Szujó Anna: Számomra a legnagyobb ihletforrás a pszichológia (Exkluzív interjú)
Ha azt mondjuk egy művészre, hogy érdekes, akkor talán sértő lehet számára. De most vegyük ezt a szót magunkhoz, kifejezetten csakis pozitív hangulatban. Szujó Anna munkásságára ugyanis ez egy nagyon jó kifejezés. Szinte már festőiek a képek, sokszor alig lehet eldönteni, hogy azt fényképezőgép, vagy kézi mechanika készítette. Azt is érezni lehet a művész fotóin, hogy markáns mondanivalója van. Úgyhogy érdemes elolvasni az alábbi beszélgetést a belvárosi forgatagban élő Szujó Annával.
Mikor és hogyan szerettél bele a fotózásba?
Nagypapám volt egy elég ügyes hobbifotógráfus, tőle tanultam meg az alapokat. Szüleimtől gyerekkoromban a belelkesülésem révén megkaptam a régi Zenit gépüket, amivel minden elkezdődött.
Mi inspirál, miket szeretsz fotózni?
Számomra a legnagyobb ihletforrás a pszichológia, különösen olyan személyek gondolatai, mint Eric Berne, Carl Jung, és Máté Gábor csak hogy egy pár nevet említsek. Ők foglalkoznak az emberi pszichével, hogy hogyan látjuk önmagunkat, másokat, hogyan hatnak ránk emberek, tárgyak, a művészet, állatok, látvány, bármi. Ez a terület kevésbé feltárt, hiszen a pszichológiát fotográfiailag nem egyszerű megjeleníteni. Én természetesen a saját nézőpontomból közelítem meg az adott témát, de mindig igyekszem a néző helyét meghagyni, hogy ő maga vigye bele a saját meglátásait, érzéseit.
Milyen kötődésed van a Belvároshoz?
A Belvárosban élek. Hűvösvölgyben nőttem fel, de mindig is iszonyatosan vágytam, hogy a város legközepén lehessek otthon. A legtöbb barátom a környéken élt, és én mindig kissé kirekesztettnek éreztem magam, vágytam rá, hogy nekem is olyan egyszerű legyen bárhova eljutni, hogy az élettel teli környéken éljek.
Hol lehet találkozni a képeiddel?
Leginkább a honlapomon lehet fellelni őket, bár volt már kiállításom a Három Hét Galériában is. Sok van, amit csak magamnak, illetve barátoknak tartok meg. Ez is tud olyan lenni, mint amikor az ember fotóz egy pillanatot, ezért egyfajta kívülállóként vesz már csak részt a történésekben, önmagát eltávolítja a helyzetből, egy megfigyelő szerepet vesz fel, és már nem a résztvevője az eseményeknek. Ezt tudom érezni egyes képeimmel is: azzal, ha mindenki látja, valamit elveszítek abból az emlékből, amit én éltem át, és örökítettem meg. Így viszont, ha ezt valakinek megmutatom, akkor azt a személyt úgymond belevonhatom abba az eseménybe, egy emlékembe.
Mennyire segíti a technika fejlődése a szakmádat vagy éppenséggel mennyire szól bele?
A fejlődés szó alapvetően pozitív jelentéssel bír, mégis félelmetes tud lenni, amikor az ember aggódik, hogy esetleg egy számítógépes program mikor fogja elvenni a munkáját, esetleg szakmai identitását. Részemről ez nem gond, inkább lehetőségnek tekintem, ami késztet arra, hogy az ember a saját határait is jobban feszegesse. Engem rendkívül érdekel az AI által létrehozott tartalom, és szívesen elsajátítanám a promptolás technikáját is.
Kik a példaképeid?
Őszintén szólva nem igazán vannak. Mindenkinek a saját útját kell megtalálnia, és nem hiszem, hogy mondjuk akire szakmailag felnéznék, annak az élete egyéb területei is mind példával szolgálnának felém. Nem próbálok mások nyomdokaiba lépni, hiszen mindenki máshogy él, máshogy tapasztal, más az útja. David LaChapell, Nick Knight, Kamilla Hanapova akiket viszont szakmailag nagyon sokra tartok.
Van-e valamilyen szakmai vágyad?
Nincsen kifejezetten célom, amit el akarok érni. Azt szeretem, ha mindig van sokszínű tennivalóm, így a szakmai karrierem is organikusan tud alakulni az életemmel. A jelenleg készülő sorozatomat például szívesen kiállítanám egy belvárosi galériában.
Szujó Anna weboldala: Szujo.com
