IMF-EU: Ha a gyerek elesik a biciklivel, akkor jól meg is kell verni

Kedd éjfélkor lejárt a görögöknek adott utolsó utáni határidő, aztán nem történt semmi. Az esedékes törlesztőt azóta se utalják az IMF-nek, cserébe ők meg nem férnek hozzá az állítólag elengedhetetlenül szükséges újabb 260 milliárdhoz. Mind a két fél egyre szorosabbra vonja a szemöldökét, mélyítik a ráncokat a homlokukon, utolsó utáni ajánlatokat tesznek, cselből néha bólintanak, hogy utána visszakozzanak, közben meg Görögország megállíthatatlanul zuhan a harmadik világba. Közép-Afrika az Akropolisz tövében, annyi különbséggel, hogy egymás kaszabolása helyett az egymás segítését választották a görögök, mert ez mégiscsak Európa.

Piréz Róbert

2008-ban, a Nagy Világgazdasági Válság hajnalán Görögország és Magyarország többé-kevésbé hasonló helyzetben volt. Mély strukturális válság, elképesztő eladósodottság, negatív külkereskedelmi mérleg, iszonyú balfaszokból, kreténekből és egy darab elmebetegből álló kormányzat, stb. Normál üzem a periférián. Egy apró kis eltérés viszont pont elégnek bizonyult ahhoz, hogy Magyarország talpra tudjon állni, a görögök meg még mélyebbre süllyedjenek. Nekünk van saját pénzünk, egyúttal monetáris mozgásterünk, a görögök meg Eurót használnak. A grexitnek, az eurózónából való kilépésnek – ha már a belépést nem tudják visszacsinálni időgép híján – pont 2008-ban kellett volna megtörténnie. Alsó tagozatos szorzótábla segítségével egész pontosan meg lehetett becsülni, hogy ha nem tudják elinflálni a béreket meg az ingyenpénzeket, nem képesek a fizetőeszközük leértékelésével versenyképesebbé tenni a gazdaságukat, soha nem fogják kinőni az elképesztő mértékű adósságállományukat. Helyette tovább fogják halmozni. A görögök, köszönhetően a teljesen idióta választási rendszerüknek és a szélsőségekhez való különös vonzódásuknak gyakorlatilag ciklusról-ciklusra egymással ellentétes, a másik fél törekvéseit, esetleges eredményeit tökéletesen kioltó gazdaságpolitikát folytattak és folytatnak, mióta egyáltalán vannak választások náluk, de a számolni és tervezni képtelenség a kormányaik színétől függetlenül kísérte őket az államcsődtől az államcsődig vezető úton. E jó szokásukon a 2008-as gazdasági seggretotty se változtatott, a hagyományos pártjaik az IMF-EU páros adta utasítások szolgai végrehajtásában látták kiutat, míg a bukásuk után kormányt alakító antientablishment Sziriza a Jobbikra és az LMP-re emlékeztető dafkepolitikával akarta a teret az elmélethez görbíteni. De mivel valódi mozgástere egyiknek sem volt, így pont ugyanaz lett az eredmény. A félszívvel meghozott megszorító intézkedések ellenére növekvő államadósság és döglődő gazdaság. A Sziriza most népszavazással próbálja legitimálni magát, illetve azt, hogy halvány ötletük sincs a

hogyantovábbról

. Visszaadták a pöttyöst a népnek, erősítsék meg vagy cáfolják, hogy a dafkepolitika célravezető. Mert bár a hivatalba lépésükkor nagy volt a mellény, hogy csak erő, bátorság és szív kell, maradt az államcsőd és a grexit kimenet a belengetett

szépvilág

helyett. Intő jel az európai politikának, hogy van olyan, amikor se a realistáknak, se a fantasztáknak nincs igazuk. Eközben Törökország, Oroszország, Kína, az arab befektetők ugrásra készen állnak. Ha van valami, ami miatt még nem engedték el teljesen Görögország kezét, azok gazdasági és katonai vetélytársak, akik meg szívesen vennék, ha saját befolyási övezetüket Európára is ki tudnák terjeszteni. A grexit - mert az EU vezetői közismerten okosak és rugalmasak - együtt jár az Unióból való kilépéssel, de annak ellenére, hogy még ésszerű megoldást se tudnak kínálni a görögök bajára, csak megveszik a pogit és az ásványvizet a következő tárgyalási napokra. A görögök, ha kilépnének az Eurózónából, akkor cserébe az EU-ból kidobják őket, ők meg ott maradnak üres zsebbel, mindennemű fejlesztési forrás nélkül a Balkánon. Ott meg hagyománya van az állandó válságnak és csóróságnak... Marad tehát a végtelen ciklus, ahol az IMF és az EU képviselői mindig megszavaznak éppen annyit hitelt Görögországnak, hogy a lejáró hiteleiket rendben törleszthessék és mivel ötletük sincs a jövőre nézve, ezért a klasszikus megszorító tankönyvből néhány bekezdést mindig odakontrollvéznek az aktuális hitellevél mellékletébe, hogy ezzel az ún. német adófizetőnek is könnyebbek legyenek a mindennapjai. De legalább kiderül, hogy helyes-e az a nevelési elmélet, amikor megvered a gyerekedet, ha az elesik a biciklivel.