A kommunizmus bűnei 2.0
Mit is kellene ide írni? Beszélhetnénk arról, hogy a kommunista bűnösök, meg az ártatlan áldozatok. Én másról beszélek, arról, ami elmaradt: az elszámoltatásról. Elszámoltatást az 1990 előtti kommunisták által elkövetett bűnökért, akasztásokért, sortüzekért! Elszámoltatást az 1990 utáni utódpárt által elkövetett jogtiprásokért és eltűnt milliárdokért!
Mire gondolok itt most elsősorban? Könnyű lenne arról beszélni, hogy a 2006-os jogtiprások ügyében nem történt semmi. De, történt, nem úgy, nem az alapján, mint aminek kellett volna, de legalább ritka fehér hollóként valami, ami –egyetértek – közel sem elég. Azonban vannak itt egyéb durva ügyek, ami alapján nem történt semmi.
Vegyünk egy párhuzamot! A magyar ballib sajtó teljes erővel támadja a mostani kormány ócsai projektjét. Hatalmas támadás, hatalmas kolumnákon át. Csakhogy ott, Ócsán felépültek házak, van út, áramellátás, víz. Hogy is történt volna ez a szoci kormány alatt? Nem tudjuk, de azt tudjuk, hogy történni semmi nem történt a devizahitelesek megmentése érdekében. Volt viszont egy egészen más jellegű „beruházás”. Az állam az akkori információk szerint összesen potom 9,152 milliárd forintot költött erre a szóban forgó „beruházásra”. Kormányzati negyednek hívták.
Az akkori híradások szerint a legnagyobb tétel a Nyugati pályaudvar mögötti MÁV-terület megvásárlása volt, a telekért 8,52 milliárd forintot fizettek. Ebből 5,28 milliárd forintot készpénzben kiköhögött, 2,205 milliárdot pedig adósság-jóváírásként rótt le az állam. Ugye jól figyelünk, a MÁV, mint az közismert állami cég, na az állam ennek az állami cégnek fizetett ki készpénzben 5,28 milliárd forintot. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő az akkori híradások szerint még 533 millió forintot költött a pályázatok lebonyolítására, a szakértői és ügyvédi díjakra, egyéb dologi kiadásokra, és biztos, ami biztos, százmilliót még leperkáltak személyi költségekre, munkabérre, egyebekre.
Egy bökkenő maradt, drága olvtársak: ott a Nyugati mögött semmi az égvilágon nem épült. Tehát röviden összefoglalhatjuk: eltűnt 9 milliárd, de ha a pénz egy részét a MÁV adósságkonszolidációjának tekintjük, akkor is kb. egymilliárd. Plusz lerombolták a vasút kiszolgáló ingatlanait, ezért most máshol, nehezebben oldják meg a vonatok rendezését, mosását. (Ha megoldják...) Ezért pedig senkit se rúgtak azóta se tökön. Márpedig, készült a kormányzati negyedről kormány-előterjesztés? Készült. Nyilván több is. Alá kellett írni? Alá. Eltűnt a pénz? El. Viseli bármely állami vezető a felelősséget? Viseli. Szocialista volt? Szocialista. Történt valami? Nem.
Csak egy adalék, a történelmi gondolatokhoz jobban hozzászokott olvasóknak: az eddigi privatizációkról, de még a 80-as évek lehallgatásairól, az elrendelőkről, nos mindről vannak aláírt papírok. Mindről. Még a most megtalált Mansfeld-féle ügy aktáján is rajta van a szignó, hogy "lássa Biszku elvtárs".
Drága olvtársak, hölgyeim és uraim! Jelenleg három volt miniszter – köztük egy miniszterelnök – csücsül a dutyiban letöltendővel, az egyik 15 ezer euróért, ami mintegy 4,5 milliós összeg (v.ö a kilenc milliárd forinttal). Ez nem kies hazánkban, hanem Romániában, az igen a sokak által lesajnált, balkáni, alpári, stb, Romániában van. Megjegyezném, a románok (és velük együtt persze az erdélyi magyarok) ugyebár egyértelműen értésére adták Csau elvtárs híveinek, hogy az a rendszer véget ért. Kell mondanom, hogy e tekintetben lemaradtunk, mint a borravaló? Hogy ki a felelős, a kormányt béketűrésre presszionáló Nyugat, a ciklusokon, sőt rendszereken átörökölt belügyi- és igazságügyi gépezet, vagy a rendszerváltás körüli elvtelen paktumok, nem tudom. Csak azt tudom, (így a kommunizmus áldozatairól szóló karakán beszédeket is hallgatva) hogy az elszámoltatás nem megúszható.
