Az ellopott malacperselyt reorganizáló közmunkásról

Két kérdés tartja izgalomban a közvéleményt majd egy hete. Egy: volt-e bennfentes információja a kormányzatnak a Quaestor közelgő csődjéről? Kettő: belebukik-e a kormány a „botrányba”? A két kérdés szorosan kapcsolódik, ha az elsőt nem tudják bizonyítani, vagy legalább a politikai közbeszéd axiomatikus részévé tenni, akkor a másodikat már nincs értelme feltenni.

PR

Eddig mindenki megpróbált a maga lehetőségei szerint felülni a brókervonatra, kihozni belőle a maximumot, tehát azt, hogy

a politikai ellenfél áll a csaló brókerek mögött, ők nyúlták le piszkos kis kezeikkel a befektetők pénzét

. Ez komoly kihívás a pártok mögött álló think tank-eknek, mivel a politikának ehhez a botrányhoz – végre és kivételesen – semmi köze nem volt. Lehet persze közös fotókat kikutatni, amin Bajnait ölelgeti a Buda Cash vezére, vagy amin láthatjuk Tarsoly Csabát Szijjártóval szalagot vágni, de ettől függetlenül egyik sem egy

simicskai

mészárosi értelemben vett, pártközeli

oligarcha

üzletember. Ettől függetlenül meg kellett próbálni, a politika a pillanatok megragadásáról és megnyeréséről szól (szeretek GFG-ét idézni, na…). A Fidesz a kompetens, a (kis)emberek pénzére odafigyelő, őket kártalanító kormányzatot akarta megjeleníteni, benne természetesen azzal a magától értetődő lehetőséggel, hogy a jobboldal –baloldal relációban kiváló összehasonlító véleménycikkek helyezhetők el utána a Nemzet Hírtelevíziójának blogszférájában

a rezsicsökkentés-spekuláció tematika mentén

. A frissen leigazolt Szily Katalin tud tippeket adni, hogyan kell hitelesen félrehajtott fejjel, könnyes szemekkel sajtótájékoztatókat tartani... A baloldal meg a rá olyannyira jellemző elemi frissességgel

a brókerkormányozásban találta meg a lőszert

, és természetesen személyesen Orbán Viktort tették felelőssé az elúszott milliárdokért. Szokásos menetrend: mondjon le, tüntetés áprilisban, ahol Horváth András biztos távolságból felmutatja a Zöld Dossziét, mert az tele van dokumentummal a brókerbotrányról (is). Idáig nincs meglepetés, normál üzem. Nem sok ember élhet ebben az országban, akik tisztán átlátja ezt az elég szövevényes, évtizedek óta folyó piramisjátékos pénzlenyúlást. Tarsoly Csaba viselkedéséből mindenesetre az jön le, még

neki sincs fogalma arról, hogy összességében mekkora szarhegyet épített fel

. Utolsó napok pánikreakciói viszont méltán követelnek maguknak helyet a magyari közélet aranylapjain. A sok napocskarajzolás után reorganizációs szakemberré változott börtönviselt közmunkással, a győri ETO-ban vállalt szerepe miatt mentességről álmodozó Tarsoly már-már rejtői magasságokba emelik ezt az egyébként elég keserves ügyet. Hogy a bennfentes kereskedés vádja meg fog-e állni, azt a Tarsoly által küldött egy vagy két levélből meg lehet majd állapítani. Némileg ködösen fogalmazva,

kormányzati háttérintézmények napi munkájára rálátó forrásaim

szerint nem. És itt jön az első meglepetés: az, hogy a Quaestor csődje előtt ki tudta menekíteni a külügy az aprót, az

pusztán a véletlenek összjátékának volt köszönhető

. Ugye brókervonat, elszámoltatós kormányzati álláspont nem fér össze azzal, hogy közpénzeket itt-ott az éppen exkommunikálni szándékozott brókerek kezelik. Tarsoly meg kapott az alkalmon, hogy jópontot szerezzen a kormánynál és rögtön fizetett. A bennfentes kereskedés vádjától függetlenül azért érdemes körbejárni a "Miért nem keltett bankpánikot a kormány?" kérdését is. Még az Index írta, hogy pár nappal az öncsőd (kamu)bejelentése előtt, egy kormányzati háttérbeszélgetésen szóba kerültek további cégek, melyek bedőlhetnek, köztük a Quaestor.

A hírt akkor nem hozta le senki

, mivel se bankpánikot, se pereskedést nem kockáztatták pusztán spekulációkra alapozva. Már sose tudjuk meg, de ha Lázárjani pénteken felborzolt hajjal belekiabálja a híradóba, hogy #mindmeghalunk, valószínűleg akkor se járnak jobban a befektetők. Ugyanis ők nem azért nem tudnak a pénzükhöz jutni, mert elhallgattak előlük bármit is, hanem mert a kimutatásokban nézegetett kövér nyereségeik nem léteztek a valóságban. Aztán szép lassan a befektetéseik sem. Arra viszont kíváncsi vagyok, a 10-15 százalékos garantált hozamokkal csábító brókerek szavainak hitelt adó félszázezer befektetőt is

le fogja Simor András pénzügyi analfabétázni

.