Pénzvonat

Miben különbözik Mozambik, Taktaharkány és Budapest? Eltekintve attól, hogy Budapest bizonyos részein szebb a kilátás, abban, hogy míg az első kettőnek nincs metrója, addig Budapestnek most lesz meg a negyedik. Egyesek szerint ez egy hatalmas lépés, szerintem inkább érthetetlen. Persze a fejlődés jó, a fejlődés kívánatos, de az előbb említett településekhez képest még mindig három metróval előrébb járunk, így nem biztos, hogy a fairplayt félredobva ekkora versenyelőny kellene.

Legalábbis a jelenlegi közlekedési viszonyokra alapozva be kell vallanunk, hogy a negyedik metróvonalnak nem sok értelme volt. Inkább presztízsberuházás mint ténylegesen megtérülő építkezés volt ez, mely a késői feudalizmusban indult és óriási fiskális péniszként Budapest egész jelenkori történelmén keresztülhatolt. A költségvetésén legalábbis, hiszen a végére nagyjából (és itt most számmal is le fogom írni, mert mégiscsak karakterre fizetnek, vagy mi?) 452 000 000 000 forintba került. Ebből az összegből közel egymillió “Power Heart AED G3” defibrillátort lehetne venni, ami annyit tesz, hogy minden háztartásban lenne egy ilyen készülék, mikor az EU benyújtja a számlát.

Ugyanis a metrót nem csak a honi állampolgárok finanszírozták, hanem az EU is, méghozzá 181 milliárd forinttal. Ezért cserébe csak annyit kért, hogyha már zárt, kötött-pályás közlekedést csinálnak a föld alatt, akkor járjanak vele sokan. Ez a pont viszont kérdéses lesz: a lassan egy generáció óta tartó építkezés ugyanis átírta Budapest közlekedési térképének elég nagy részét. Mivel még az építkezés kezdete előtt kitették a Kosztolányi Dezső téri Volán pályaudvart Kelenföldre, így az elmúlt tízenpár év alatt azon dolgozott a BKV(BKK), hogy annak a pártízezer embernek felszíni járatokkal, külön forgalmi sávban biztosítsa a közlekedését a belváros felé. Ezt alig tíz év alatt több busz -és villamosjárat segítségével sikerült is megoldaniuk, melyek később gyarapodásnak és hosszabbodásnak indultak, míg most per pillanat ott tartunk, hogy Budapest egyik legjobb közlekedési csomópontja lett. Na erre sikerült nyitni egy metrót még pluszban, ami innentől fogva nem zavar sok vizet, maximum öt-tíz perccel lerövidíti a menetidőt, habár a mozgólépcsőzést hozzáadva ez sem biztos.

A másik probléma a metró utasellátottságával, hogy többek között azért épült, hogy az agglomerációból autózók számára alternatívát nyújtson. Ezzel viszont van egy aprócska bökkenő: mivel az építkezés költsége az idő előrehaladtával a duplájára nőtt, így elkezdtek kihúzkodni apró és szükségtelen elemeket a tervekről. Az egyik ilyen a P+R parkolók rengetege volt a városhatárban, mely az infra másik felét adta volna. Ezzel sikerült megoldani, hogy amíg nem lehet az új metrószerelvényekre gépkocsit is felvinni, addig aki autóval jön az agglomerációból, nem fogja járművét hátrahagyni a külvárosban.

A harmadik tényező, amivel nem számoltak, az a polgárok öntudatra ébredése a városban és a kerékpáros boom, emellett pedig a most átadott és árszempontból perpill elég problémás BuBi (ott tárgyal majd az MK és a BKK, remélem lesz valami konszenzus). Illetve a BKV viszonylag gyakori csődközeli helyzetei és a lerohadt járműpark miatt a tömegközlekedéstől elfordult emberek tömegei. A közlekedési vállalat sajnos erősen hagy kívánnivalót mind az árazás, mint pedig a szolgáltatás minősége szempontjából, így évente emberek tömegei választják a közös akol helyett az egyéni közlekedés eme környezetbarát módját. Ezen emberek egy része már télen sem száll le a bicikliről, így őket már egy ötös -és egy hatosmetró sem fogja visszafordítani.

Presztízsberuházás. Eme szó jellemzi a legjobban a most átadott műremeket. Élő mementója a szovjet szemléletnek, mely kimondja: mindegy mit akarunk, ha erősen gondolunk rá, létrejön. És erősen gondolt rá Demszky, majd később Tarlós is, a végén pedig létrejött. Voltunk mi már a vas és acél, továbbá a gyapot országa is, most a metróké leszünk. Valami kell, ami miatt kiviláglunk a körülöttünk élő masszából. Sajnos az egyszer elindított, megállíthatatlan gigaberuházások kilométeres villámhárítókként jelzik utunk, mely inkább göröngyös, mint bármi egyéb.