'56-os szerepe miatt egyszerűen kiradírozták a történelemből a győri bajnokcsapat edzőjét
Elképesztő országban élünk, ahol újabb és újabb sötét titkok derülnek ki közelmúltunkból. A Nemzeti Sportot arról tájékoztatta az eddig ismeretlen, néhai Varga Károly fia, hogy apját '56-os szerepe miatt egyszerűen eltüntették a Győr kézilabdacsapatának történelméből. A sportnapilap sportújságírója, Csillag Péter utánajárt, és kiderült: valóban Varga Károly vezette egy ideig a győri együttest, csak később még emlékét is megpróbálták kitörölni.
El lehet tüntetni egy embert az emlékezetből? Magyarországon, főleg a Magyar Népköztársaságban minden további nélkül. Ahogyan Puskás Ferencet "disszidálása" után kivágták A csodacsatár című filmből, úgy tüntették el a győri női kézilabda-csapat edzőjét, Varga Károlyt. „Néhány hete vaskos küldemény érkezett a Nemzeti Sport szerkesztőségébe, benne levéltári iratok, fekete-fehér fényképek, szigorúan titkos dokumentumok másolatai. Kísérő levelében a feladó, Varga Péter kemény állítást tett: a mellékelt anyagok alapján bizonyítottnak látta, hogy édesapja, Varga Károly volt az 1957-ben országos bajnok Győri Vasas ETO női kézilabdacsapat edzője, nevét azonban szánt szándékkal, politikai okokból eltüntették a forrásokból” – kezdte cikkét Csillag Péter a Nemzeti Sportban, és az alapos kutakodás végül eredménnyel zárt. Valóban Varga volt a csapat edzője, csak aztán perbe fogták, és még emlékét is kitörölték.
A valószínűleg koholt vád szerint egy mámoros estén szovjet zászlót égetett, de a valóság ennél prózaibb lehet. Az eset idején már megfigyelték, környezettanulmányt készítettek róla (hogy felmérjék ismerőseit, szokásait, múltját, mindent), mivel '56-ban komoly szerepet játszott a helyi munkástanácsban. A cikk szerint a Richards-gyárban ő hirdette meg a 48 órás sztrájkot már a szabadságharc leverése után. Ezért - ha később is - őt is utolérte a kádári megtorlás.
Vargát letartóztatták, emlékét kitörölték, még a klub mostani vezetői sem hallották a nevét (!). Később sem volt számára visszaút: „Ezerkilencszázhatvanegy tavaszán úgy érezte, vissza kell térnie a kézilabdába – mondta az edző fia Csillag Péternek. – Három budapesti edzőt ismert, mindegyiket felhívta. Ketten egyből elutasították a találkozást. A harmadik meghívta csapata edzésére. Végül abban maradtak, ő számítana rá. Kérte, menjen el a hétvégi hazai meccsükre. Fülig érő szájjal tért haza: »A kispadon ültem!« Ezt ismételgette, és a történteket részletezte. Várta a következő heti választ az új munkáról. Az edző fel is hívta, és közölte vele: »Karcsikám, behívattak a szövetségbe. Azt mondták, ha téged még egyszer meglátnak a pályán, velem együtt egyszer s mindenkorra kivezetnek!«”
A teljes cikk itt olvasható. Érdemes megnézni, sokat elárul történelmünkről, és a hamisítások nehezen kibogozható hálójáról.
Fotó: Nemzetisport.hu
