Egy vándorasztalos a különc gróf nyomdokain - Wass Albert megújuló szülőházában, a válaszúti Bánffy-kastélyban jártunk (VIDEÓ)
Váratlan téma jött szembe velünk, amikor stábunk a Katolikus Karitászt kísérve Válaszúton járt, ugyanis nemcsak a közeli Kolozsváron sikerült az Orbán Balázs-kiállításról forgatni, de találkoztunk Rostás Árpád vándorasztalossal, és a hírrel, hogy a településen található Bánffy-kúria restaurálásán dolgozik. A kastély onnan lehet ismerős a szélesebb közönségnek, hogy falai között látta meg a napvilágot Wass Albert író 1908-ban. Ám, hogy milyen falak között is, az legalább annyira érdekes. Elöljáróban elég annyi, Bánffy Ádám, aki az 1878-as párizsi világkiállításon saját faragású ebédlőgarnitúrával mutatkozott be, neoreneszánsz stílusban újratervezte a kastély teljes belső bútorzatát, ő és mesteremberei több mint egy évtizeden keresztül dolgoztak a hihetetlen szépségű faragványokon.
SUSÁNSZKY MÁTYÁS - 061.HU
Válaszút Kolozsvártól 26 kilométerre északkeletre fekszik, a Kis-Szamos jobb partján (így akár még repülővel is viszonylag könnyen elérhető). Nevét elsőként 1325-ben említik. Hagyományosan a Bánffy-család birtokaihoz tartozott, így kastélya is, amely az 1848-49-es szabadságharc idején annyira megrongálódott, hogy felújítása, kvázi újjáépítése időszerűvé vált, amelyet Bánffy Albert kezdett meg ugyan, de a lényeges változtatások már Bánffy Ádámhoz kötődnek 1875 és 1887 között. Báró Bánffy Ádám a kolozsvári Református Kollégiumban végzett 1865-ben, majd a kor szokása szerint Berlinben közgazdaságtant és államtudományokat hallgatott, valójában azonban sokkal jobban érdekelték a gyakorlati gazdasági és ipari újdonságok. Emiatt tanulmányai mellett bebarangolta Németországot, majd a kor másik pezsgő szellemi központjába Párizsba is ellátogatott. Igazi szenvedélye azonban a fafaragás volt, így például Karlsbadban két hónapot töltött a Simon és Baumann brienzi műfaragó cég munkáinak tanulmányozásával. Külföldi útjáról hazatérve 1875 táján műtermet rendezett be a kastély emeleti nagytermében, itt készítette a belső bútorzat elemeit több mint tíz éven keresztül. Először a földszinti ebédlő faragott mennyezetét készítette el 1875 és 1880 között, ezzel párhuzamosan az ebédlő díszes, faragott falburkolatán és a fából készült parkettán meg az ebédlő neoreneszánsz bútorainak faragásán dolgozott. 1878–1879 telén alkotta meg a teremben lévő sarokkemence első változatát. Egy következő, jól elkülönülő fázisban, 1885–1886-ban meg- épültek a kastély emeleti szobái és elkészültek a díszes lépcsőházat magába foglaló előcsarnok faragványai és burkolatai, majd kialakították a csarnok felülvilágítóját.
Bánffy Ádám a kor egyik különc arisztokratája lehetett, mert nem vállalt politikai tisztséget, visszavonultan, inkább sokrétű művészi hajlamainak élt birtokán. Fafaragó-tehetsége mellett a közvélemény remek porcelánfestőnek is tartotta, remek fazekasnak (legfőképpen az ebédlőben elhelyezett díszes, dombormű- vekkel ékes cserépkályha kivitelezését csodálták a kortársak), továbbá kiváló cimbalomjátékosnak is. Emellett ugyanakkor kiváló gazdaságszervező is volt.
A kastély sorsát ugyanakkor megpecsételte Bánffy nemesi származása, hiszen a kommunizmus nem ismerhette el egy nemes művészi tehetségét. Ennek köszönhetően 2007-ig iskolaként működött, majd végképp funkció nélkül maradt. Restaurálását végül 2017-ben jelentették be, videónk innentől kapcsolódik a történetbe. A restaurálást végző Rostás Árpádról elöljáróban annyit, 1962-ben Kaposváron született, de nevelőotthonban nőtt fel. Gyermekkorától érdeklődött a régi bútorok felújítása felé, 1996 és 2004 között Nyugat-Európában (Franciaországban és Németországban) dolgozott. Pályafutása során dolgozott már a Versailles-i kastély, a párizsi Louvre, az Országház, a Magyar Tudományos Akadémia, a Dohány utcai zsinagóga faburkolatainak, bútorainak felújításában.
A videót László Petra, Fajcsi Gábor és Susánszky Mátyás készítette.
