikus helyekről írt a népszerű romantikus kalandregényeiben, melyek címlapján a Dash nevű hőst megjelenítő, jóképű borítómodell, Alan (Channing Tatum) feszít, aki erre a karakterre tette fel az életét. Miközben épp új könyvét promotálja Alannel, Lorettát elrabolja egy különc milliárdos (Daniel Radcliffe), mert azt reméli, hogy az írónő elvezeti őt a legutóbbi könyvében található ősi elveszett város kincséhez. Alan bizonyítani szeretné, hogy a való életben is hős tud lenni, nem csak a könyvek lapjain, így nekivág, hogy megmentse a nőt. A nagyszabású dzsungelkalandba pottyant furcsa párnak össze kell dolgoznia, hogy túléljék az elemek és a gonosztevők csapásait, és megtalálják az ősi kincset, mielőtt örökre elveszne.

Valószínűleg A smaragd románca-típusú kalandfilmekre - humorra, romantikára, pláne a dzsungel közepén, mindig lesz kereslet, kérdés persze, hogy milyen igényességgel nyúlnak a műfajhoz, az elhasznált klisék, kiszámítható dialógusok, elcsépelt poénok ugyanis könnyen lehúzhatják a filmet. Nos, Az elveszett város egész ügyesen ellavíroz, nagyjából érzi az arányokat, kevés eredeti poénnal dolgozik, ahogyan a forgatókönyv sem hoz váratlan fordulatokat, mégsem válik kellemetlenné. Ez leginkább a jó castingnak köszönhető - Sandra Bullock-kal egy ilyen filmben nem lehet mellélőni, Channing Tatum kicsit fénytelenebbül, de hozza az elvárt szintet, de aminek a legjobban örülünk, és ami igazi dögöt ad ennek a mozinak, az Brad Pitt cameója. Pitt már többször bizonyította, hogy megállja a helyét, sőt, lubickol a vígjáték szerepekben, itt sincs ez másképp. A vérprofi specialistát, Jack Trainert alakítja, aki nem ismer lehetetlent, tűzön-vízen át megy előre, mindig eléri a célját. Mentési akciója a dzsungelben egészen jól halad, mígnem...de itt nem lőjük le a poént. Hosszú, szőke fürtjeivel, megnyerő mosolyával, lekezelő profizmusával a legkerekebb karakter az övé, Pitt pedig zseniálisat alakít. A főgonosz szerepére Daniel Radcliffe-et választották, kifejezetten jól áll neki a genyóskodás, többször kellene sötét karaktert vinnie.

A kissé megkopott poénok mellett a film koncepciózusan a főszereplők folyamatosan egymásra licitáló dialóguspárbaját jelölik meg humorforrásként, amolyan Gilmore Girls-ös tempójú hadarására kell itt gondolni, de a film vége felé mintha kicsit túltolnák a biciklit, a záró, romantikus jelenetben például már kifejezetten rosszulesik a szereplők szócséplése.

Nehéz eldönteni, hogy a romkom és a kalandfilm között lebegő, Az elveszett város eredetileg melyik műfaj felé szeretett volna húzni, az biztos, hogy a film nem tudja, és valószínűleg nem is akarja felvenni a harcot a zsáner kiválóságaival úgy, mint A smaragd románca vagy Az elveszett frigyláda fosztogatói, annál sokkal kevesebbre vállalkozik. Szórakoztat: bugyután, felejthetően, takaréklángon. De egyszer azért érdemes megnézni.