Pesti Srácok

Salman Rushdie kapja a német könyvszakma Békedíját

Salman Rushdie indiai származású brit író kapja meg ősszel a Német Könyvkereskedők Békedíját.

MTI

A 76 éves író, aki tavaly nyáron súlyosan megsérült, fél szemére megvakult, amikor egy New York-i irodalmi rendezvényen egy férfi késsel rátámadt, októberben veheti majd át a díjat Frankfurtban.

PestiSracok facebook image

A zsűri felidézte, hogy Rushdie, akinek 1981-ben jelent meg Az éjfél gyermekei című remekműve, "regényeiben és tényirodalmi köteteiben az elbeszélői víziót folyamatos irodalmi újítással, humorral és bölcsességgel ötvözi". Hozzátették: miközben az író beszámol azokról az erőszakos rezsimekről, amelyek társadalmakat pusztítanak el, az ellenállás szellemének elpusztíthatatlanságát is hirdeti.

Az egykori iráni forradalmi vezető, Ruhollah Khomeini ajatollah 1989-ben olyan vallási határozatot (fatvát) adott ki, amelyben a megölésére szólította fel a muszlimokat az Iránban istenkáromlás miatt betiltott könyve, a Sátáni versek miatt. Rushdie emiatt évtizedek óta állandó veszélyben él. "Mégis továbbra is a gondolat- és szólásszabadság egyik legszenvedélyesebb szószólója, és ebben a kérdésben olyanok mellett is kiáll, akiknek a nézeteit nem osztja" - fogalmazott a kuratórium.

Az író köszönetet mondott a zsűri nagylelkűségéért. Mint írta, tisztában van a díj súlyával, és megtisztelőnek nevezte, hogy a korábbi díjazottakhoz csatlakozhat.


A német könyvszakma 1950-ben alapított Békedíja 25 ezer eurós (9 millió forintos) pénzjutalommal jár. Olyan személyeknek ítélik oda, akik az irodalomban, a tudományban vagy a művészetben hozzájárultak a béke eszméjének megvalósításához. A díjnak eddig két magyar kitüntetettje is volt, 1991-ben Konrád György, 2004-ben pedig Esterházy Péter, tavaly Szerhij Zsadan ukrán költőnek, regényírónak és zenésznek, a kortárs ukrán irodalom egyik legjelentősebb képviselőjének ítélték oda.

Ajánljuk még

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.