Biszku Béla megy a böribe?
-Jobb később, mint soha!
-Keveslem!
Mától ez az új köszönés a Toronyház szerkesztőségében. (Piréz az "Öt év? Kötél!" válasz használatát indítványozta, de ezt sajnos el kellett vetnünk, mert nem Amerikában vagyunk.) Mindez annak apropóján, hogy végre ítélet született Biszku Bélabüntetőperében, igaz csak első fokon. 5 év és 6 hónap hazánk valamelyik szigorú napirendet számon kérő wellness központjában a verdikt a háborús bűntett, lőszerrel való visszaélés és a kommunizmus bűneinek tagadása témakörben.
Pezsgőt persze nem bonthatunk. Ugyan megszületett az ítélet, de a büntetés mértéke a bűn fényében inkább a vicc kategória, csak nem tudok nevetni rajta. Magában a lőszerrel való visszaélés 2-8 éves bérletet jelenthet a fent nevezett műintézmények valamelyikében, a komcsi terror tagadása pedig 3 évet tehet hozzá, szóval akárhogy is nézzük, ma Magyarországon némi háborús bűn megúszható 2-3 év börivel. Ez főleg annak fényébe enyhe ítélet (és most igen finoman fogalmaztam), hogy egy vérmesebb országban ő, és a hozzá hasonló komcsik már 89-ben bitófán lengedeztek volna a hűs őszi szélben. Ez is mutatja, hogy a rebellis magyar népbe kicsit több nyugalom, és jóval kevesebb bosszúvágy szorult, mint azt a kommunizmus bűnei amúgy indokolttá tehetnének. Remélem, a másodfok tökösebb lesz ennél, már ha megéri Biszku.
És akkor az ügy tanulságairól.
Sokan és sokszor leírták már, hogy sokkal korábban kellett volna elővenni a komcsi bűnösöket. Mármint amikor még éltek. Igaz. Biszku kivételével az összes békésen szenderedett el bármiféle felelősségre vonás nélkül. Illetve az egyetlen büntetésük az volt, hogy végig kellett nézniük a komcsi rendszer (de nem a hálózat) bukását. Ugye érezzük, hogy ez elég kevés? De sajnos akkor annyira mélyen be volt épülve a magyar társadalom, politika, rendőrség, igazságszolgáltatás, végrehajtó hatalom, stb. minden szintjére a komcsi brigád, hogy ez sajnos marad a "mi lett volna, ha" feliratú polcon. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a még életben lévőket ne kéne elővenni. Például Biszkut.
És akkor ehhez szorosan hozzátartozik a további bűnösök kontra vénemberek témakör. Ugye mindenki belefutott már a "de mért kell ezeket az öreg, beteg embereket vegzálni? Úgyis hamarosan meghalnak." című lemezbe? Na aki Biszku kapcsán ilyet ír/mond, azt magunkban nyugodtan könyveljük el a tetves komcsiutolsó marxista féreg kommunista bűnöket ha nem is tagadó, de legalábbis relativizáló idióták közé. Ugyanis ezt teszik. Emlékszünk a Simon Wiesenthal Központ Utolsó Esély kampányára? Az 2002-ben indult azzal az indoklással, hogy az igazságszolgáltatás elől bujkáló náci háborús bűnösök közül még van, aki életben lehet, és az volt az utolsó esély, hogy bíróság elé kerüljenek az amúgy soha el nem évülő háborús bűncselekmények ügyében. Biszku ennek egy magyar és magyarkomcsi kiadása (kicsi, savanyú sárga). Ha ott jogos volt az érvelés, akkor ugyanez igaz a Magyarországon egy évtizeddel később elkövetett bűnökre is. Az elévülhetetlenség és az utolsó esély. Aki egyetért az előbbivel (Utolsó Esély), annak egyet kell értenie utóbbival is (Biszku), és fordítva.
Különben vagy az egyiket, vagy a másikat relativizálja, és akkor vagy egy ostoba náci, vagy egy ostoba komcsi. (Ha pedig egyikkel sem ért egyet, akkor csak egyszerűen ostoba.)
Különben vagy az egyiket, vagy a másikat relativizálja, és akkor vagy egy ostoba náci, vagy egy ostoba komcsi. (Ha pedig egyikkel sem ért egyet, akkor csak egyszerűen ostoba.)
Biszku valószínűleg ki fogja cselezni a magyar igazságszolgáltatást. Csak kicsit húznia kell az időt a fellebbezéssel, elnapolásokkal, és minden egyéb jogi trükkel, és akkor nem sok esély van rá, hogy megérje a börtönbe vonulás napját. De ez is több, mint a semmi.
És végül kis háborgás még. Mindez soha nem jut el idáig, ha nincs két bátor, tökös, de leginkább kitartó újságíró. Jegyezzük meg a nevüket: Skrabski Fruzsina és Novák Tamás, akik a Bűn és büntetlenség című dokujukban előszedték az addig vidéki pásztoridillben lapító Biszkut.
Köszönjük!
Köszönjük!
