Exmenek Budapest felett

Konrád György, Per Nyhlom, és Tomás Sedlacek arca megereszkedett az elmúlt napokban. Nem ment nekik a fogalmazás. Amit késő éjjelig virrasztva összeraktak, reggelre kelve merő zagyvasággáváltozott. Hát hogy lesz ebből Európai Charta? Ráadásul álmatlanságban is szenvedtek. Per Nylom péládul arról panaszkodott, hogy álmában megjelent az Orbán Viktor, és kiharapdálta a demokratikus mondatokat a szövegből. A Konrád is a Viktorral álmodott, csak ő azt látta, hogy az ország burkoltan faszista miniszterelnök szalonnát szeletel az okiraton és összezsírozza azt. A Szedlacsek meg álmában egy méhecske volt, de aztán jött az Orbán az összegöngyölt kartával, és le akarta őt csapni. Ennek a fele sem volt tréfa… Nincs még veszve minden, csapott a homlokára Per, és majdnem magára öntötte a kávét. Szólítsuk Európa szuperhőseit, az Exmeneket!

José Manuel Barroso épp rendes évi szabadságát töltötte. Ilyenkor hazautazott Liszabonba az anyukájához, és Mao Ce Tung műveit olvasgatta. Ám hirtelen a mellkasára tetovált vörös csillag bizseregni kezdett. Azonnal tudta, mit kell tennie, hisz ő csak a hétköznapokban volt az Európai Bizottság elnöke, valójában ő volt Anarchoid 1.0 Béta, az EXMEN. Mikor anyukája belépett a szobába, hogy Józsikám, készen van a buritó, már csak hűlt helyét találta.

Daniel-Cohn Bendit épp Berlin egyik parkjában üldögélt, galambokat etetett, és vágyakozva figyelte a játszadozó gyermekeket. Váratlanul furcsa, szorító érzés tört rá alhasi tájékon, ami csak egyet jelenthetett. Ő ugyanis csak a szürke hétköznapokban volt az Európai Szabad Szövetség társelnöke. Valójában azonban ő volt Greenpower Man (a barátainak csak Spanky Boy), az EXMEN, és Európának szüksége volt rá. Gyorsan keresett egy kindergartent, ahol átöltözhetett…

Viviane Reding el volt keseredve, mert a hétvégén elmaradt a titkos találkozó a Bildberg-fiúkkal, és feleslegesen púderezte ki magát. Már majdnem felsóhajtott - megint minek vettem szexi fehérneműt, ha senki nem tépi le rólam - de akkor megcsörrent a metszőfogába épített jeladó, és háromszor egymás után leadta a Family Frost szignálját. Vivi ugyanis csak a hétköznapokban volt a Jogérvényesülés, Alapvető jogok és Uniós Polgárság Bizottság alelnöke. Mert valójában ő volt Frau Supa-Euro, az EXMEN.

A három jóbarát már a három Napnyugati Fogalmazó előtt állt, akik afféle irányítótestület szerepet töltenek be az Exmeneknél, gondolatokkal látják el őket, mikor megérkezett a csoport negyedik tagja, a titokzatos barát, aki egy idegen kontinensről érkezett. Ő volt IMF-Men. Valódi arca még Redingék előtt is ismeretlen.

Szabad Piac! – köszöntötte őket Szedlacsek. Fékek és Ellensúlyok! – zengték kórusban a szuperhősök. Küldetésünk van a számotokra! Orbán Viktor országa veszélyezteti a kartát! Cselekednetek kell! Volna néhány jó tanácsom… - kezdte volna Konrád, de gyorsan leintették, mert a hangja olyan megint olyan álmosító volt, mint amikor saját felolvasásában elhangzó önéletrajzi hangoskönyve több tömegbalesetet okozott.

A négy szuperjóbarát elrepült hát a Magyarországra, ahol a pusztán találkoztak egy gémeskút mellett álldogáló magyar hülyeparaszttal. – Szabad Piac! – zengte Anarchoid – Jól hallottuk, hogy maguknál nincsen demokrácia? – Há’ nállam momentán nincs egy darab se – nyúlt a zsebébe az ostoba magyarparaszt – talán a nemzeti dohánybótba tessék megkérdezni, ahol ni, a szürkemarha mögött, a mangalicáktól egy kicsit még idébb. – Mondta a műveletlen magyar bukóparaszt.  Spanky Boy már a 18-as karikán megbotránkozott, de amikor meglátta a boltot belülről, így kiáltott – Barátaim! Itt csak három euró egy doboz cigi, a burzsoá édes anyjukat ezeknek a magyaroknak… Ne szívd mellre, adok rá kölcsön! – mondta IMF-Men hazafelé menet, de Spanky Boyhoz nem lehetett szólni.

- Valóban szörnyű a helyzet - mondták a bölcsek - de van rá megoldás. El kell árasztani Orbanisztánt demokráciával. Végre bevethetjük titkos fegyverünket, az Instant Demokrácia Port! Mi hárman itt beszélni fogunk, kántálni, szónoklatokat intézni a növényekhez és az erre kószáló őshonos állatokhoz. A demokráciáról. Illetve, mivel nagyon szeretnünk beszélni, mindenféléről, de érinteni fogjuk a demokráciát is. És, amikor már habzani látjátok a szánkat, fogjátok föl a nyálat, amelynek buborékjain ott csillog majd a szivárvány, és abból elkészíthetitek a Demokrácia Instant Porát! – mondták. És így is lett! - Csak egy kicsit káposztaízű - mondta Anarchoid - és hirtelen úgy megkívántam a zsírszegény, gluténmentes német kamamber lájtot. Mégsem lesz ez így jó… Frau Supa-Euro – vonták kérdőre a szupernőt - maga porította! Nem kevert még bele valamit…? Ezerszer Megmondtam már, hogy szupa-ojro, nem EURO - ordította Frau - ezt ez az egész rohadt ojrópa képtelen helyesen kiejteni. És fogadja el Anarchoid, hogy enélkül a káposztaíz nélkül a mi Ojrópánknak lőttek…

Tanakodtak egy sort, és fölosztották a feladatokat, hogy mindenkinek megérje. Az egyik ország legyártotta, a másik csomagolta és raktározta, a harmadik meg a saját üzletláncaiban árulni kezdte. IMF-Men meg adott rá kölcsön. Így jutottak el Európa termékei Orbanisztánba, telis-tele a liberális nyálból készült instant demokráciával. Volt ott Demokrácia-Kolbász Németországból, és Demokrácia-Lightmargarin Németországból, és Demorkácia-Ömlesztett sajt Németországból, és Demokráciadinnye Portugáliából. Sőt volt még Együtt2014 párosvirsli is egy idegen kontinensről, importárú felirattal. Húst nem tartalmazott.

A négy szuperjóbarát pedig boldogan körözött a demokratizált Orbanisztán fölött, sőt a már cseppet sem durcás Spanky Boy még néhány Európa alakú jóságpor-felhőt is púzott az égre. A Három Napnyugati Bölcs azonban még azóta is a Karta megírásának gondjától szenved. Mert amit késő éjjelig virrasztva összeraknak, reggelre kelve merő zagyvasággá változik.