Láthatósági mellény fémvázon

Ha úgy forgatnád a lézerkardot, ahogy a nyelvedet, akkor te lennél Yoda mester – állapította meg a szocialista vezérkar és kirendelték Mesterházy mellé Kovács bácsit, aki az utolsó olyan elnökük volt, aki képes volt mindig a napszaknak megfelelően köszönni, de legfőképpen udvariasan félreállni, ha egy nála esélyesebb jelöltmacit sikerült lőni a zsibvásár céllövöldéjében. A bajai fiaskó után ismét új időszámítás kezdődött a szocialistáknál. Szembesültek a saját hülyeségükkel és ismét megújultak. Jelen esetben Kovács Lászlóval és Lendvai Ildikóval, akik a megújulás előző verziójából valamiért kimaradtak.

Megalakítja a Vének Tanácsát az MSZP vagy gyámság alá került Mesterházy. Ízlés kérdése milyen címet adunk a hírnek, az üzenete ugyanaz. Az eddig meglehetősen nagy szabadságot kapó, a pártot saját ízlésére formáló Mesterházy elveszítette a frakció bizalmát. A fiatalos, lendületes szocialisták megkapó ábrándja helyett ismét az arcél és karakter nélküli kétdimenziós papírmasé csinovnyikfigurákban reménykednek. Elvégre egyszer már beváltak. Ők komfortosak, fényesre polírozottak, de legfőképpen mindent és mindennek az ellenkezőjét is képesek hitelesen, imponáló magabiztossággal képviselni. Ők a tökéletes szocialisták. Láthatósági mellény fémvázon.

Mentve a menthetőt Mesterházy élből kibővítette a mellé kinevezett tanácsadó testületet. Megnyerte helpdesk teambe Tóth Károlyt, a cigifüstös bizalmaskodás alaptípusát, Podolák Györgyöt, aki annyira kiváló gazdasági szakember, hogy még egy kettős gyilkosságba is belekeveredett, Jánosi Györgyöt, aki a főállású lelkiismerete volt az MSZP-nek, valamint Katona Bélát, akiről hirtelen nem tudom kicsoda. Azért nem kicsit emlékeztet ez arra, ahogy az elkötelezett Tesco dolgozók átcímkézik a lejárt löncshúst és kirakják a friss, akciós áruk ládába. „Jó lesz még ez, ki ne dobjuk. Kicsit büdös, kicsit barna, de majd fölé rakunk egy rózsaszín spotlámpát, a paraszt meg úgyse hozza vissza.”

A politikai kommunikáció nevű erősen túlértékelt blöfftudomány legfontosabb törvénye, a „Vedd át a kezdeményezést, legyél proaktív!” parancs. Ennek a sajátos, magyarszocialista’ változata, a „Mi majd megcsináljuk nagyobba’, jobba’, szebbe’…”. (Elég ránézni a Fidesz kezdeményezéseire érkező szoci kritikákra. Ha a kormány kedvezményes hitelt ad a vállalkozásoknak, akkor a szocik mindenkinek és többet adnának. Ha a kormány megemeli a tanárok fizetését, akkor a szocik mindenkinek és többet adnának. És így tovább. Fenemód fantáziadús, engem is majdnem meggyőznek mindig.) Mesterházy a tanácsadó testület okozta tanácstalanságában csak elővette a klasszikus szocialista receptet és megcsinálja nagyobba’. Ha az elnökség ki akar mellé nevezni egy Kovács Lászlót gardedámnak, nehogy pirosban átmenjen a zebrán, akkor ő felállít egy egész testületet. Pogácsát mindenkinek, én fizetem! - kiáltotta.

Lendvai és Kovács előkerülésére, és Mesterházyra ragasztása nem véletlen. Nem csak megrendült a frakció és az elnökség bizalma, hanem úgy néz ki rebootolják a szocialista pártot, ezen belül a szövetségkötési politikát is. Ugyanis Lendvai képviselte korábban a korlátlan összefogást a pártban, a PM-es tárgyalások alatt végig Gyurcsány és a Demokratikus Koalíció beemelését szorgalmazta, Kovács pedig - mint arra a bevezetőben utaltam - az elegáns félreállás nagymestere. Ha nagyon szeretünk kombinálni, akkor elkezdhetünk gondolkodni, hogy ki is állt a hamisítás mögött, ami az egészet elindította…

És lehet megtenni a téteket, hogy melyik elképzelés kerekedik felül a szocialistáknál. Én azért még nem írnám le teljesen Mesterházyt, a Lendvai-Kovács kettős kibővítése, felhígítása akár még be is válhat, elvégre olyan nevek kerültek be, melyek inkább kacajt, mint tiszteletet váltanak ki. Mindenesetre korán hirdettünk győztest.